Csak az időseké?

A magyar nóta olyan műfaj, amellyel kapcsolatban nincs középút: az emberek vagy rajongásig szeretik, vagy teljesen elutasítják, a két véglet között nincs átmenet. Akiket viszont megérint a dallama, azok a nemzeti identitás és az egyéni sorsok legtisztább kifejeződését látják benne. Ebben a megosztó, mégis mélyen gyökerező zenei világban tölt be immár harminc éve kulcsszerepet a torontálvásárhelyi VIVE Fesztivál. A rendezvény sokáig nem csupán egynapos bemutató volt, hanem igazi szakmai műhelyként és alkotótáborként működött, ahol új szerzemények születtek, és ahol a szakma legjava formálta a vajdasági magyar kultúra e fontos szegmensét. Az alábbiakban a fesztivál szervezői, énekesei és szakemberei vallanak a múlt eredményeiről, a jelen nehézségeiről és a műfaj jövőjéről.

A torontálvásárhelyi VIVE Fesztivál a helyi identitás és a magyar nótahagyomány őrzésének kulcsfontosságú pillére, amelyet a felnövekvő generációk bevonásával kell továbbörökíteni. Nyíregyházi Renáta, a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon igazgatója felidézte, hogy alig hétesztendős volt, amikor a rendezvény elindult a faluban. Az iskolában ez óriási élményt jelentett a számukra: a tanítóik lelkesen meséltek róla, zeneórán pedig a magyar nóta hangszereiről – a cimbalomról, a nagybőgőről, a klarinétról, a brácsáról és a hegedűről – beszélgettek. Ez volt az első igazi találkozásuk ezzel a világgal. Később, felső tagozatosként már ők maguk is eljártak a programokra. Emlékeztetett rá, hogy a művelődési ház terme akkor még a felújítás előtt állt, megvolt a régi balkon is – amit azóta Kisteremmé alakítottak –, és a nézőtér zsúfolásig megtelt.

‒ Fantasztikus volt látni, ahogy a fesztivál megmozdította az egész falut; akkoriban ez jelentette a fő szórakozást és közösségi élményt. Bár a nótázás mára már háttérbe szorult, a vasárnapi ebédeken vagy a lakodalmakban az idősebbek még ma is hallgatnak nótát. Amikor vendégek érkeznek hozzánk, vagy mi megyünk máshová mulatni, gyakran mondják: a torontálvásárhelyiek vérében van a magyar nóta. Éppen ezért tartom kulcsfontosságúnak a mai iskolások bevonását. Fontos, hogy a diákok eljöjjenek, és megismerjék a fesztivál gyökereit. Tudniuk kell, mit jelent a VIVE név, és kinek az emlékét őrzi: a falu egykori neves zeneszerzőjéét és kántortanítójáét, Vitkay Gyuláét. Ezzel a tudással adhatjuk tovább a hagyományt a következő generációnak, és ezzel is tehetünk a magyar nóta megmentéséért – mondta Nyíregyházi Renáta.

A magyar nóta fennmaradását a Kárpát-medencében a rendszeres, színvonalas koncertek és az oktatási rendszerbe beépített utánpótlás-nevelés garantálhatja. Dr. Vitkay Kucsera Ágota felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar nóta nemcsak Vajdaságban, hanem Magyarországon is a kihalás szélén áll. Véleménye szerint ezen a negatív tendencián radikálisan változtatni kell, a megoldást pedig a minél több nívós fellépés és hangverseny jelenti, amelyek révén a műfaj visszakerülhet a köztudatba. Hangsúlyozta, hogy a VIVE Fesztivál eleve olyan versenyként és fórumként indult, amely vonzza a fiatal énekeseket és szerzőket.

‒ A fiatalítást már gyerekkorban el kell kezdeni. Az Újvidéki Művészeti Akadémia tanáraként én is mindent megteszek az utánpótlásért: a klasszikus képzés mellett a tantervbe és az előadásokba is beépítem a magyar nótákat és népdalokat, hogy a jövő értelmisége megismerhesse és továbbvihesse ezt az örökséget – közölte dr. Vitkay Kucsera Ágota.

Bár a vajdasági magyar nóta az utánpótlás hiánya miatt folyamatos visszaeséssel küzd, a VIVE Fesztivál elhivatott közössége és a szakmai intézmények összefogása biztosíthatja a műfaj hosszú távú megmaradását. Horti László 2007 óta szervezi szívvel és lélekkel a rendezvényt. A nótaéneklés távlatairól úgy vélekedik: mindennek van jövője, a kérdés csak az, hogy milyen. Elmondta, hogy amióta a művelődési otthonban dolgozik, folyamatos visszaesést tapasztal: kevesebb a fiatal énekes, a szövegíró és a zeneszerző is. Kiemelte, hogy az a tizenhárom előadó, aki aznap este a színpadra lépett, a mozgalom magjai, akik a kezdetek óta kitartanak a műfaj mellett. Számukra a VIVE jelentette a kiugrási lehetőséget, ott figyeltek fel rájuk, és ott fedezték fel a saját tehetségüket. Úgy véli, a műfaj fennmaradása nem kérdés, de a működéséhez elhivatott emberekre – új énekesekre és szerzőkre – van szükség. Látványos fellendülésre nem számít, de bízik benne, hogy a nóta a vajdasági magyarok megőrzött hagyománya marad.

‒ Erre nincs közvetlen megoldásom. Szerintem a zene- és középiskolai zenetanárokat, valamint a kórusvezetőket kellene megszólítani, hogy tereljék a fiatalokat a magyar nóta felé. Évekkel ezelőtt Gábor Károly és Kovács Ferenc, a fesztiválbizottság néhai neves szakértői már tettek erre egy kísérletet a helyi kórusokon keresztül. Akkor sajnos nem jártunk sikerrel, de a próbálkozást nem szabad feladni – mondta Horti László.

Bár a globális tendenciák és a fiatalok érdektelensége miatt a magyar nóta az idősebb generáció műfajává vált, a VIVE Fesztivál elhivatott vezetése szélmalomharcként is vállalja ennek a kétszáz éves kulturális örökségnek az ápolását. Bolyos Miklós, a VIVE fesztiváltanácsának elnöke 2018-ban, az Újvidéki Rádió népzenei szerkesztőjeként kapcsolódott be a munkába. A 2021-es, 25 éves jubileumi gála után a tanács a teljes megújulás mellett döntött, és felkérte őt az elnöki tisztségre. Bolyos Miklós szerint a nóta egyértelműen az idősebb generáció műfajává vált, a mai fiatalok már nem maradnak meg ebben a zenei közegben.

‒ A falunapokon és a lakodalmakban is kiveszőben van a hagyományos mulatás: még a legismertebb nótákat is egyre kevesebben kérik, az új szerzeményeket pedig szinte senki. Ez a globális tendencia egy fesztivállal nem változtatható meg, de a VIVE képes ápolni a hagyományt, és megmutatni, hogy a magyar nóta kultúránk szerves része, értékes örökségünk. A műfaj nagy elődeinek nyomdokain haladni egyszerre kötelességünk és felelősségünk – nyomatékosította Bolyos Miklós.

A vajdasági magyar nóta jövőjét a hagyományos, kísérő cigányzenekarok eltűnése és a zenészek külföldi munkavállalása veszélyezteti leginkább. Beretka Szénási Eszter dalszövegíró kifejtette, hogy amíg az ő generációjuk jelen van, addig él a nóta is, de a hosszú távú megmaradáshoz vissza kellene kanyarodni a kezdetekhez. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a hagyományos cigányzenekarok hiányoznak, amelyekből egykor négy-öt is működött Torontálvásárhelyen. Rámutatott: a zenészek ma többnyire külföldön vendégszerepelnek; a jubileumi gálára is Székesfehérvárról kellett sietnie a cimbalmosnak, akinek a pontos érkezésén múlt az egész előadás sikere.

‒ A cigányzenekarok művészete és megbecsültsége mélypontra jutott. Magyarországon a fiatal cigányzenészek inkább a saját zenei kultúrájukat viszik tovább a klasszikus magyar nóta helyett, Vajdaságban pedig az elvándorlás is súlyosbítja a helyzetet. Bár a közösségi médiában látni, hogy a külföldre költözött vajdaságiak még énekelnek nótákat, kérdéses, hogy az ő gyermekeik hogyan ismerik meg ezt a világot. A média ugyan játssza az archív felvételeket, de a mai fiatalság nehezen lassít le ehhez a műfajhoz. Ennek ellenére nem vagyok borúlátó: a bálokon és a rendezvényeken ma is együtt mulatunk a csárdásokra, a távolabbi jövő viszont még kérdéses – mondta Beretka Szénási Eszter.

Juhász Gábor zenész és énekes a műfaj jövőjét illetően egyáltalán nem borúlátó. Emlékeztetett arra, hogy húsz-harminc éve a vajdasági népzenét is temették, mégis új erőt lehelt belé egy tehetséges, új generáció. Úgy véli, a magyar nótára is igaz ez.

‒ Bár egyre nehezebb cigányzenészeket találni, a nótának van létjogosultsága. Nem a diszkókban vagy a könnyűzenei fesztiválokon lesz fő sláger, de kitartó játékkal és népszerűsítéssel értékes, hosszú távú sikertörténet maradhat – fogalmazott Juhász Gábor.

Cseszák László énekes és zenekarvezető értékelése szerint mindig akadnak olyan fiatalok, akiket a műfaj komolyan megérint, és teljes szívvel viszik tovább ezt az életérzést.

‒ Úgy vélem, a nóta megszerettetésében a vajdasági népzenei és néptáncmozgalomnak óriási szerepe van. Tapasztalataim szerint a próbákon és fellépéseken a tiszta népdalok mellett rendszeresen előkerülnek a magyar nóták is, amelyekre a fiatalok szintén jókedvűen mulatnak – közölte Cseszák László.

A magyar nóta nemzedékeken átívelő megmaradását a családi példamutatás, a dalok érzelmi világának pedagógiai közvetítése és a műfaj befogadásához szükséges emberi beérés garantálja. Mezei Szimona énekes és zeneszerző 2018 óta vesz részt aktívan a VIVE Fesztiválon. Kiemelte, hogy a műfaj iránti szeretete családi örökség, hiszen édesanyja már gyermekkorában az esti mesékhez a nóták dallamát dúdolta, a fesztiválra pedig akkor jelentkezett, amikor felnőve képessé vált átérezni e dalok mély érzelmi világát. Pedagógusként úgy látja, a nótát és a csárdást személyes kapcsolaton keresztül, a szülőföldről, családról és szerelemről szóló tiszta érzelmek elmagyarázásával lehet megszerettetni a legfiatalabb generációval. Édesanyja, Mezei Mónika 1998-ban lépett fel először a rendezvényen. Pályája során a családi háttér mellett a nagybecskereki Madách Színház operett-társulata és az Emánuel Kamarakórus is meghatározó volt számára. Hozzátette: lánya pályafutása bizonyítja a hagyomány folytatását. Tapasztalata szerint a magyar nóta valódi súlyának és üzenetének átérzéséhez évek kellenek, a műfaj jövőjét pedig éppen az biztosítja, hogy ez a beérési folyamat minden generációnál végbemegy.

A magyar nóta utánpótlásának hiánya kényszerítéssel nem oldható meg, a műfaj folytatásához belső indíttatásra és tehetségre van szükség. Osztermann Emma aggasztónak nevezte az utóbbi évek tendenciáját, mivel a VIVE színpadán alig mutatkozott be új, fiatal énekes. Úgy véli, a folyamat megfordítására nincs biztos megoldás, hiszen a műfajt senkire sem lehet ráerőltetni. Hangsúlyozta, hogy az utánpótláshoz jó hangra, rátermettségre és tiszta megjelenésre van szükség, de a legfontosabb a belső indíttatás.

A fiataloknak a helyi kultúregyesületekben nyitottá kell válniuk a művészetre, hogy megérezzék a hallgatónóták mélységét és a csárdások ritmusát. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy miben leli örömét – én a nótában találtam meg a boldogságomat. A családom végig támogatott, így teljesedhetett ki a pályám – nyilatkozta Osztermann Emma.

Szunyog Tibor torontálvásárhelyi dalszerző és énekes saját tapasztalata szerint a nóta megértéséhez meg kell érni, a dallamokon keresztül ugyanis az ember a saját életét mesélheti el.

‒ A korábbi kiváló prímások és zenészek halála miatt a fesztivál jelenleg nehéz átmeneti időszakot él meg. A túlélés érdekében rövid időn belül gyökeres reformokra van szükség. Első lépésként stabil, profi kísérőzenekart kell biztosítani az énekeseknek. Másodszor, a rendezvényt nemzetközivé kell tenni a Kárpát-medencében, ami nagyobb presztízst és komolyabb támogatási forrásokat jelentene. Végül a fiatalok megszólításához a fesztiválnak tájolnia szükséges, vagyis el kell látogatnia a környező településekre – mint Muzslya, Torda, Ürményháza vagy Székelykeve –, mert a hagyományt csak személyes jelenléttel lehet megmenteni – tette hozzá Szunyog Tibor.

Bár a vajdasági magyar nóta az elvándorlás, a prímások hiánya és a generációs szakadék miatt válságban van, a harmincéves VIVE Fesztivál és szakmai közössége bizonyítja, hogy a műfaj életben tartható. A jövő záloga a hagyományőrzés modernizálása: az egyetemi és népzenei oktatásba való beágyazás, a kísérőzenekarok professzionális stabilizálása, valamint a falvakba kivitt, élő toborzás. A nóta nemcsak a múlt öröksége, hanem a vajdasági magyar identitás megőrzésének is a kulcsa.