Miért érdemes még ebben a szakmában tevékenykedni – ha érdemes egyáltalán? A mesterséges intelligencia és a közösségi média világában van még értelme az írott sajtó létezésének? Van jövője az újságírásnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatjait tették fel nekem az elmúlt hónapokban, és nap mint nap hasonló véleményekkel találkozom a közösségi médiában is. A felvetések számos ponton jogosak. Egyfelől az olvasói piac drasztikusan szűkül. A közösségi média rövid, gyorsan fogyasztható üzenetei ugyanis fokozatosan átformálják figyelmünket. Egyre kevésbé akarunk hosszabb tartalmakat fogyasztani, és egyre nehezebben tudunk rájuk koncentrálni. Ha egy szöveg hosszabb három mondatnál, már tovább is görgetünk, vagy elhagyjuk az adott portál területét. Néhány évtizede az újságíró feladata volt, hogy egyfajta kapuőrként eldöntse, mi kerülhet a nyilvánosság elé. Ma már bárki, bármikor, bármiről publikálhat. Soha nem látott médiazajban kell elérnünk, hogy az olvasó egyáltalán rátaláljon a tartalmainkra.
Másfelől ott van a mesterséges intelligencia. Az AI pillanatok alatt elkészít egy összetett elemzést, összefoglal egy többoldalas dokumentumot vagy lefordít egy teljes cikket. Az AI olyan feladatokat végez el másodpercek alatt, amelyekkel egy újságíró korábban akár órákig dolgozott. A súlyos érvek ellenére én azonban még nem temetném el a szakmánkat. Gyerekkoromban számtalanszor hallgattam végig édesapám és kollégái eszmefuttatásait arról, hogy miért van mégis jövője a rádiózásnak. Akkoriban ugyanis sokan mondták nekik, hogy a televízióé a jövő, a rádió a múlté. Az internet megjelenésével pedig sokan a nyomtatott sajtó halálát jósolták. Bár a piac valóban drasztikusan összezsugorodott, nyomtatott újságok ma is léteznek, évtizedekkel az internet térhódítása után. De tovább megyek. Nemhogy nem temetném el az írott sajtót, hanem azt is megkockáztatom, hogy bizonyos értelemben a közeljövőben akár az újságírás új aranykora is eljöhet. Az internet hosszú időre elkényelmesítette a szakmát. Szerkesztőségek épültek arra, hogy mások által már feltárt információkat lefordítsanak, összefoglaljanak, újraszerkesszenek, értelmezzenek vagy egyszerűen érdekesebb csomagolásban tárjanak az olvasók elé. Ennek a munkának jelentős részét a mesterséges intelligencia valóban átveheti. És talán éppen ez teremthet újra teret a valódi újságírásnak. A saját információ megszerzésének, a terepmunkának, a kérdezések, a bizalmi kapcsolatok kiépítésének. A mesterséges intelligencia az emberek által már megírt információkból dolgozik. Nem megy ki helyettünk az utcára, és nem épít ki helyettünk kapcsolatokat, nem csikar ki helyettük válaszokat interjúalanyokból. Az általunk begyűjtött információk nélkül a mesterséges intelligencia tudása behatárolt.
Egy olyan világban ráadásul, ahol a tartalmak egyre nagyobb részét mesterséges intelligencia állítja elő, felértékelődhet az egyéni stílus, a tudás, a személyiség és a gondolkodásmód. A növekvő médiazajban az újságíró kapuőri szerepe is részben visszatérhet, csak más formában: nem ő dönti el, mi kerülhet nyilvánosságra, hanem abban segít, hogy mi tekinthető hitelesnek. Aki hivatásszerűen ellenőrzi a forrásokat, összeveti az állításokat, és csak ellenőrzött információkat közöl, arra az olvasók egyfajta biztos pontként tekinthetnek. A jövő újságírója hitelesítheti a valóságot. Ami pedig az átalakuló figyelmünket illeti: mindig lesznek olyan olvasók, akik nem érik be néhány mondatnyi információval, hanem meg akarják érteni az összefüggéseket, az okokat és a következményeket is. Nekik továbbra is szükségük lesz alapos, részletes és igényes újságírásra.
