Útkeresés szülőföldön és azon túl

A középiskolák végzős osztályai számára a tavaszi időszak az év legfontosabb, sorsdöntő heteit jelenti. Miközben közeledik az érettségi, a fiataloknak meg kell hozniuk azt a döntést, amelyik talán egész felnőtt életük alapjait meghatározza: hol tanuljanak tovább? A pályaválasztás klasszikus kérdései – mint a nyelvi környezet, a szakmai lehetőségek és a családi fészek közelsége – mellett a diákoknak a mögöttünk álló időszak társadalmi hullámzásait, az egyetemi központok átmeneti bizonytalanságait és az időnkénti megmozdulásokat is be kell építeniük a jövőképükbe.

Nem csak arról kell határozniuk, hogy az informatika, művészet, kommunikáció vagy a humán tudományok felé induljanak-e el. A kérdés ma már jóval több egyszerű pályaválasztásnál. Nemcsak arról szól, ki milyen szakot szeretne választani, hanem arról is, hogyan látják a fiatalok a saját jövőjüket. El tudják-e képzelni az életüket itthon? Vagy külföldön próbáljanak szerencsét?

A diákok helyzete szociológiailag is egyedi. Sokan közülük végig anyanyelvű általános és középiskolába jártak, így az egyetemválasztás egyben nyelvi határkő is. Vállalják-e a szerb nyelvű egyetemi éveket, vagy inkább Magyarországon keresnek képzést, ahol nem kell nyelvi akadályoktól tartaniuk? Miközben az utóbbi években sokan választották a határon túli egyetemeket, a szülőföldhöz, a családhoz és a hazai közösséghez való ragaszkodás továbbra is rendkívül erős megtartótényező.

Nyelvi otthonosság és az önállósodás vágya

A földrajzi adottságok, különösen az észak-bácskai régióban, mindig is meghatározták a továbbtanulási stratégiákat. Sok diák számára a magyarországi felsőoktatási intézmények jelentik az egyenes utat, ahol az anyanyelvi oktatás biztonsága vonzó lehetőséget kínál. Ez a választás gyakran egybeesik a nyelvi akadályoktól való tartózkodással is, hiszen a tiszta magyar környezetben felnövő fiatalok számára a szerb nyelvű egyetemi környezet komoly kihívást jelenthet.

Bajusz Dávid esete hűen példázza ezt a gondolkodásmódot. Ő határ menti sávban nőtt fel, így a magyarországi egyetemek világa mindig is természetes opcióként lebegett a szeme előtt. Számára az anyanyelvi továbbtanulás egyet jelent a nyelvi gátak lebontásával.

– Szerbiában nőttem fel, de a mindennapjaim nagy része magyar nyelven zajlik, az alapokat ugyan értem, de nem érzem magam annyira biztosnak a szerb nyelvben, hogy egy teljes egyetemi képzést ezen végezzek el. Számomra sokkal biztosabb döntés Magyarországon továbbtanulni, ahol nincsenek ilyen akadályok – osztotta meg.

Dávid főként a szegedi és a budapesti egyetemek kínálatát térképezi fel, és a választásánál kiemelt szerepet játszik a közösség megtartóereje. Olyan helyet keres, ahol a vajdasági magyar diákok magas aránya miatt könnyebb a beilleszkedés, és ahol a diploma megszerzése mellett emberileg is fejlődhet.
– Nagyon szimpatikus a Szegedi Tudományegyetem, mert sok vajdasági magyar diák tanul ott, és azt hallottam, hogy könnyebb beilleszkedni. Az is fontos számomra, hogy olyan helyre kerüljek, ahol nyugodt környezetben tudok tanulni, és ahol jó közösség van. Nemcsak a diploma érdekel, hanem az is, hogy emberileg is fejlődjek, új kapcsolatokat építsek, és önállóbb legyek.

Számára a költözés nem csupán a tanulásról szól, hanem a felnőtté válásról, a komfortzónából való kilépésről és az önálló élet megkezdésének izgalmáról is.

Újvidék kulturális tőkéje és a művészet szabadsága

Miközben egyesek a határ túloldalán képzelik el a jövőjüket, mások szilárdan hisznek abban, hogy a hazai egyetemi központok is képesek megadni a szükséges szellemi és szakmai muníciót. Újvidék mint a tartomány kulturális központja hatalmas vonzerőt gyakorol a kreatív és humán érdeklődésű diákokra. A város multikulturális miliője, a galériák, a színházak és a pezsgő diákélet inspirációs bázist jelent.

Tóth Nikoletta a művészetek világával kötelezte el magát, és nem tervezi elhagyni a szülőföldjét. Gyermekkora óta a rajzolás, a festés és az alkotás határozza meg a mindennapjait, így számára egyértelmű volt, hogy az újvidéki Művészeti Akadémia irányába indul tovább.

– Tudom, hogy művészeti pályán nem mindig könnyű elhelyezkedni, és nem egyszerű csak az alkotásból megélni, de úgy érzem, hogy az embernek legalább egyszer az életben érdemes esélyt adnia annak, amit igazán szeret. Nem választhatjuk mindig csak a legbiztosabb, legszárazabb utat – magyarázza döntését.

A fiatal lány ugyanakkor racionálisan is gondolkodik a jövőről: az alkotás mellett a művészeti oktatás és a pedagógia is élénken érdekli, szívesen foglalkozna emberekkel rajztanárként.

– A legszebb elképzelésem tényleg az lenne, ha egyszer abból élhetnék, hogy alkotok, kiállításaim vannak, vagy valamilyen kreatív munkát végzek. Ugyanakkor próbálok reálisan gondolkodni, ezért az oktatás is nagyon érdekel. Könnyen el tudnám képzelni magam rajztanárként vagy valamilyen művészeti oktatásban dolgozva, mert szeretek emberekkel foglalkozni, és átadni azt, amit én is kedvelek – tette hozzá.

Nikoletta célja, hogy olyan hivatást találjon, amelyik mentes a monoton rutintól, és amelyben folyamatosan fejlődhet, miközben valami maradandó értéket adhat át a környezetének.

Racionalizmus és globális perspektíva a műszaki tudományokban

A mai végzősök döntéseit látványosan alakítja egyfajta egészséges gyakorlatiasság is. Sokan felismerik, hogy a változó világban és a kiszámíthatatlan gazdasági környezetben olyan szakmát érdemes választani, amelyik univerzális, nemzetközileg is konvertálható tudást ad, és helytől független. Az informatika és a szoftverfejlesztés világa pontosan ilyen védőpajzsot kínál. Az újvidéki Műszaki Tudományok Kara (FTN) a legnépszerűbb intézmény, amely ugródeszkaként szolgálhat ebbe a szakmai világba, így a diákok bízhatnak abban, hogy a megszerzett alapokkal lesz keresnivalójuk a munkaerőpiacon.

Varga Norbert a programozás és a rendszerek működése iránt érdeklődik, és FTN-hallgatóként tervezi a jövőjét. Számára ez a terület nemcsak a biztos megélhetést jelenti, hanem a problémamegoldás örömét is.

– A FTN azért szimpatikus, mert ez az egyik legismertebb műszaki kar a környéken, és nagyon komoly hátteret nyújt az IT világában. Jó érzés úgy készülni a jövőre, hogy tudom: olyan területet választok, ahol később is nagy szükség lesz a szakemberekre – vázolja fel látásmódját.

Norbert példája mutatja, hogy a hazai intézmények presztízse továbbra is számottevő megtartóerővel bír a tudományok terén. Bár tisztában van a külföldi lehetőségekkel, meggyőződése, hogy itthon is sikeres karriert lehet építeni.

– Persze nemcsak a pénz vagy a biztos munka miatt érdekel ez a szakma. Azért is szeretném ezt tanulni, mert szeretek problémákat megoldani és új dolgokat létrehozni. Amikor sikerül megírni egy programot, vagy működésre bírni valamit, az nagyon jó érzés. Szerintem a programozásban pont az a jó, hogy az ember folyamatosan fejlődik, mindig van valami új technológia vagy új kihívás.

Norbert jövőképe a modern, mobilis fiatal mintáját követi: stabil egzisztenciát szeretne teremteni, de nyitott marad az új technológiákra, a folyamatos önképzésre és a szakmai kihívásokra.

 Helyben maradás és a közösség motorja Szabadkán

Létezik egy harmadik, a megmaradás szempontjából kulcsfontosságú stratégia is: a szülőföld közvetlen közelében, Szabadkán maradni. Nem mindenki vágyik a nagyvárosok távoli zajára vagy az elvándorlás nehézségeire. Sokan a helyi közösség megtartóerejében, a család közelségében és az ismerős kulturális közegben látják a boldogulás zálogát, különösen a humán és a társadalomtudományi képzések esetében.

Horvát Alexandra a kommunikáció és a média világa felé orientálódik, és Szabadkán tervezi a továbbtanulást. Számára az emberekkel való kapcsolattartás, a szervezőmunka és a csapatban való gondolkodás jelentik az igazi hivatást.

– Azért szeretnék Szabadkán maradni, mert közel van az otthonomhoz, mégis olyan város, ahol sok lehetőség van a fiatalok számára. Az is fontos, hogy anyanyelvemen tudjak tanulni, mert így sokkal könnyebben ki tudom fejezni magam – mondja Alexandra.

Döntésében központi szerepet játszik az anyanyelven való tanulás és érvényesülés lehetősége. Fontosnak tartja, hogy olyan környezetben sajátítsa el a szakma alapjait, ahol közvetlenül hozzájárulhat a helyi közösség szellemi életéhez.

– Nagyon érdekel a kommunikáció világa, főleg az, hogyan lehet kapcsolatot teremteni emberek között, hogyan lehet jól megszólítani közösségeket, vagy akár rendezvényeket szervezni. Emiatt kezdtem el érdeklődni a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar kommunikációhoz kapcsolódó képzése iránt. Szerintem ez olyan szakma, amelyik nagyon sokféle lehetőséget ad később, akár médiában, rendezvényszervezésben, marketingben vagy más emberekkel kapcsolatos területeken – fűzte hozzá.

Alexandra jövőképe a lokális elkötelezettségről és a pörgős, kreatív mindennapokról szól. Olyan munkát szeretne, amelyet valóban szeret, amelynek során közös célokért dolgozhat másokkal, és bizonyíthatja, hogy itthon is lehet teljes értékű, sikeres és dinamikus életet élni.

Felelősségteljes generációs válaszok

A pályaválasztás kérdése ma már jóval összetettebb feladat annál, mint hogy ki melyik szakot jelöli meg az első helyen. A döntések mögött ott súlyoznak a nyelvi adottságok, a családi háttér, az anyagi lehetőségek, a mindenkori társadalmi helyzet és a személyes álmok egyaránt.

Sokan úgy érzik, hogy a magyarországi egyetemek stabilabb, kiszámíthatóbb környezetet és nyelvi akadályoktól mentes fejlődést kínálnak a jövőhöz. Mások viszont továbbra is megingathatatlanul hisznek abban, hogy a szülőföldön is lehet és kell is értékes jövőt, sikeres karriert építeni.

A mostani végzősök nem csak egyetemet vagy kart választanak maguknak ebben az időszakban. Sok esetben arról is döntenek, hol képzelik el az életüket, milyen közösséghez akarnak tartozni, és milyen értékek mentén szeretnének fejlődni.

A jövő koordinátái éppen most rajzolódnak újra a családok asztalainál – és bár az utak különböző irányba indulnak, a cél közös: megmaradni, tanulni és boldogulni egy folyamatosan változó világban.