Fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte csütörtökön a nagybecskereki Szathmáry Karolina Kollégium. A megemlékezés hálaadó szentmisével kezdődött a Nepomuki Szent János székesegyházban. A liturgiát Mons. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök vezette.
A kollégisták és a kollégium dolgozói mellett jelen voltak a Boldogasszony Iskolanővérek tartományának tagjai, a szülők, valamint számos vajdasági magyar tisztségviselő, köztük dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, Ótott Róbert, a tartományi kormány alalnöke, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár, Kerekes József, a VMSZ alelnöke, Kovács Elvira, a köztársasági parlament alelnöke, Tóth Ramóna, az MNT VB tagja.
Bánátban a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreknek (ma Boldogasszony Iskolanővérek) három rendháza volt az első világháború előtt. Az első Versecen jött létre 1864-ben, a második Nagybecskereken 1880-ban, a harmadik pedig Nákófalván 1904-ben. Az utóbbi később átkerült Nagykikindára.
Szathmáry Karolina – a férjével együtt – sokat tett a nagybecskereki fiatalok oktatásért, művelődéséért, magyar katolikusként való megmaradásukért. Végrendeletében a kollégium névadója tetemes összeggel járult hozzá a becskereki Katolikus Leányintézet – közismert nevén Zárda – létrehozásához. Az első iskolanővérek Temesvárról érkeztek. Hogy mennyire és mivel járultak hozzá a bánáti leányneveléshez azt a következő adat is alátámasztja:1913-ban 52 iskolanővér tevékenykedett, és több mint 2100 bánáti leánygyermeket neveltek.
Az iskolanővérek Nagybecskereken 1880-tól 1944-ig működtették a Katolikus Leányintézetet. A szerzetesrend tagjai számára azután a megpróbáltatások nehéz évei következtek. A nehézségek ellenére mégsem hagyták el teljesen a bánáti szórványvidéket.
Rácz Mária Gizella nővér, kollégiumalapító (Kecskés István felvétele)
A délszláv háborúk idején az iskolanővérek rendjének tartományfőnöksége úgy döntött, hogy tagjai elhagyhatják kijelölt szolgálati területeiket. Gizella nővér azonban néhány rendtársával külföld helyett Nagybecskerekre költözött, a kiürült nővéri rend lakhelyére. Mivel a vészterhes időkben kockázatos volt hosszabb ideig üresen tartani az épületet, eladni pedig nehéznek tűnt, az isteni gondviseléstől vezérelve a múlt század kilencvenes éveinek a derekán Botka Mária Margit nővérrel kollégium-alapításra szánta rá magát. Ilyen időkben egy egyházi kollégium létrehozásához nagy bátorság és elszántság kellett. Kockázattal járt, mert a nagybecskereki középiskolákban akkortájt sorra szűntek meg a magyar osztályok. Már csak a gimnáziumban volt magyar osztály. A becskereki leánykollégiumnak, majd néhány évvel később a muzslyai katolikus fiúkollégium megnyitásának köszönve idővel újra három, majd négy középiskolába kerültek vissza a magyar osztályok.
– Amikor harminc évvel ezelőtt útjára indult a kollégium, egy olyan otthon megteremtése volt a célunk, ahol a fiatal lányok nemcsak lakhatást és biztonságot kaphatnak, hanem szeretetteljes közösségre, lelki támaszra és emberi értékekre is találnak. Olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol tudásban, hitben és emberségben egyaránt növekedhetnek, és onnan megerősödve indulhatnak tovább az élet útján. Az elmúlt három évtized alatt sok-sok fiatal töltötte itt diákéveit. Voltak, akik félve és bizonytalanul érkeztek, majd barátságokkal, élményekkel és megszerzett tudással gazdagodva távoztak. Ma már közülük sokan édesanyák, pedagógusok, orvosok, betegápolók, mérnökök, közösségeink aktív tagjai, akik életükben tovább viszik mindazt, amit itt kaptak, mondta köszöntőjében Rácz Mária Gizella nővér, kollégiumalapító.
A tanintézmény 1996 óta a nővérek rendházában fogadta a tanulni vágyó, rászoruló bánáti lányokat, 2020 után pedig a Katolikus Leányintézet visszaszármaztatott, majd a magyar állam támogatásával felújított, hatvan férőhelyes épületében működik.
– Ez a harminc év messze túlmutat a puszta évszámokon. Amikor az alapító nővérek elvetették a magot, egy olyan oázist álmodtak meg a bánáti rónaság szívében, amely menedéket, otthont és lelki iránytűt nyújt a vidékről érkező magyar lányoknak. Olyan hellyé vált ez az intézmény, ahol a tudás megszerzése mellett a legfontosabb emberi és közösségi értékek vésődnek a szívekbe. Az itt eltöltött évek alatt a ránk bízott fiatalok nemcsak szakmát vagy érettségit szereznek, hanem megtanulják, mit jelent keresztényként, magyarként és összetartó közösségként élni a mindennapokat, mondta Karl Jenő, a Szathmáry Karolina Kollégium igazgatója.
Közép- és dél-Bánát területén, Nagybecskereken vannak még magyar középiskolai osztályok. A városban tanuló magyar diákoknak közel a fele katolikus kollégiumokban, a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban vagy a nagybecskereki leánykollégiumban lakik.
– A kollégiumok a magyar oktatás gyöngyszemei. Két olyan nem állami alapítású kollégiumról van szó, amelyek évtizedek óta hozzásegítenek ahhoz, hogy a magyar fiatalok otthonra tudjanak lelni a tanulmányaik alatt, közösséggé tudjanak kovácsolódni. A leánykollégium csodálatos épület, amely megújult, Magyarország kormánya támogatásával, a Vajdasági Magyar Szövetség közbenjárására. Azt is jelenti, hogy közel 500 leány itt a szórványban, Nagybecskerek környékéről, meg egy kicsit messzebbről is, a tanulmányai során olyan helyen lakhatott, ami igazán méltó és befolyásolja az életüket pozitív irányba, egészen biztosan a következő évtizedekben is, nyilatkozta dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke.
Sok bánáti fiatal nem tanulhatna tovább az anyanyelvén, ha nem volna a kedvezményes lakhatási lehetőség.
A kollégisták nevelőikkel (Kecskés István felvétele)
Nyitókép: Kecskés István felvétele
