Zabos Kasziba Angéla

2002-ben születtem Topolyán, de az élet Újvidékre sodort – ahol az utcák zaja lassan ismerős ritmussá szelídült. 2024-ben horgonyzott le a szívem a Magyar Szónál, és azóta ennek a közösségnek a mindennapjaiban élek, írok, kérdezek. Különösen közel áll hozzám a Jó Pajtás és a Mézeskalács – a gyermeklapok világa, ahol a játékosság és az őszinte kíváncsiság még otthon van. Emellett írásaimmal találkozhatnak a Magvetőben, az Újvidék rovatban, véleményekben, riportokban vagy egy-egy Jó reggelt hasábjain. Nyáron a fesztiválok forgataga hív – ilyenkor tudósítok, és ha a standunknál mosolygok önre, jó eséllyel valami apró ajándékot is nyújtok mellé. Még fiatalon, a szobám csendjében kezdtem verseket írni, és azóta is képekben gondolkodom. Ma már újságíróként fogalmazom meg gondolataimat, de a költészethez való kötődés bennem maradt. A szavak számomra nem csupán eszközök, hanem lehetőségek: tükröt tarthatnak, hidat építhetnek emberek és történetek között. Írás közben azt keresem, hogyan válhatnak a mindennapi dolgok is különleges jelentésűvé. Hiszem, hogy minden mondatban ott rejlik egy történet – én pedig azt igyekszem megtalálni, amit más talán még nem mondott ki.