A belső nyomor végtelen, ásító üressége jutna eszembe.
2026. július 18., szombat
Terasz
„Jól gondoljátok meg, mit tesztek! Mire mi feljutunk, ti pont akkor értek majd le” – szólnak oda az elkésett társak a budapesti óriáskerék kabinjából kitekintő fiataloknak, vélhetően attól tartva, hogy a fent lévők valamit rájuk dobnak.
Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor kaptam ki gyerekkoromban. A szüleim szerencsére nem a testi fenyítés nevelési módszerében hittek, egy pofon kiérdemléséhez alaposan ki kellett húzni a gyufát.
Eddig, eddig, eddig vagyok! – idézte a minap Szép Károlyné már-már szállóigévé vált mondatát meg a hozzá tartozó jellegzetes kézmozdulatát a szomszédasszonyom, amikor véletlenül összefutottunk az utcán.
Túlexponált villanások. Villanásszerű vágások.
Kétféle ember létezik: aki olvas kommenteket, és aki nem. Én az első csoportba tartozom.