Akinek a diákok mellett, az iskolapadok is fontosak voltak

Pályafutása Nagybecskerekről, Torontál vármegye székhelyéről indult. Ugyanis ott látta meg a napvilágot 1852. március 9-én, a több gyermekes, híres Oldal-fényképészcsaládban. Édesapja, Oldal István, a „becskereki fényíró” 1853-ban nyitotta meg szűkebb tájegységünk első állandó fényképészműtermét, amelyet a család tagjai mintegy hetven évig üzemeltettek, évtizedeken át, gazdagon, folyamatosan dokumentálva Bánát életét: jelesebb személyiségeit, tekintélyesebb családjait, nevezetesebb eseményeit, s e soknemzetiségű térség lakosságának hétköznapjait is. Oldal Istvánnak, a tehetséges „festésznek és fényírónak” hat gyermeke született, de közülük csak hárman érték meg a felnőttkort: Ifj. Oldal István, Oldal Antal és Oldal János. István apja szakmáját folytatta, Antal takarékpénztári igazgató lett, János pedig polgári iskolai tanár, majd iskolaigazgató.[1]

Oldal János pályafutása tehát a Béga menti városból indult. A multikulturális közegben már gyermekkorában a magyar mellett tökéletesen elsajátította a német és szerb nyelvet is. Mint Sántha Lajos írja: diáktársai között korra a legfiatalabb volt, termetre pedig a legkisebb, ám szorgalmával mindig az elsők között foglalt helyet.[1] Fiatal gimnazistaként belépett a piarista rendbe, majd a váci noviciátus elvégzése után folytatta tanulmányait, egészen az érettségi vizsgáit. Mint fiatal pap a kolozsvári főgimnáziumba került tanárnak, ahol a felsőbb tagozatokon tanított. Sokszor emlegette, hogy tanítványai csaknem egykorúak voltak vele, de komolyságával mégis mindig meg tudta tartani tekintélyét.[2]

Utóbb derült ki, hogy a papi pálya nem volt számára vonzó, s mielőtt felszentelték volna, kilépett a piarista rendből, majd a Budapesti Egyetemen jogot tanult. Be is fejezte, sőt bírói vizsgát is tett, de akkor érdeklődése újfent másfelé irányította: ismét kedvet kapott a tanításhoz. Megszerezte a polgári iskolai tanári diplomát (1878), és végérvényesen pedagógiai pályára lépett: előbb Szegeden, majd Budapesten tanított, ahol a felsőerdő-sori polgári leányiskola igazgatója lett.[3] Szinnyei írta róla, hogy attól kezdődően a tanítás, a pedagógia, a nyelvtudományok és az esztétika tanulmányozása foglalta le érdeklődését. Azok tanulmányozására összpontosٕított.[4] El is indult tanári pályafutása. Tehetségének és szakértelmének köszönhetően viszonylag gyorsan haladt felfelé.[5] Szívvel-lélekkel tanár volt, aki tanítványait szeretettel és lelkesedéssel tanította.[6]

Fiatalon, 35 éves korában lett az óbudai polgári iskola igazgatója, de alig két év múltán Budapest város Tanácsa, 1889-ben áthelyezte őt a VI. kerületben működő, úgynevezett felsőerdő-sori Községi Polgári Leányiskola élére.[1]

Volt leánytanítványai még évekig emlegették folyékony, szép, választékos előadásait.[2]

Kada Emmával kötött házasságából nyolc gyermeke született, de közülük egy, mindössze két éves korában elhunyt.[3]

NAGYBECSKEREKRŐL ZENTÁRA: A ZENTAI FIGYELŐ SZERKESZTŐJEKÉNT (1875)

Az 1870-es években pályafutásának volt egy érdekes kitérője: Zentán lapot szerkesztett. Méghozzá az első ottani újságot, a Zentai Figyelőt, amelynek kiadója és szerkesztője is volt. Ennek előtörténetéhez tartozik, hogy még szülővárosában, Nagybecskereken kapcsolatba került a sajtóval és a publicisztikával. Méghozzá a tekintélyes és hosszú életű Torontál című lap révén. Jó nyelvérzéke és kifinomult tolla volt, olyannyira, hogy a becskereki hetilap már 1873. április 17-én közölte Házasság tíz perc alatt! című „eredeti elbeszélését.”[1] A későbbi években (miután már eltávozott Nagybecskerekről) időnként továbbra is publikált szülővárosának lapjába, s azzal valamelyest manifesztálta is szülővárosához való ragaszkodását.[2]

Tehetsége más zsánerekben is megmutatkozott: versekben írt színjátéka, a Bagdadi utazás, („tündérjáték öt szakaszban”), 1887-ben kötetben is megjelent, s érdekes tartalmával meg szabatos verseivel, irodalmi körökben feltűnést keltett.[3]

A huszadik század első éveiben az ő szövegére Hoppe Rezső egy (férfikarra írt) gyászdalt komponált, amely nyomtatásban is megjelent.[4] 1906 májusában a Torontál újságolta, hogy a Budapesti Nyári Színház a Süketnéma című darabot készül műsorra tűzni, melyet „Bonelly után Oldal János írt.”[5] Csengery Antal emlékére írt, Lipcsében megjelentetett „Cantatéját”, amelyhez Bellovics Imre írt zenét, a Magyar Tudományos Akadémia Csengery-ünnepélyén adták elő.[6]

Nem ismeretes előttünk, hogy Oldal János hogyan került Zentára, de mindenképpen tény, hogy egy rövid ideig ott időzött, és lapot szerkesztett. Ezt több forrásunk is bizonyítja. Még 1874 decemberében harangozta be a Torontál, hogy 1875. január elsejétől „Zentán, Oldal János szerkesztése alatt Zentai Figyelő hetilap fog megindulni.”[7] Egy későbbi forrás szerint a vasárnaponként megjelenő, függetlenségi lap főmunkatársa Czehe Győző volt, felelős szerkesztője Vida Sándor, kiadó-laptulajdonosa pedig Barcsy Zsigmond.[8]

A lap első, komolyabb feltárására a száz éves évfordulóján, 1975-ben került sor, amikor is Erdélyi István gyűjtötte egybe a vele kapcsolatos (nem túl sok) adatot, megosztva ismereteit a Hét Nap olvasóival.[9] Erdélyi ugyan nem találta meg a lap példányait, de a zentai Joca Vujić-féle gazdag helytörténeti gyűjteményben rábukkant néhány a lappal kapcsolatos röpiratra. Azokból derült ki, hogy az Oldal által szerkesztett újságot kilencedik száma után Jankovich Aurél zentai polgármester (12/875. sz. rendeletével) betiltotta. Erre az egyik röpirat tanúsága szerint azért került sor, mert az újság 6., 7., 8. és 9. száma „eltérve az eredetileg kitűzött iránytól, politikai tárgyakkal foglalkozik.”[10] Méghozzá anélkül, „hogy az ezen cselekményhez megkívántató törvényszabta feltételeket teljesíttettek volna.”[11]

A rövid, zentai lapszerkesztői kiruccanása után következett azután tanárunk sikeres, pesti korszaka.

[1] Oldal János: Házasság tíz perc alatt! Torontál, 1873. ápr. 17.
[2] Oldal János: Boldog Béni (rajz). I–II. Torontál, 1903. ápr. 7., ápr. 8.
[3] Sántha Lajos: Oldal János. Népnevelők Lapja, 1908. febr. 8. – E darabhoz Schnöller Alajos írt zenét, s a szerzők be is nyújtották előadás végett a Népszínháznak, de Vidor Pál váratlan halála e tervet meghiúsította.
[4] Új magyar férfikarok. Torontál, 1904. jan. 5.
[5] Nagybecskereki szerző Budapesten. Torontál, 1906. máj. 18.
[6] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái [Oldal János] (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm)
[7] Az új év fecskéi. Torontál, 1874. dec. 10.; Új hírlapok. Vasárnapi Ujság, 1874. dec. 13.
[8] Szentán. Reggeli Ujság, 1935. jan. 1. – Pejin Attila: A zentai hírlapok történeti bibliográfiája (1875–1962). Zenta, Thurzó Lajos Közművelődési Központ, 2004, 35.
[9] Erdélyi István: Száz éve jelent meg az első újság Zentán. Hét Nap, 1975. jún. 6.
[10] Uo. – A lapot, 1879 szeptemberében, Czehe Győző laptulajdonos és felelős szerkesztő újraindította, de csupán egy évig létezett. [Fejős Sándor: Művelődés és kultúra a dualizmus kori Magyarkanizsán (1867–1918). Doktori értekezés, Szeged, 2018, 134, 154]
[11] Szloboda János: A zentai sajtó története. Zenta, 1995, 6.

[1] Uo.
[2] Sántha Lajos: Oldal János. Népnevelők Lapja, 1908. febr. 8.
[3] Uo.

[1] Sántha Lajos: Oldal János. Népnevelők Lapja, 1908. febr. 8.
[2] Uo.
[3] Uo.
[4] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái [Oldal János] (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm)
[5] Uo.
[6] Dr. Párdányi Emil: Oldal János. A Budapesti Székesfővárosi VI-ik Kerületi (Felsőerdősori) Községi Polgári Leányiskola huszadik Értesítője az 1907–1908. iskolaévről. Szerkesztette: Schuch József igazgató. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1908, 5–6.
[1] Kalapis Zoltán: A becskereki fényíró (15.) Magyar Szó, 1984. máj. 21.

PEDAGÓGIAI ÉS SZAKÍRÓI MUNKÁSSÁGA

Milyen ember is volt tanárunk? Dr. Párdányi Emil értékelése szerint „szívvel-lélekkel tanár volt. Tanítványait szeretettel és lelkesedéssel tanította. (…) Mint igazgató igyekezett tantestületében a jó szellemet, az egyetértést fenntartani. A néha ridegnek látszó külső alatt melegen érző szív dobogott, mely a tantestület minden egyes tagja iránt a legnagyobb szeretettel viseltetett.”[1]

Alapvetően komoly ember volt, s csak azok, akik őt közelebbről ismerték, tudták róla, hogy mennyi kedélyesség lakik benne.[2] „Beszélt minden dialektusban, zsargonban, utánozni tudott miden hibás vagy modoros beszédű embert. Ha valamely fűzfa-poéta verse került a kezébe, felolvasta a társaságnak, aztán rögtönzött, gyors rímfaragással fűzte tovább a poéta semmitmondó fecsegéseit.”[3] Ügyes gyorsrajzoló is volt, s gyakran vetette papírra a kávéház márványasztalán a legmulattatóbb karikatúrákat.[4]

Munkássága során Olaszországban és Svájcban tett tanulmányutakat, és igyekezett az ott szerzett tapasztalatait itthon érvényesíteni. Rendszerint számos külföldi tankönyvvel érkezett haza, amelyeket azután összehasonlított a hazai iskolakönyvekkel.[5]

Alelnöke volt a Tanítók Segítő Egyletének, s válságos időkben sok özvegyen és árván segített. Emellett, Budapesten tagja volt a városi közgyűlésnek, és szóval és tettel is a főváros fejlesztésén fáradozott.[6]

Tanári kötelezettségei mellett élénk pedagógiai, szakírói munkásságot fejtett ki. 1881-től tanügyi cikkeket írt a Polgári Iskolába.[7] Munkatársa volt a Magyar Nyelvőrnek is, több színdarabot írt és fordított, de legtöbbet a tankönyv-irodalom terén dolgozott: írt német nyelvtant és olvasókönyvet, magyar olvasókönyvet, földleírást stb.[8]

A Magyar Nyelvőr közölte Tanuljunk magyarul olvasni című szakdolgozatát (1898), Népiskolai nyelvtanítás című cikkét (1904) stb.[9] Sántha Lajos értékelése szerint tankönyvei előnyösen voltak ismertek a tanítóvilágban. “Magyar nyelvtanával új irány felé törekedett, német nyelvtanában és olvasókönyveiben a korrekt németséget dicsérik, népiskolai számtani könyvei, melyeket több fővárosi tanítóval együtt írt, legalább fél millió példányban vannak elterjedve (!)”[10]

Munkái közül az alábbiak érdemelnek említést: Az egyetemes földirat alapvonalai. Szeged, 1877; Német nyelvtan polgári iskolák használatára I–III. Budapest, 1882–1884.; Német nyelv- és olvasókönyv szókönyvvel és magyarázó jegyzetekkel, a polgári fiúiskolák számára. I–II. Budapest, 1890–1891.; Nyelvkönyv polgári leányiskolák I. és II. osztálya számára. Budapest, 1891; Magyar olvasókönyv a polgári leányiskolák I. és II. osztálya számára I–II. Budapest, 1891 (Novák Sándorral együtt); A német nyelven való társalgás alapjául szolgáló anyaggyűjtemény. Minden német nyelvtan mellett használható segédkönyv. Budapest, 1895.; A német irodalom rövid története. Budapest, 1897.; Német olvasókönyv a polgári s felsőbb leányiskolák II. osztálya számára. Budapest, 1889. stb.[11]

Kiváló nyelvérzékű tanárunk műfordítással is megpróbálkozott: Andersen világhírű meséit tősgyökeres magyarsággal fordította, s a szigorúbb kritikai lapok is dicsérettel írtak róla.[12]

Önálló gondolkozású tanárember volt, aki mindig szívósan ragaszkodott nézeteihez. Kortársai feljegyezték róla, hogy folyamatosan tanult. Idősebb korában, például egyedül tanulta meg a sztenográfiát. Ha valamihez hozzáfogott, az volt a szokása, hogy könyvét részekre szakította, és a zsebében mindig 10–20 lapot hordott, amelyeket, mikor magára maradt elővette: séta közben, villamoson, kávéházban. Így tanulta meg a francia nyelvet is, és hasonló módon ismételte végig a filozófia tananyagát is.[13]

(Befelyező része mellékletünk következő számában)

[1] Dr. Párdányi Emil: Oldal János. A Budapesti Székesfővárosi VI-ik Kerületi (Felsőerdősori) Községi Polgári Leányiskola huszadik Értesítője az 1907–1908. iskolaévről. Szerkesztette: Schuch József igazgató. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1908, 5–6.
[2] Sántha Lajos: Oldal János. Népnevelők Lapja, 1908. febr. 8.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Dr. Párdányi Emil: Oldal János. A Budapesti Székesfővárosi VI-ik Kerületi (Felsőerdősori) Községi Polgári Leányiskola huszadik Értesítője az 1907–1908. iskolaévről. Szerkesztette: Schuch József igazgató. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1908, 5–6.
[7] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái [Oldal János] (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm)
[8] Dr. Párdányi Emil: Oldal János. A Budapesti Székesfővárosi VI-ik Kerületi (Felsőerdősori) Községi Polgári Leányiskola huszadik Értesítője az 1907–1908. iskolaévről. Szerkesztette: Schuch József igazgató. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1908, 5–6.
[9] Oldal János: Tanuljunk magyarul olvasni. Magyar Nyelvőr, 1898, 449.; Oldal János: Népiskolai nyelvtanítás. Magyar Nyelvőr, 1904.
[10] Sántha Lajos: Oldal János. Népnevelők Lapja, 1908. febr. 8.
[11] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái [Oldal János] (elektronikus forrás: https://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm)
[12] Sántha Lajos: Oldal János. Népnevelők Lapja, 1908. febr. 8.
[13] Uo.