Térségünkben már jó ideje meghatározó szereppel bír az az igen sokrétű és szerteágazó oktatási rendszer, amely nemcsak a fiatalok tudását és versenyképességét alapozza meg, hanem közösségünk mindennapjait is jelentős mértékben befolyásolja, hiszen iskoláink nem csupán oktatási intézmények, hanem a helyi közösségek kiemelt jelentőségű szellemi és kulturális központjai is. A magyar tannyelvű oktatás megőrzése és fejlesztése napjainkban is kulcskérdésnek számít, hiszen az anyanyelven megszerzett tudás az identitás, a közösséghez tartozás és a kulturális örökség továbbadásának az alapja, éppen ezért oktatási intézményeinknek folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó munkaerő-piaci igényekhez, olyan korszerű tudást biztosítva a felnövekvő generáció tagjai számára, amely nem csupán az érettségijükre vagy a választott szakmájukra készíti fel, hanem önálló gondolkodásra, együttműködésre és felelős döntéshozatalra is serkenti őket. Sorozatunkban azokat a vajdasági középiskolákat mutatjuk be, amelyekben magyar nyelvű oktatás (is) folyik, így sokunk életében voltak meghatározó helyszínei a gyermekkor és a felnőtté válás közötti átmenet időszakának, teret adva azoknak az élményeknek, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az álmaink célokká, a terveink döntésekké, a vágyaink pedig valósággá váljanak.
Kevés olyan újvidéki intézménytörténet akad, amely ennyire pontosan követi a város és a délvidéki magyarság sorsfordulóit. A magyar gimnáziumi oktatás Újvidéken több mint két évszázadon át újra és újra megszerveződött, megszakadt, átalakult, majd ismét talpra állt. Az iskola neve, fenntartója, tanítási nyelve és szervezeti formája sokszor változott, de egyvalami állandó maradt: az igény arra, hogy a város és környéke fiataljai anyanyelvükön jussanak középiskolai műveltséghez. Napjainkban a tartományi székvárosban csak a Svetozar Marković Gimnáziumban létezik magyar tannyelvű gimnáziumi oktatás, ezért az intézmény történetére szorítkozva elengedhetetlen szót ejteni általánosságban az újvidéki magyar gimnáziumi oktatás múltjáról is.
A LATIN GIMNÁZIUM
Az első gimnázium megnyitásáig hosszú út vezetett. A 18. század második felében Újvidék gyorsan fejlődő szabad királyi várossá vált, miközben a középiskolai oktatás lehetőségei szűkösek voltak. A város és a környező települések polgársága már az 1740-es évektől szorgalmazta egy gimnázium létrehozását, de a kérelmek sorra elakadtak. A fordulat II. József uralkodása idején következett be. 1788-ban az újvidéki városi vezetés ismét napirendre tűzte a kérdést, majd a szabadkai kisgimnázium Újvidékre helyezéséről született döntés. Az ünnepélyes megnyitót 1789. szeptember 1-jén tartották. A katolikus gimnázium kezdetben a görögkeleti iskola épületében kapott helyet, és már az első tanévben több tucat diák tanult benne. Az oktatás nyelve elsősorban latin volt, ahogyan abban a korban a magyarországi gimnáziumok többségében. A tananyag középpontjában a latin nyelv, a retorika és a humanista műveltség állt, mellettük matematikát, földrajzot, történelmet és természettudományos ismereteket is oktattak.
A 19. század elején az intézmény működése többször bizonytalanná vált. A helyhiány, az elhelyezés körüli viták és a fenntartási gondok állandó nehézséget jelentettek. A gimnázium hosszú ideig szerb egyházi épületben működött, ami gyakori súrlódásokhoz vezetett. 1819-re ugyan új tantermeket alakítottak ki a katolikus iskola épületében, de a város anyagi támogatásának elmaradása miatt az intézmény helyzete ismét megrendült. A Királyi Helytartótanács végül 1823-ban megszüntette a gimnáziumot. Ezzel több évtizedre megszakadt az újvidéki magyar középiskolai oktatás folytonossága. A város magyar ajkú polgársága azonban nem mondott le a saját gimnáziumról.
A HŐSKOR
A 19. század közepén az oktatás egész Magyarországon átalakult, a magyar nyelv pedig egyre nagyobb szerepet kapott a közéletben és az iskolákban. Újvidéken az 1870-es évek elején indult meg ismét komolyan a szervezés. Helyi kezdeményezők és a környező dél-bácskai, szerémségi és szlavóniai települések támogatásával sikerült elérni, hogy 1873-ban megnyíljon a Magyar Királyi Katolikus Főgimnázium. Az iskola négy osztállyal és több mint száz tanulóval kezdte meg működését, eleinte bérelt helyiségekben.
A következő évtizedekben a gimnázium fokozatosan megerősödött. 1877-ben saját, korszerűbb épületbe költözhetett, majd a századfordulóra Újvidék egyik legfontosabb oktatási és kulturális intézményévé vált. A tanulók száma folyamatosan nőtt, bővült a könyvtár és a szertárak állománya, fejlődött a természettudományos oktatás, és egyre gazdagabb lett az iskolai élet. A tanulók önképzőkörökben, énekkarban, zenekarban, sportkörökben és különféle egyesületekben vehettek részt. 1885-ben internátus is létesült, amely a vidékről érkező diákok számára jelentett fontos segítséget.
A gimnázium társadalmi szerepe jóval túlmutatott az oktatáson. A padjaiba nemcsak Újvidékről, hanem Temerinből, Pirosról, Futakról, Szenttamásról, a Szerémségből és más településekről is érkeztek tanulók. A diákok nemzetiségi összetétele változatos volt, és az iskola a város többnyelvű közegében működött. A századfordulón már több száz diák tanult itt, és a végzettek közül sokan egyetemi tanulmányokat folytattak, majd értelmiségi, jogi, műszaki vagy közigazgatási pályára léptek.
Az intézmény történetének egyik nagy fordulópontja az új iskolaépület megépítése volt. A régi helyiségek a 20. század elejére szűknek és korszerűtlennek bizonyultak, ezért új, reprezentatív gimnáziumot emeltek a Futaki úton. Az épületet 1913 végén vették birtokba, ünnepélyes felavatására 1914 januárjában került sor. A korszak mércéjével modern tantermek, szertárak, könyvtár, rajzterem és tornaterem szolgálta a tanítást. Az új otthon azonban alig néhány hónapig működhetett zavartalanul.
Az első világháború kitörése után az iskolaépületet hadikórházzá alakították. A tanítás különböző városi épületekben folyt, rövidített tanévvel, hiányos tanári karral és egyre nehezebb körülmények között. Tanárok és diákok kerültek a frontra, az oktatás mindinkább alkalmazkodott a háborús viszonyokhoz. 1918 őszén az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása új korszakot nyitott. Újvidék az új délszláv állam része lett, és a magyar gimnázium sorsa is alapvetően megváltozott.
A Magyar Királyi Katolikus Főgimnázium régi épülete (Uri Ferenc: A magyar gimnáziumi oktatás története Újvidéken)
VÁLSÁG ÉS MEGÚJULÁS KÖZÖTT
1919-től fokozatosan bevezették a szerb nyelv oktatását, majd az állami intézkedések egyre szűkebb keretek közé szorították a magyar tagozatokat. Az 1920-as évek elején a magyar diákok egy részét névelemzés alapján szerb osztályokba irányították, és szigorú létszámfeltételekhez kötötték a magyar osztályok megnyitását. 1922 után a párhuzamos magyar tagozatok is megszűntek, így Újvidéken a két világháború között nem működött önálló magyar tannyelvű gimnázium. Ez a korszak a magyar középiskoláztatás egyik legnehezebb időszaka volt.
A helyzet 1941-ben változott meg, amikor Bácska is visszakerült Magyarországhoz. Újvidéken ismét magyar királyi állami gimnázium nyílt. A tanulók összetétele rendkívül vegyes volt, sokan a korábbi jugoszláv iskolarendszerből érkeztek, és nem mindenki beszélt megfelelően magyarul. Az intézmény ezért átmeneti tantervvel, nyelvi felzárkóztatással és gyorsan bővülő tanári karral kezdte meg működését. A háború azonban hamarosan ezt az időszakot is kettétörte. A front közeledtével 1944 őszén a tanítás megszakadt, az iskola pedig ismét történelmi fordulat elé került.
AZ ÚJJÁSZERVEZŐDÉS IDŐSZAKA
A második világháború után meglepően gyorsan újjászerveződött a magyar gimnáziumi oktatás. 1945 szeptemberében újra megnyílt az iskola, kezdetben a Njegoš utcában, majd 1946 tavaszán visszaköltözött a Futaki úti épületbe. Az új rendszerben a tanítás ingyenes volt, és az intézményben magyar és szerb tagozatok működtek. A háború utáni években súlyos tanszer- és tankönyvhiánnyal kellett megküzdeni, ennek ellenére gyorsan bővült a tanulói létszám és az iskolai élet is.
1948 újabb fontos állomást jelentett: létrejött az önálló magyar tannyelvű főgimnázium. Az intézmény 1952-ben vette fel Papp Pál nevét. Ebben az időszakban a gimnázium a vajdasági magyar középiskolai oktatás egyik meghatározó központja lett. Szakkörök, sportcsoportok, művészeti és irodalmi közösségek működtek, miközben a tanári kar igyekezett korszerűsíteni az oktatást. A politika ugyanakkor erősen jelen volt az iskolai életben, és az oktatás ideológiai keretei is jelentősen megváltoztak. Az önálló magyar gimnázium azonban rövid életűnek bizonyult, hiszen az már 1956-ban megszűnt: a Papp Pál Főgimnáziumot összevonták a szerb tannyelvű Đura Daničić Gimnáziummal. Az új intézmény később a Moša Pijade nevet vette fel, és szerb–magyar kétnyelvű gimnáziumként működött tovább. A hivatalos indoklás szerint a közös oktatás a két nemzetiség közeledését és egymás nyelvének jobb megismerését szolgálta, a magyar gimnáziumi oktatás azonban ezzel elveszítette korábbi intézményi önállóságát.
A Svetozar Marković Gimnázium épülete (fotó: Ótos András)
AZ ÁTALAKULÁS ÚTJÁN
Az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium a városközpont egyik meghatározó épületében kapott helyet, ahol 1895 óta folyamatosan zajlott az oktatás. Az intézmény történetében 1963 jelentett újabb fontos állomást. Ekkor a Moša Pijade Gimnáziumból három második és két harmadik osztály, a Jovan Jovanović Zmaj Gimnáziumból pedig négy második, valamint három harmadik osztály került át az átszervezett iskolába. Az új formában működő gimnázium 1963. július 27-én nyitotta meg kapuit a tanulók előtt.
Az iskola első otthona még nem a mai Njegoš utcai épület volt. A tanítás a Narodnih heroja 7. alatti épületben, az akkori villamossági középiskolával közösen indult. A gimnázium a második emeletet használta, miközben az épület földszintjén és első emeletén a műszaki iskola működött. A Svetozar Marković kezdettől két hagyományos gimnáziumi irányt kínált: társadalmi-nyelvi, valamint természettudományi-matematikai szakot. A következő jelentős változás az 1971/72-es időszakban következett be, amikor az iskola átköltözött a Njegoš utca 22. alatti épületbe, ahol ma is működik.
Az 1970-es évek közepén azonban Jugoszlávia középiskolai rendszerének átalakítása gyökeresen megváltoztatta a gimnázium életét. Az 1975/76-os tanévben már nem indítottak új első gimnáziumi osztályt. Ekkor vezették be a Stipe Šuvar nevével összekapcsolódó irányított középiskolai rendszert, amelyben a hagyományos négyéves gimnáziumi képzést a közös 9–10. osztály, majd a szakirányú képzés váltotta fel.
Az intézmény 1977-ben a Svetozar Marković pedagógiai szakközépiskolává alakult, ezzel lényegében megszakadt az addigi klasszikus gimnáziumi oktatás. Az újabb szerkezeti változás eredményeként az 1985/86-os tanévben az intézmény hivatalosan is a Svetozar Marković Pedagógiai Szakközépiskolaként működött, szerb-magyar tannyelven.
SOKADSZORI ÚJRAKEZDÉS
Tizenkét év telt el gimnázium nélkül. Az 1980-as évek végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi reform nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1990-ben ismét lehetővé vált a gimnáziumi képzés, és Újvidéken újra megnyílt a Svetozar Marković Gimnázium. Az iskola szerb és magyar tagozatokkal kezdte meg működését a Njegoš utca 22. alatti épületben. Az első tanévben négy magyar osztály is indult, ami hosszú szünet után ismét lehetőséget adott arra, hogy az újvidéki és környékbeli magyar fiatalok anyanyelvükön folytassák középiskolai tanulmányaikat.
A kilencvenes évek azonban újabb nehézségeket hoztak. Jugoszlávia felbomlása, a háborúk, a menekültek érkezése és a gazdasági válság az iskola életére is rányomta bélyegét. Az 1991/92-es tanévben már a közvetlen közelben zajló háború határozta meg a mindennapokat, és az iskola Horvátországból, majd Bosznia-Hercegovinából érkező menekült diákokat is befogadott. Az épületet eközben bővítették és korszerűsítették, az intézményben pedig továbbra is működtek magyar osztályok, önképzőkörök és művészeti csoportok.
Minden újrakezdés mögött ugyanaz az igény húzódott meg: hogy Újvidék és környéke magyar fiataljai saját nyelvükön is hozzájuthassanak ahhoz a tudáshoz, amely továbbtanulásukhoz és értelmiségivé válásukhoz szükséges. Ezért az újvidéki magyar gimnáziumi oktatás története jóval több egy iskola múltjánál. Két évszázad változó politikai és társadalmi körülményei között a délvidéki magyar művelődés, az anyanyelvű oktatás és a közösségi megmaradás egyik visszatérő története.
Felhasznált irodalom:
URI Ferenc. 2011., A magyar gimnáziumi oktatás története Újvidéken 1789-2009, Újvidék: Forum Könyvkiadó Intézet
Nyitókép: A gimnázium új épülete a mai Futaki úton napjainkban, ahol a Mihajlo Pupin Villamossági Szakközépiskola működik (fotó: Ótos András)
