A zentai BázisPont Közösségi tér tavaszi előadás-sorozatának utolsó összejövetelén dr. Hovány Lajos A vizeink nyomában című előadását hallgathatta meg a közönség.
A nyugalmazott szabadkai vízmérnök előadásában arról beszélt, miként változtak térségünk felszíni vizei az elmúlt ezer évben, és milyen tanulságokat hordoznak ezek a folyamatok a jelen és a jövő vízgazdálkodása szempontjából.
Hovány Lajos visszatekintésében elmondta, hogy elődeink bölcs módon nem a vizek erőszakos szabályozására és gyors elvezetésére törekedtek, hanem azok szabályozott beengedésére, megtartására és hasznosítására. Ezt a szemléletet képviselte a fokgazdálkodás is, amelynek nyomai Zenta környékén, például Adorján irányában és Bátka közelében is fellelhetők lehettek. Ezeknek a régi rendszereknek a vizsgálata vezette el ahhoz a felismeréshez, hogy a folyók, patakok, csatornák, csapadékvizek és talajvizek nem különálló jelenségek, hanem egymással szorosan összefüggő rendszert alkotnak.
A vízmérnök rámutatott arra is, hogy a mai vízgazdálkodást túlságosan a közgazdasági szemlélet határozza meg. Mint mondta, a döntéseknél gyakran elsősorban a pénz, a beruházási költség és a pillanatnyi haszon kerül előtérbe, nem pedig az, hogy hosszú távon mire lenne szüksége a közösségnek és a tájnak. Hozzátette, ez különösen azért hibás megközelítés, mert a vízügyi létesítmények 50–100 évre készülnek, miközben az árviszonyok, a gazdasági környezet és a társadalmi igények folyamatosan változnak. Éppen ezért szerinte abból kellene kiindulni, hogy milyen tájhasználat, milyen vízmegtartás és milyen közösségi élet lenne fenntartható a következő nemzedékek számára.
Hovány Lajos arról is beszélt, hogy ezzel kapcsolatban mérnökökkel és vízügyi szakemberekkel is próbált párbeszédet kezdeményezni, de úgy tapasztalta, a szakma jelentős része nem nyitott erre a szemléletváltásra. Később egyetemi oktatóként abban bízott, hogy olyan vízépítő mérnököket nevelhet ki, akik már másként gondolkodnak. Csalódással tapasztalta azonban, hogy amikor egykori hallgatói vezető pozícióba kerültek, sokan ugyanazt a régi, hierarchikus és gazdasági alapú szemléletet vitték tovább, mint korábbi főnökeik.
A nyugalmazott vízmérnök a vajdasági és bácskai vízproblémák kapcsán kiemelte, hogy a folyószabályozás, a patakok csatornázása és a vizek gyors elvezetése nemcsak a felszíni vizeket tüntette el a tájból, hanem a talajvízszintet is jelentősen csökkentette.
– A legfontosabb feladat nem az lenne, hogy minél gyorsabban levezessük a csapadékot, hanem az, hogy a térségbe jutó vizet helyben tartsuk, beszivárogtassuk, és lehetővé tegyük a talajvízkészletek visszatöltődését – magyarázta. Hozzátette, mindezt nem mesterséges lezárásokkal, hanem a régi ártéri rendszerek logikájához hasonló, rugalmas vízmozgást engedő megoldásokkal tartaná megvalósíthatónak.
Előadásában arra is figyelmeztetett, hogy különösen veszélyes a mélyebb rétegekből származó ivóvíz pazarlása. Mint mondta, a 100 méter körüli mélységből kitermelt víz sok esetben több ezer éves csapadékból származik, vagyis rendkívül lassan megújuló készletről van szó. Szerinte ezt nem lenne szabad öntözésre, ipari célokra vagy pazarló mezőgazdasági gyakorlatok fenntartására felhasználni.
Ugyanakkor a vízgazdálkodási fordulatnak szerinte együtt kellene járnia a mezőgazdasági termelés átalakításával is. Kevesebb műtrágyára és vegyszerre, több istállótrágyára, egészségesebb élelmiszerre, helyben tartható vízre, valamint a táj adottságaihoz jobban alkalmazkodó növénytermesztésre lenne szükség.
Dr. Hovány Lajos az előadás során a szakértelem és a politikai döntéshozatal viszonyáról is beszélt. Rámutatott, hogy súlyos hiba, ha összetett szakmai kérdésekben kizárólag politikai vagy többségi alapon döntenek. Véleménye szerint a közösség érdekeinek szolgálata mellett a szakembereknek kellene meghatározniuk a problémák valódi természetét és a megoldások irányát.
Zárógondolatként elmondta, hogy a világ baja nem csupán az, hogy valamit rosszul csinálunk, hanem az is, hogy gyakran eleve rossz célokat követünk, majd ezeket próbáljuk egyre hatékonyabban végrehajtani. Ehelyett szerinte el kellene kezdeni a jó irányba mutató megoldások megvalósítását, még akkor is, ha azok kezdetben nem is tökéletesek.
Nyitókép: Horváth Zsolt felvétele
