Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor kaptam ki gyerekkoromban. A szüleim szerencsére nem a testi fenyítés nevelési módszerében hittek, egy pofon kiérdemléséhez alaposan ki kellett húzni a gyufát.
Terasz
Eddig, eddig, eddig vagyok! – idézte a minap Szép Károlyné már-már szállóigévé vált mondatát meg a hozzá tartozó jellegzetes kézmozdulatát a szomszédasszonyom, amikor véletlenül összefutottunk az utcán.
Túlexponált villanások. Villanásszerű vágások.
Kétféle ember létezik: aki olvas kommenteket, és aki nem. Én az első csoportba tartozom.
„Milyen idézetet írnátok a hálószobátok falára? Következő órára várjuk az átgondolt ötleteket” – szólt a házi feladat évekkel ezelőtt egy egyetemi kurzuson.
A barátnőmmel van egy törzshelyünk, egy hangulatos kis kávézó, amely mindkettőnknek nagyjából ugyanolyan távolságra van, mondhatni félúton. Havonta egyszer – ha időnk engedi, többször is – menetrendszerűen találkozunk ott.

