Utazás a magyarságunk körül

Utazás a magyarságunk körül – Azonosságtudat a Kárpát-medencében címmel tartottak rendkívül izgalmas kérdéseket érintő kerekasztal-beszélgetést a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik népszerű helyszínén, a Bethlen Gábor Sátorban, ahol annak kérdését járták körül a meghívott vendégek, hogy mivel magyarnak lenni a Kárpát-medencében testi, szellemi, lelki szinten is küldetés, ezért a magyarság összefogásának erősítésében, a nemzeti identitás megszilárdításában rendkívül fontos feladata van az íróknak, az újságíróknak és az oktatóknak is, mégpedig olyan szempontból, hogy a fiatalabb generációk számára nemzetépítő és összetartó gondolatokat, üzeneteket adjanak át, hiszen kultúránk, hagyományaink tisztelete és népszerűsítése hozzájárul az értékek fennmaradásához, a hazaszeretet és a magyarságtudat pedig megerősítik a nemzeti öntudatot.

Oktatás, mint nemzettudat-formáló erő

A beszélgetés első részének középpontjában az oktatás, illetve az oktatásnak a gyermekek gondolkodásmódjában és identitásformálásában betöltött szerepe állt.

– Az iskolarendszer és az ahhoz kapcsolódó programok alapvető szerepet játszanak a fiatalok identitásának formálásában – jelentette ki Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, hangsúlyozva, hogy a Nemzeti Alaptanterv nem közvetlenül, hanem különféle tantárgyakon keresztül, burkoltan járul hozzá a nemzettudat fejlődéséhez. Külön kiemelte a Határtalanul program jelentőségét, amely a hetedik évfolyamos diákok számára kínál lehetőséget arra, hogy a határon túli, magyarok lakta területeket – mint például Erdélyt, a Felvidéket vagy éppen Vajdaságot – meglátogatva testközelből tapasztalják meg a közös kulturális örökség mibenlétét. Mint mondta, a program térítésmentes, és célja az identitás megerősítése, a hagyományok megismerése, valamint életre szóló élmények biztosítása. Hajnal Gabriella ugyanakkor annak jelentőségére is felhívta a figyelmet, hogy sok diáknak ez az első külföldi utazása, így különösen felértékelődik a pedagógusok szerepe az utazások során szerzett élmények feldolgozásában. Mint mondta, az osztályfőnöki, a történelem- vagy a magyarórák ideális kereteket biztosítanak arra, hogy az élmények beépüljenek a gyermekek gondolkodásába és világlátásába, majd hozzátette, a Klebelsberg Központ éppen ezért igyekszik minden lehetséges módon arra ösztönözni az iskolákat, hogy minél többen pályázzanak a programba, hiszen – ahogyan fogalmazott – a jövő azon múlik, hogy a fiatalok mit visznek magukkal ezekből az élményekből.

A média, mint a kulturális örökség közvetítője

A média szerepe napjainkban megkerülhetetlen a nemzeti értékek közvetítésében, hangsúlyozta Radetzky András, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese, aki szerint elsősorban az egyház és a média együttműködése révén lehet elérni a kultúra mélyebb rétegeit. Kifejtette, a Katolikus Rádió immár huszonegy éve működik, a célkitűzései pedig messze túlmutatnak a puszta információnyújtáson, ugyanis a magyar nyelv és kultúra ápolását tekinti elsődleges küldetésének.

– A nyelv nemcsak a kultúra része, hanem annak hordozója – emelte ki Radetzky András, aki leszögezte, mivel a nyelv segítségével adhatjuk át a tudást, a hitet és a hagyományokat a felnövekvő generáció tagjainak, ezért annak megőrzése létfontosságú. A Magyar Katolikus Rádió különleges szerepköréhez tartozik továbbá az is, hogy „pre-evangelizációt” végez, azaz közvetve, nem vallási tartalmú műsorok segítségével is közvetíti az egyházi gondolkodásmódot, vagyis olyan műsorokat is kínál a hallgatóság számára, amelyekben megjelennek ugyan a keresztény értékek, ám nem direkt módon, hanem a kultúrán és a társadalmi párbeszéden keresztül, fejtette ki Radetzky András, hozzátéve, hogy a rádió kiemelt célja a közjó szolgálata, valamint az is, hogy reflektáljon a világ sokszínűségére, akár olyan témákban is, amelyek első pillantásra nem illenek bele egy egyházi adó profiljába.

A fiatalok és a kulturális elkötelezettség kihívásai

Az értékek közvetítése szempontjából kihívást jelent, hogy egyre mélyebb szakadék kezd kialakulni a generációk között, különösen a negyven év alatti korosztály és az idősebb nemzedék tagjai között, fejtette ki Bán János, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának alpolgármestere, aki szerint, amíg régen a nemzeti kultúra elemei szinte magától értetődően beépültek az emberek életébe, addig ma ez már egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. Mint mondta, a korábban működő módszerek, mint amilyenek például a különféle iskolai ünnepségek vagy a szavalóversenyek voltak, ma már egyáltalán nem bizonyulnak hatékonyaknak a fiatalok elérése szempontjából, legfeljebb abban az esetben, ha a családi háttér is erősen támogatja ezeknek az értékeknek a megnyilvánulási formáit. Úgy fogalmazott, a kulturális intézmények jelenlegi rendszere sem mindig tudja megszólítani a fiatalokat, ezért óriási szükség van az új platformok használatára. Bán János példaként hozta fel saját regénysorozatát, a Hunyadi-könyveket, amelyek sok olyan fiatalt is megszólítottak, akik korábban egyáltalán nem érdeklődtek a magyar történelem iránt. A kulcs szerinte az alkalmazkodásban rejlik, vagyis abban, hogy ott kell jelen lenni, ahol a fiatalok vannak, beleértve az online teret, valamint a vizualitás és a történetmesélés világát is.

Innovatív módszerek: tanulás élményalapon

Az innovatív módszerek jelentőségét emelte ki Hajnal Gabriella is, aki hangsúlyozta: a gyermekek figyelmének lekötése ma már csakis élményszerű tanulással lehetséges, éppen ezért a hagyományos frontális oktatás helyett projektalapú, játékos és digitálisan támogatott tanulási módszerek alkalmazására van szükség. Rövid videók, animációk, történelmi játékok – ezek azok az eszközök, amelyekkel valódi hatást lehet elérni, már az óvodás kortól kezdve, hangsúlyozta, hozzátéve, a pedagógusoknak az a feladatuk, hogy a gyermekek számára élménnyé tegyék az iskolát, mégpedig olyan módon, hogy a tanulás ne nyomásként nehezedjen rájuk. Hajnal Gabriella kiemelte, szerinte az a legszerencsésebb, ha egy gyermek úgy megy haza az óvodából vagy az iskolából, hogy azt mondja: „Ma nem történt semmi”, ez ugyanis azt jelenti, hogy stresszmentesen, mégis hatékonyan tanult, majd hozzátette, a nemzeti identitás erősítésének is ez a legjobb útja: az élményszerű oktatás, amely korszerű és gyermekközpontú módszerek alkalmazásán alapul.

Mit jelent a kulturális örökség napjainkban?

A beszélgetés során mindemellett az is szóba került, hogy vajon mit jelent a kulturális örökség a huszonegyedik században. Ezzel kapcsolatban Radetzky András úgy fogalmazott: a kulturális örökség nemcsak ajándék, hanem felelősség is, majd hozzátette, bár az örökséget „ingyen” kapjuk, a megőrzéséért minden nemzedéknek dolgoznia kell. Az identitás kialakulásához szükség van könyvekre, médiára, iskolára, családra, mindenekelőtt azonban magatartásra és példamutatásra, vélekedett, hozzátéve, az identitás nem csupán a kultúra eredménye, hanem az emberek viselkedése, gondolkodása is jelentős mértékben formálja azt. Mind mondta, azok az irodalmi, filmes vagy zenei alkotások, amelyek képesek közös érzést kiváltani az emberekből, erősítik az összetartozásukat is, a nemzeti identitás tehát véleménye szerint olyan élő dolog, amely az embert érő kulturális élmények hatására állandóan alakul és formálódik.

A természetes identitásátadás hiánya

A hétköznapi nemzettudat – amit például egyenruhás honvédtisztekkel való találkozás, vagy valamilyen régies beszédmód felismerése adott – ma már eltűnőben van, vélekedett Bán János, aki szerint ez a fajta természetes, nem formális identitásformálás ma már nem működik úgy, mint régen. Mint mondta, az iskolai keretek között zajló, formális megemlékezések nem tudják pótolni az élő, személyes hatást, ráadásul a fiatalok gyakran távolságot is tartanak az ünnepélyes, szabálykövető programoktól, mivel unalmasnak, maguktól távolinak érzik azokat. Bán János ennek kapcsán újra leszögezte, szerinte csakis akkor érhetjük el a felnövekvő generáció tagjait, ha a saját nyelvükön, saját eszközeikkel szólunk hozzájuk, például sorozatok, képregények, történelmi fantasy-k vagy éppen YouTube-videók segítségével.

A panelbeszélgetés rámutatott arra is, hogy a nemzeti identitás megerősítése nem pusztán oktatási vagy kulturális kérdés, hanem társadalmi felelősség kérdése is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az új generációk figyelmének megragadása, a kulturális gyökereik fontosságának tudatosítása és a közös értékek továbbadása kizárólag akkor lehet sikeres, ha a jelen kihívásaira korszerű válaszokat adunk, amihez bátran használhatjuk a digitális technológiát, a történetmesélést, a vizuális kultúrát, vagyis mindazt, ami ma formálja a fiatalok gondolkodásmódját és világlátását, mert ha nem teszünk, akkor nemcsak a figyelmüket veszíthetjük el, hanem a közös kulturális örökségünk jövőjét is.