A 2026-os év szava a hőkupola. Ezt egyelőre nem brit kutatók állapították meg, hanem én önkényesen kiáltottam ki annak. Korábban, akár csak egy évvel ezelőtt, még alig ismerte valaki ezt a kifejezést – a meteorológusokat leszámítva persze, ők biztosan tudták, hogy létezik –, most viszont már egész Európa tudja. Tapasztaltuk eleget a nyáron, megjegyeztük. Heteken át figyeltük az előrejelzéseket, amelyekben a harmincöt fok már-már kellemes lehűlésnek számított. Vártuk az esőt, de az vagy nem érkezett meg, vagy éppen csak arra volt elég, hogy néhány percre leverje a port. A hőkupola ott ült fölöttünk rendületlenül, mi pedig védekeztünk, ahogy csak tudtunk. Elsötétítettük az ablakokat, hogy ne süssön be a nap, bekapcsoltuk a légkondit, vagy ventilátorokkal próbáltuk elviselhetőbbé tenni a hőséget.
Aztán elérkezett a szeptember és vele együtt az áhított lehűlés is. Mintha valaki a nyári szabadságáról visszatérve hirtelen ráeszmélt volna, hogy egész nyáron túl magasan állt a hőfokszabályozó, és gyorsan lejjebb tekerte volna. Sokan vannak, akik szentül hiszik is, hogy a mai világban ez már valóban így működik. Meggyőződésük, hogy az időjárást mesterségesen manipulálja valaki. Annak a valakinek pedig – a mögöttünk álló hónapokat tekintve – feltett szándéka, hogy elsivatagosítsa a vidékünket.
Tulajdonképpen ebben sincs semmi új. Az ember mindig szeretett valakit vagy valamit sejteni az időjárás szeszélyei mögött. Évezredekkel ezelőtt, amikor hosszú aszály sújtotta a földeket, villámok szabdalták az eget vagy árvíz vitte el a termést, természetfeletti erőket, az istenek haragját gyanították. Nem egyszerűen megtörtént, hanem mindennek oka, üzenete volt, és rendszerint akadt valaki odafönt vagy éppen odalent, aki felelős volt érte.
Ma másfajta istenek közbenjárását gyanítjuk. Háttérhatalmakról, titokzatos repülőgépekről, vegyi anyagokról és időjárást módosító technológiákról beszélünk. Zeusz helyett ma már emberek kezében keressük a villámot. Ha hetekig nem esik, akad, aki azt is pontosan tudni véli, ki zárta el a csapot. Az évszakok váltakozását vagy azok sorrendjét azonban, úgy tűnik, még ezek a mindenható hatalmak sem tudják befolyásolni. Szeptemberben mindenképp megérkezik az ősz, a nap sugarai már nem perzselnek, csak kellemesen simogatnak. Az októberi reggeleken már nem indulunk útnak egy vékonyabb kabát vagy pulóver nélkül, estére becsukjuk az ablakot, meleg takaróba burkolózva forró italt kortyolgatunk. Egy darabig még élvezzük is mindezt. A forró nyár után jólesik a hűvös levegő. Csakhogy az ősznek is megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy elmúlik és előbb-utóbb tél lesz belőle. Télen pedig fűteni kell.
Számunkra ennek az idén különösen nagy jelentősége van. A mi házunkban ugyanis nincs fűtés. Ez nem egy háttérhatalom döntése, nem a titokzatos repülőgépek okozzák, még csak nem is az istenek haragja sújtott le ránk. A magyarázat sokkal egyszerűbb és hétköznapibb. Leszerelték a gázórát, és pontosan tudjuk, kinek a keze van a dologban. Nincs itt semmi természetfeletti vagy rejtélyes összeesküvés. Mindössze arról van szó, hogy a házban komoly tartozás halmozódott fel. A felelősséget és a tetemes összeg törlesztésének terhét senki sem akarja magára vállalni, így a problémára mindeddig nem sikerült megoldást találni. Jelenleg nincs szerződésünk a gázszolgáltatóval, gáz nélkül pedig a fűtési szezon kezdete egészen más megvilágításba kerül, mint a korábbi években. Az adósság-szerződés-szolgáltató hármas dönt arról, melegek lesznek-e nálunk a radiátorok. Amennyiben a tél beálltáig sem változik a helyzet, kénytelenek leszünk alternatív megoldás után nézni.
Jó lenne, ha addig a tudomány villámgyorsan előállna valamivel. Nekünk nem kellene sok, az egész Európát beborító változatból már elegünk volt, viszont egy kisebb kapacitású, szobai hőkupolával nagyon is elégedettek lennénk.
