A kalászosok még talán elfogadható terméseredményt hoztak, a kukoricát és a napraforgót azonban megtizedelte a nyári hőség és a csapadékhiány. A terméskiesés mellett az árak, a takarmányhiány és a beruházások elmaradása is gondot okoz az agráriumban. Az idei mezőgazdasági évben a ciklus valójában most zárul, és ismét bizonyítást nyert, mennyire kiszolgáltatottá váltak a termelők az időjárás szélsőségeinek. Az esztendő elején még sok minden akár bizakodásra is okot adott. Az őszi vetések jól indultak, tavasszal érkezett annyi csapadék, amennyi javított a talajok állapotán. A kukorica fejlődése is kezdetben még kifejezetten ígéretesnek tűnt. Elérkezett a nyár második fele, a hosszan tartó hőség, a hőhullámok, valamint a rendkívüli szárazság gyakorlatilag átírta az egész évi várakozásokat. A topolyai községben és a környéken most, a betakarítások vége felé már egyre pontosabban kirajzolódik a mérleg. A kalászosok eredményei ugyan nem mindenütt voltak kiemelkedőek, de a legnagyobb veszteségeket egyértelműen a kapásnövények termesztésén szenvedték el a gazdálkodók. A kukorica és a napraforgó esetében több helyen súlyos terméskiesésről lehet beszélni, miközben az állattenyésztők számára a takarmány előteremtése is egyre nagyobb gondot jelent. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a gazdák nemcsak az időjárással küzdenek. A termények felvásárlási árai, a termelési költségek, a támogatási lehetőségek és a gazdaságok pénzügyi helyzete egyaránt meghatározza, milyen tartalékokkal vághatnak neki a következő termelési ciklusnak.
Az ígéretes tavasz után jött a fordulat
Lakatos Attila bajsai mezőgazdasági termelő szerint az év kezdetben nem utalt arra, hogy ilyen nehéz szezon elé néznek a gazdák. Az őszi vetésű növények, elsősorban a búza és az árpa fejlődésében nem mutatkoztak különösebb problémák. Bár a tél szárazabb volt a kívánatosnál, a tavasszal érkező csapadék valamelyest javított a helyzeten. A kapásnövények esetében is volt ok a bizakodásra. A kukorica és a napraforgó kezdeti fejlődése alapján sok termelő reménykedhetett abban, hogy megfelelő termést takaríthat majd be. Hasonlóan látja a helyzetet Fenyvesi Árpád mezőgazdasági mérnök, a topolyai mezőgazdasági iskola tangazdaságának vezetője is. Elmondása szerint a kukoricára különösen kedvezően indult az év, árpából pedig talán még sosem volt ilyen jó termés a tangazdaság parcelláin, hiszen hektáronként 7,2 tonnás átlagot jegyeztek.
– A kukorica számára is nagyon szépen indult az év. Egyenletesen elosztott csapadékot kaptunk, és úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy kiemelkedő termés legyen – fogalmazott Fenyvesi Árpád.
Fenyvesi Árpád (Fotó: Tóth Péter felvétele)
A kedvező tavaszi és kora nyári időjárás után tehát joggal számíthattak arra, hogy a kukorica jól teljesít. A növény kezdeti fejlődése valóban ezt támasztotta alá. A búza ugyan nem mindenütt hozta meg a korábban remélt rekordtermést, de az aratás körüli időjárási viszonyok és a kukorica állapota alapján úgy tűnt, hogy az év második felében még kedvező eredmények születhetnek. A fordulat azonban gyorsan bekövetkezett. A nyár második felében tartóssá vált a hőség, a csapadék pedig elmaradt. Az addig ígéretes növényállományoknak éppen fejlődésük egyik legérzékenyebb szakaszában kellett volna megfelelő mennyiségű vízhez jutniuk. Fenyvesi Árpád szerint a kukoricatáblákat járva augusztusban már szabad szemmel is jól érzékelhetők voltak az aszály következményei. Az első pillantásra megfelelőnek tűnő állományokban is olyan problémák mutatkoznak, amelyek jelentősen csökkenthetik a végső hozamot. Sok növényen kialakultak ugyan a csövek, ám közelebbről megvizsgálva látható, hogy a termékenyülés nem minden esetben valósult meg teljes mértékben.
– Amikor kibontottuk a csövet, láttuk, hogy a megporzás csak részlegesen zajlott le. Sok esetben hiányzik a cső hegye, máshol pedig ritkábban helyezkednek el a szemek – magyarázta a szakember.
Ez azonban csak az egyik problémát jelenti. A cső mérete ugyanis önmagában még nem mond sokat a várható termésről. Előfordul, hogy a csutka vastagsága megfelelőnek tűnik, de a szemek nem fejlődtek ki kellőképpen. Fenyvesi Árpád szerint egyes esetekben a szemek mélysége jóval kisebb a megszokottnál, szinte csak a normális méret felét érik el. Ez közvetlenül befolyásolja a betakarítható termés mennyiségét. Vagyis egy kukoricatábla első látásra akár elfogadhatónak is tűnhet, a kombájn azonban már jóval szerényebb eredményt mutathat. A végleges mérleget természetesen csak a betakarítás után lehet megvonni, de már most egyértelmű, hogy az év eleji optimista várakozások jelentős részét felülírta az időjárás. A tangazdaságon végül két tonna körüli átlagot jegyeztek napraforgóból és kukoricából. A két termény ára között azonban jelentős a különbség. A jövőre nézve Fenyvesi Árpád szerint az árpa, illetve a napraforgó vetésterületének növekedésére lehet számítani, de figyelmeztetett, hogy utóbbit csak ötévenként ajánlott beiktatni a vetésforgóba.
Ilyen gyenge napraforgó-parcellákat is lehetett látni (Fotó: Tóth Péter felvétele)
Lakatos Attila tapasztalatai is ezt a képet erősítik. Bajsa környékén a kukoricából mintegy 20 mázsa körüli termést is betakarítottak hektáronként, de a többi termelővel folytatott beszélgetések alapján sokan csak ennél gyengébb eredményre számíthatnak. Ez különösen fájdalmas annak fényében, hogy az év elején még egészen más terméskilátásokkal számoltak. Szerinte a napraforgó sem váltotta be a reményeket, a szárazság ezt az olajnövényt sem kímélte. Lakatos Attila szerint több gazdaságban rendkívül alacsony hozamokat értek el. Akadtak olyan területek, ahol hektáronként mindössze mintegy 800 kilogramm termett, egyes esetekben pedig ennél is kevesebb. A kapásnövények gyenge teljesítménye nemcsak az adott évi bevételt csökkenti. A gazdáknak a következő szezon finanszírozására is gondolniuk kell, ehhez pedig megfelelő tartalékokra lenne szükségük. Ha a termés mennyisége alacsony, miközben a termelés költségeit korábban már el kellett viselni, akkor a gazdaságok mozgástere jelentősen beszűkül. Az idei betakarítás ráadásul szokatlanul gyorsan zajlott. A száraz időjárás következtében a növények hamarabb befejezték fejlődésüket, és szeptember elejére már szinte minden fontosabb növénykultúra betakarítása befejeződött, vagy legalábbis előrehaladott állapotban volt. A korai betakarítás azonban ezúttal nem a bőséges termés jele. Sokkal inkább annak a következménye, hogy a növények a vízhiány miatt idő előtt befejezték vegetációjukat. Az idei szezon így ismét megmutatta, hogy egy kedvező tavasz önmagában már nem jelent biztosítékot a jó termésre. Néhány hét rendkívüli hőség és csapadékhiány elegendő lehet ahhoz, hogy az egész éves várakozások gyökeresen megváltozzanak.
Takarmánygondok, bizonytalan piaci viszonyok
A gyenge termés az állattenyésztésben is érezteti hatását. Lakatos Attila szerint az állattenyésztők számára az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy egyre nehezebb elegendő mennyiségű takarmányt megtermelni vagy versenyképes áron beszerezni. A szárazság miatt visszaesett a takarmánynövények hozama, ami azt jelenti, hogy a gazdák kevesebb saját termelésű takarmányra számíthatnak. A hiányzó mennyiséget vásárlással kell pótolni, ez pedig tovább növeli a költségeket. Juhokat is tenyészt, és elmondása szerint a lucernaföldekről is kevesebb szénát sikerült betakarítani, mint egy korábbi átlagos évben. A piaci árak ugyanakkor nem minden ágazatban alakultak egyformán. A sertéstartók helyzete a tavaszi időszakhoz képest valamelyest javult. Korábban a sertés és különösen a malac ára nagyon alacsony szintre került, később azonban kedvezőbb irányba mozdult el a piac. A változás némi megkönnyebbülést jelenthet a termelők számára, de önmagában nem oldja meg a magas költségek problémáját. Az állattenyésztésben ugyanis az eladási ár mellett meghatározó kérdés, mennyibe kerül az állatok etetése és tartása. Lakatos Attila elmondása szerint a szarvasmarha-tenyésztők és a juhtartók esetében az árak jelenleg kedvezőbb, illetve elfogadhatóbb szinten mozognak, ám a termelők nem tekinthetnek teljesen gondtalanul a jövőbe. A takarmányhiány és az aszály közvetett hatása ezekben az ágazatokban is megjelenik. A mezőgazdaságban ráadásul az egyik ágazat problémája gyakran továbbgyűrűzik a másikba. Például a gyenge kukoricatermés nemcsak a szántóföldi növénytermesztők bevételét érinti, hanem az állattenyésztők takarmányköltségeit is. Így a kedvezőtlen időjárás hatása jóval szélesebb körben jelentkezik, mint amennyit egyetlen termésátlag mutatni képes.
Lakatos Attila (Fotó: Tóth Péter felvétele)
Porba vetni vagy várni?
Miközben az idei termés mérlege lassan összeáll, a gazdáknak már a következő szezonra kell készülniük. Az őszi vetés előtt azonban újabb komoly dilemmával szembesülnek. A talajok sok helyen rendkívül szárazak. A megfelelő talajnedvesség hiányában a talaj-előkészítés is nehezebb, a vetés pedig komoly kockázatot jelent. Lakatos Attila elmondta, fontolgatja, hogy kissé megkésve, de elveti a repcemagot, aztán kiderül, mit hoz rá a jövő. A gazdák egy része viszont inkább kivár, és abban bízik, hogy mire az árpát kellene vetni, megérkezik a csapadék. A „porba vetés” kockázata nyilvánvaló. Ha nincs elegendő nedvesség, a mag csírázása és a növény kezdeti fejlődése bizonytalanná válik. A gazdáknak tehát most két rossz lehetőség között kell megtalálniuk a legkevésbé kockázatos döntést: túl korán, száraz talajba vetnek, vagy kivárnak az esőre, és vállalják a későbbi vetés kockázatát. Ez az év különösen jól mutatja, hogy a korábbi tapasztalatok, a megszokott vetési időpontok és az évtizedek alatt kialakult rutin egyre kevésbé jelentenek biztos támpontot, amikor az időjárás egyik szélsőségből a másikba fordul. A terméskiesés és a magas termelési költségek hosszabb távon is éreztethetik hatásukat. Lakatos Attila tapasztalatai szerint sok gazda anyagi helyzete is annyira megromlott, hogy egyre kevesebb pénz jut a géppark felújítására és a gazdaság fejlesztésére, pedig a megfelelő időben elvégzett talajművelés, vetés, növényápolás és betakarítás gyakran közvetlenül meghatározza a termelés eredményességét. Ebben a helyzetben különösen nagy jelentősége lenne a kiszámítható állami és tartományi támogatási rendszernek. A gazdák számára a támogatások nem csupán egyszeri segítséget jelenthetnek, hanem lehetőséget arra, hogy rosszabb években is fenntartsák és korszerűsítsék gazdaságukat.
Az idei mezőgazdasági ciklus összegzésekor világosan látszik, hogy a termelőket egyszerre több irányból érő hatások próbára tették. Az időjárás szélsőségei közvetlenül csökkentették a hozamokat, a piaci viszonyok pedig azt határozzák meg, hogy a megtermelt áruért mennyi bevételhez jutnak. Az idei ciklus legfontosabb tanulsága talán éppen az, hogy a vajdasági mezőgazdaságban egyre kevésbé lehet egyetlen jó vagy rossz tényező alapján megítélni az egész esztendőt. A termelők már az idei veszteségeket számolják, miközben ismét az eget kémlelik. Az őszi vetéshez eső kellene, a következő évi termés pedig aztán még sokszor ki lesz téve az időjárás viszontagságainak.
Nyitókép: Az őszi vetés előtt a szárazság miatt a talaj előkészítése sem egyszerű feladat (Tóth Péter felvétele)
