Miért nincs több ilyen pillanat az életünkben? – csupán ez a kérdés tör elő a természet csendjétől teljesen kitisztult elmémből a Holt-Tisza túloldalán egy SUP-on ülve, miközben a parton pihenő gémeket szemlélem.
Terasz
Háborús időket élünk. Nem a nagy, országok és nemzetek közötti fegyveres konfliktusokra gondolok.
„Andate fiduciosi nella direzione dei vostri sogni, vivete la vita che avete sempre immaginato” – ízlelgette egyre lelkesebben, ugyanakkor az olasz nyelv sajátos dallamától érezhetően teljesen eltérő hangsúllyal a szavakat, amelyeket egy Olaszországból kapott csokoládéba rejtett cetlin talált még évekkel ezelőtt, afféle üzenetként, vagy ha úgy tetszik, jó tanácsként, mint amilyenek a szerencsesütikben vannak, amely szavak sok esetben erőt tudnak adni az embernek ahhoz, hogy túllépjen a nehézségeken, feltéve persze, ha olyan lelkiállapotban v...
A belső nyomor végtelen, ásító üressége jutna eszembe.
„Jól gondoljátok meg, mit tesztek! Mire mi feljutunk, ti pont akkor értek majd le” – szólnak oda az elkésett társak a budapesti óriáskerék kabinjából kitekintő fiataloknak, vélhetően attól tartva, hogy a fent lévők valamit rájuk dobnak.

