Nemrég, az augusztusi csillaghullás idején egy jó barátommal heteken keresztül kijártunk a falu határába, alig néhány kilométerre a településtől. Nem egy túl eldugott helyre, hiszen nagyon könnyen megközelíthető és útba esik, gyakorlatilag a faluból a temető mellett kivezető fő út vége ez, ahol a dűlők elágaznak.
2026. augusztus 30., vasárnap
Terasz
Egy kerékpárjavító mesternél vagyok. A harminc közül az egyiknél, akiről sokan azt mondták, hogy kiváló mester és becsületes is.
Miért nincs több ilyen pillanat az életünkben? – csupán ez a kérdés tör elő a természet csendjétől teljesen kitisztult elmémből a Holt-Tisza túloldalán egy SUP-on ülve, miközben a parton pihenő gémeket szemlélem.
Háborús időket élünk. Nem a nagy, országok és nemzetek közötti fegyveres konfliktusokra gondolok.
„Andate fiduciosi nella direzione dei vostri sogni, vivete la vita che avete sempre immaginato” – ízlelgette egyre lelkesebben, ugyanakkor az olasz nyelv sajátos dallamától érezhetően teljesen eltérő hangsúllyal a szavakat, amelyeket egy Olaszországból kapott csokoládéba rejtett cetlin talált még évekkel ezelőtt, afféle üzenetként, vagy ha úgy tetszik, jó tanácsként, mint amilyenek a szerencsesütikben vannak, amely szavak sok esetben erőt tudnak adni az embernek ahhoz, hogy túllépjen a nehézségeken, feltéve persze, ha olyan lelkiállapotban v...