Aiszóposz híres ókori görög meseköltő egyik meséjében a szamár oroszlánbőrt öltött magára. Amíg hallgatott, mindenki oroszlánnak nézte. A mese több mint két és fél évezredes, a kérdés azonban ma sem idejétmúlt: mennyiben határozza meg valaminek a megítélését az, aminek nevezi vagy mutatja magát?
A politikában különösen nagy jelentősége van a névnek. A politikai kommunikációban külön fogalom létezik arra, amikor egy kezdeményezést spontán, alulról szerveződő mozgalomként mutatnak be, miközben annak hátterében szervezett politikai, gazdasági vagy más érdekcsoportok állnak. Ezt nevezik astroturfingnak. Az elnevezés szójáték: az angol grassroots a valóban alulról szerveződő mozgalmak bevett megnevezése, az AstroTurf viszont műfüvet jelent. Messziről ugyanolyan zöld, mint az igazi, csak éppen nem magától nőtt ki. Ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen mozgalom résztvevői vagy akár az elégedetlenségük ne lennének valóságosak. A kérdés inkább az, hogy a szerveződés valóban alulról építkezik-e, hol születnek a döntések, kik alakítják a politikai üzeneteit, kik segítik a háttérből a működését és voltaképpen kik állnak a háttérben. Mindez természetesen önmagában még nem bizonyít mesterséges szervezést. Arra azonban jó okot ad, hogy a politikai márkanév mellett a szerveződést, a döntéshozatalt és a támogatói hátteret is megvizsgáljuk. Innen nézve válik különösen érdekessé az „egyetemista” megnevezés.
Mert mire gondolunk, amikor meghalljuk ezt a szót? Fiatalokra, tanulásra, tudásra, egy új nemzedékre, amely előtt még ott áll az élet. Innen pedig már csak egy lépés a fejlődés, a változás, a jövő és a remény. Természetesen attól, hogy valaki egyetemista, még nem lesz automatikusan intelligensebb, becsületesebb vagy alkalmasabb az ország vezetésére. A politikai marketingben azonban nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen képzeteket ébreszt egy szó a választókban. Nem ugyanaz ugyanis azt mondani: ellenzéki mozgalom, mint azt mondani: egyetemista mozgalom. Az első mögött pártokat, politikusokat, hatalmi harcot és választási érdekeket látunk. A második mögött könnyebb meglátni a fiatalságot, a frissességet, a tudást és a jövőt. A különbség annál is szembetűnőbb, mert ugyanezen a választáson klasszikus ellenzéki listák is indulnak, amelyek ellenzékiként kérik a választók bizalmát, nem pedig egy társadalmi csoport neve mögé helyezik politikai kínálatukat. Az Egyetemista Lista ezzel szemben már a nevével is valami mást kínál.
A NÉV ÉS AMI MÖGÖTTE VAN
A politikai márkanév és a tényleges kínálat között azonban már jóval nehezebb megtalálni ezt az összhangot: a hétfőn benyújtott, 250 fős Egyetemista Listán ugyanis egyetlen egyetemista sem szerepel, a sajtóban megjelent számítások szerint a jelöltek átlagéletkora pedig 50,6 év. A mozgalomhoz kötődő egyes egyetemisták a mozgalommal szemben többnyire támogató hangvételű médiumokban azzal indokolják az elnevezést, hogy állításuk szerint a jelölteket maguk az egyetemisták választották ki. A nyilvánosság számára azonban nem követhető végig, hogy a több hónapon át zajló kiválasztási folyamatban pontosan kik javasolták az egyes neveket, hogyan születtek meg a döntések, és kik voltak befolyással a végleges névsor kialakítására. A jelöltek névsorát végignézve nehéz megmondani, milyen világnézetet képvisel valójában ez a politikai kínálat. Egymástól igencsak távol álló emberek kerültek egy táborba, akiket első látásra leginkább a jelenlegi hatalom leváltásának szándéka köt össze. Van köztük egykori demokrata, korábbi állami tisztségviselő, marxista és nacionalista szereplő is. Az „új emberek” között ráadásul régi ismerősök is akadnak. Dejan Šoškić 2010 és 2012 között a Szerb Nemzeti Bank kormányzója volt. Szerbia már hivatalba lépése előtt is magas inflációval és a dinár gyengülésével küzdött, a problémák pedig mandátuma alatt is folytatódtak. A jegybank később közölt adatai szerint kormányzóságának két éve alatt a dinár 10,5 (!) százalékkal veszített értékéből az euróval szemben. Mandátumának utolsó hónapjaiban az infláció ismét emelkedésnek indult; 2012 végére – már távozását követően – 12,2 százalékot ért el. Ma a változást kínáló politikai konstrukció jelöltjeként jelenik meg, holott 2022-ben még határozottan kijelentette: nem politikus, és sem szándéka, sem ambíciója nincs arra, hogy politikával foglalkozzon. Négy évvel korábban pedig, amikor a bérek és a nyugdíjak emelése került szóba, úgy vélte, nincs itt az ideje jelentős emelésnek, mert az ország gazdasági lehetőségei ehhez szerények. A másik póluson a marxista nézeteket valló Jovo Bakić szociológust találjuk, aki a Radikális Baloldal Pártjának egyik alapítója és vezető testületeinek tagja is volt, és egy 2023-as interjúban a társadalom babonássá válásának példájaként említette, hogy az emberek a tömegközlekedési eszközökön keresztet vetnek, amikor templomok mellett haladnak el (ami egyébként a keresztény hagyományban a tiszteletadás egyik formája). Ugyanezen a listán szerepel Rastko Jović pravoszláv teológus, a Belgrádi Egyetem Pravoszláv Teológiai Karának professzora is. A jelöltek között ugyanakkor olyan személy is akad, aki sajtóértesülések szerint jelenleg is a Szerb Haladó Párt tagja – annak a pártnak, amelynek ugye leváltására az Egyetemista Lista létrejött.
A NAGY SÁTOR KÖZÖS NEVEZŐJE
A sátor pedig a jelöltek névsoránál sem ér véget. Az Egyetemista Lista támogatói között ott találjuk az immár alig létező Demokrata Pártot, a szélsőbaloldali Zöld–Baloldali Frontot, de az egyetemista aktivisták körében nagy népszerűségnek örvendő Nemanja Šarovićot és az általa vezetett Hit, Remény, Szeretet Mozgalmat is. Šarović hosszú éveken át Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártjának egyik vezető politikusa, parlamenti képviselője és elnökhelyettese volt, majd 2020-ban kilépett a pártból.
Hogy ezt a meglehetősen sokszínű politikai tábort milyen közös elképzelések tartják össze, arra a lista tizenegy pontos programja adhatna választ. Ebben az igazságszolgáltatás átalakításától az oktatáson és a gazdaságon át a munkavállalók, a fiatalok, a családok, a gazdák és az egészségügy helyzetének javításáig szinte minden megtalálható, ami a választási programok megszokott kelléktárához tartozik. A célok többségével önmagában nehéz lenne vitatkozni, a program azonban sok esetben éppen arra nem ad pontos választ, ami egy választási ígéretet kormányzati tervvé változtatna: mennyibe kerülne a megvalósítása, a megjelölt forrásokból ténylegesen mennyi bevételre számítanak, milyen ütemben és pontosan hogyan hajtanák végre. Ugyanakkor teljesen kimaradtak belőle olyan stratégiai kérdések, mint Szerbia viszonya az Európai Unióhoz, az ország külpolitikai irányvonala, valamint a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzete és jogaik érvényesítése. Ez utóbbi magyar szemmel nézve korántsem mellékes kérdés. Különösen azért nem, mert az Egyetemista Listán három magyar nemzetiségű jelölt is helyet kapott.
A MAGYAR ÉRDEKKÉPVISELET MÉRCÉJE
A magyar érdekképviselet azoknak a hosszú évtizedek alatt, nehezen kivívott jogoknak és eredményeknek a megőrzését és továbbvitelét is jelenti, amelyek nélkül a vajdasági magyarság megmaradása és szülőföldjén való boldogulása elképzelhetetlen: a nemzeti identitás megőrzését, az anyanyelv hivatalos használatát, a magyar oktatás és intézményrendszer megőrzését, az ösztöndíjprogramokat, a szórvány támogatását, a nemzeti emlékezet ápolását, a történelmi egyházak és a kulturális örökség védelmét, a magyar családok támogatását, a nemzeti közösséget megtartó gazdaságfejlesztést és a magyarlakta települések fejlődését.
Hogy mindebből mi jelenik meg az Egyetemista Lista politikai kínálatában, arról nemcsak a program, hanem a kampány gyakorlata is árulkodik. A mozgalom vajdasági arculatában is a szerb nyelv dominál, ezen belül pedig hangsúlyosan jelen van a cirill írás, s ez a magyarok által jelentős számban lakott településeken szervezett akciókon is megfigyelhető volt. Már a választási kampányt megelőző hetekben Zentán, Szabadkán és Magyarkanizsán is a szerb „STUDENTI POBEĐUJU!”, illetve főként annak cirill betűs „СТУДЕНТИ ПОБЕЂУЈУ!” változata dominált a mozgalom pólóin és kampányeszközein. A lista egyik magyar nemzetiségű jelöltje pedig saját Facebook-profilján magyar nyelvű szöveg kíséretében tett közzé egy Topolyára szóló kampánygrafikát, maga a plakát azonban teljes egészében szerb nyelvű és cirill betűs volt: a „СТУДЕНТСКИ ПЛАН” felirat mellett Topolya kizárólag „БАЧКА ТОПОЛА”, a Városi Könyvtár pedig „Градска библиотека” alakban szerepelt rajta.
De ha a program hallgat a vajdasági magyarság sajátos érdekeiről, a kampányban pedig még a magyar nyelv is háttérbe szorul, mitől lesz három magyar nemzetiségű jelöltből magyar érdekképviselet – akár kormányra kerül a lista, akár ellenzékben marad?
___________________
https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/2057047320969435
https://www.cambridge.org/core/journals/perspectives-on-politics/article/brand-transformation-in-european-politics-the-rise-and-limits-of-nonclassical-names/0934EBB4F00A10D5E7D0EE8F8CE05BAF
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/15377857.2025.2589191
https://www.nbs.rs/sr/scripts/showcontent/index.html?id=17853&konverzija=no
https://www.rtv.rs/sr_lat/politika/soskic-nisam-politicar-i-nemam-politickih-ambicija_1307284.html
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
