„A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj...”
És nemcsak a dinnyehéj.
Az egész város ürüléke!
Most, hogy alacsony a Duna, olyannyira, hogy már-már a hajók, uszályok sem közlekedhetnek biztonságosan rajta, valóban a rakodópart alsó kövére lehet ülni, a legis-legalsóra, arra, amelyik már talán nem is a gáthoz tartozik, hanem a mederhez. Karcsúbb lett a folyó, de karcsúságában is hatalmas, félelmetes, ugyanakkor szép is, különösen itt, a péterváradi vár alatt, a szörnyű titkokat őrző hídlábakat mosva. Csónakok haladnak el előttem, vidám emberekkel. Kissé lejjebb egy hatalmas turistahajó áll kikötve. Nem látok rajta senkit, biztosan valahol a városban vagy a várban kószálnak utasai.
Nézem a hömpölygő Dunát, benne a dinnyehéjjal, és hallgatom a vízesés zaját. Vízesés a Dunán? Méghozzá Újvidéknél? Igen. Az egész város ürüléke, ipari szennyvize ömlik itt, és a vasúti híd közelében a Dunába. Most, hogy alacsony a vízállás a rakpart oldalán kivirító óriási csőből zúdul ki a hatalmas víztömeg. Ha az ember becsukja a szemét, egy idillikus képet is alkothat magában: folyó, felette a vár, a sziklákról kristálytiszta víz dől alá... De ehhez az idillhez az orrát is be kell fognia.
A csőnél nem látok horgászokat, de amikor teljes énjében hömpölyög a folyó, és a csövet eltakarja a víz, gyakran látom őket. Itt, az ürülékes vízben biztos a kapás!
Vajon mennyi szennyvíz ömlik évente Újvidéknél a Dunába? Kíváncsian böngészem a telefonom. Nem kellett sok idő hozzá, hogy részletes adatokhoz jussak.
Újvidéken a Dunába évente 30–35 millió köbméter szennyvizet engedünk. Ha tudjuk azt, hogy a Palicsi-tó víztömege 10–13 köbméter, akkor könnyen kiszámolhatjuk, hogy csak Újvidéknél évente három Palicsi-tó vízmennyisége folyik bele a Dunába szennyként. Belgrádnál évente 190 millió köbméter szennyvizet nyel el a Duna, a teljes szerbiai szakaszon pedig összesen 380 millió köbmétert. Tehát 30 Palicsi-tavat, vagy 8 Velencei-tavat, vagy a Balaton egyötödét. Ekkora mennyiségű vízzel 152 000 olimpiai úszómedencét lehetne megtölteni. Érdekességként idekívánkozik még az is, hogy Szerbiában körülbelül 40 olimpiai méretű úszómedence van, Európában becslések szerint 4500, az egész világon pedig, szintén becslések szerint 25 000.
Tudom, hogy a Duna vízhozama igen magas, Belgrádnál például 5600 köbméter víz folyik le másodpercenként. Ennyi víz képes felhígítani a szennyeződést, de nemzetközi kutatócsoportok mérései kimutatták, hogy a Duna szerbiai szakaszán a kólibaktériumok jelenléte kritikusan magas, ami egyértelműen a tömeges, nyers emberi ürülék jelenlétére utal.
A böngészett adatokból talán még kiemelném, hogy a nagy folyónk felső és középső részén fekvő országok mára szinte teljesen megoldották a szennyvíz biológiai tisztítását. Hozzánk tehát már tiszta víz érkezik a Dunán. Tudom, halászlét főzni abból sem ajánlatos, ahogy ezt még a nagy ipari forradalom előtt tették a bezdániak, de fürdeni már bátran lehet benne. Bezdánnál igen, de a folyó további szakaszán kevésbé ajánlatos. Onnan már szennyezi Vukovár, ahol épül a víztisztító, Apatin, Palánka, szennyezik a kisebb falvak is, majd Újvidék és így tovább, egészen a Fekete-tengerig. Mert Romániában is ugyanaz a helyzet, mint Szerbiában.
A rakodópart alsó kövén ülök. Csónakok haladnak el mellettem, vidám emberekkel. Innen a Tiszti strandig is ellátok, ahol gyerekek, felnőttek lubickolnak a vízben, nem törődve azzal, hogy az összes városi szennyvíz keresztül folyik rajtuk.
Lassan visszamászok a rakpartra, és már fentről nézem az úszó dinnyehéjat. Közben a számomra kedves, gyerekkori Krivajára gondolok, melyben valamikor halak, békák úsztak, és gyerektársaimmal nagyokat fürödtünk. A Krivaja már feladta az emberrel folytatott harcát. Vajon a Duna meddig bírja még?
