HETI KÖRKÉRDÉS
Milyen hatással van az ősz a mindennapjaira?
1. Fáradtabbnak érzem magam. 41%
2. A borongós időben gyakran leszek depressziós. 7%
3. A kedvenc évszakom, élvezem a „rozsdás” faleveleket a fákon, a szitáló esőt. 29%
4. Nincs rám hatással. 22%
Van az évnek egy lélektani fordulópontja, amit mindannyian pontosan ismerünk. Nem a naptári szeptember elseje az, és még csak nem is az első sárguló falevél megjelenése a tölgyfák ágain. A valódi ősz akkor érkezik meg, amikor az ember egy hűvös reggelen kibújik a takaró alól, és a szoba levegője már nem a nyári éjszakák langyos ölelését, hanem a közeledő tél nyirkos, hűvös ígéretét hordozza. Amikor a vékony pólók és szandálok szép lassan visszaszorulnak a szekrény hátsó zugaiba, a konyhapulton pedig a jegeskávés poharak helyét átveszik a vastag falú, gőzölgő teásbögrék.
Az ősznek van egy varázslatos, szinte romantikus oldala, amit a magazinok és a közösségi média képei imádnak idealizálni. A ropogó avaron való séták, a fahéj és a sütőtök fűszeres illata, a puha kötött pulóverek melegsége meg a bekuckózós estéken elolvasott regények mind-mind az évszak eleganciáját hirdetik. Ugyanakkor létezik egy másik, jóval árnyékosabb oldala is ennek az időszaknak: az ólmos, csontig hatoló fáradtság, a reggeli nehéz ébredések, a motiváció hirtelen elpárolgása és az a nehezen megfogalmazható, mégis nagyon is valóságos melankólia, amit a köznyelv csak őszi depresszióként emleget.
De miért történik ez velünk évről évre? Valóban pusztán hiszti lenne ez a borongós hangulat, vagy sokkal mélyebb, emberi és természetes okok húzódnak meg a háttérben?
Be kell látnunk, hogy akármennyire is a betonrengetegben élünk, okostelefonokkal a kezünkben, a testünk még mindig a természet ősi ritmusát követi. Amikor a nappalok drasztikusan lerövidülnek, és a reggeli induláskor meg a délutáni hazatéréskor is sötétség fogad minket, a belső óránk teljesen összezavarodik.
Ennek a legegyszerűbb oka az, hogy a szervezetünknek borzasztóan hiányzik a természetes fény. A napsütés a mi belső üzemanyagunk: hatására termelődik az a bizonyos élénkítő, jókedvért felelős hormon, ami miatt nyáron még este nyolckor is van kedvünk feltalálni a spanyolviaszt. Viszont ahogy a szürkeség átveszi az uralmat, a szervezetünk automatikusan átkapcsol egy úgynevezett „takarékos üzemmódra”. Elkezd több alvást segítő hormont termelni, még napközben is. Pontosan ezt az állapotot éljük meg reggelente: ólmos nehézséget, fásultságot és azt a szűnni nem akaró vágyat, hogy bárcsak visszamászhatnánk a meleg ágyba még egy kicsit.
A szervezetünk lényegében belső téli álomra készülődik, miközben a modern világ elvárja tőlünk, hogy ugyanolyan gőzerővel és mosolyogva pörögjünk, mint a ragyogó júniusi napsütésben. És pont ebből a feszültségből születik meg az a bizonyos levertség.
Az ősz nemcsak a fizikumunkat, hanem a lelkiállapotunkat is próbára teszi. A nyár a nyitottság, a pörgés, a társasági élet és a kifelé fordulás évszaka. A kellemes, meleg estéken könnyű kikapcsolódni, eljárni otthonról, élményeket hajszolni. Az ősz ezzel szemben óriási váltást követel tőlünk: az elcsendesedést, a befelé fordulást és az elengedést.
A természet maga mutatja meg nekünk, miről szól ez az időszak. A fákról lehulló, aranyló és rozsdás levelek nem a pusztulást jelzik, hanem a bölcs felkészülést. A fa elengedi azt, amit a hideg hónapokban már nem tud táplálni, hogy minden energiáját a gyökerekben gyűjtse össze a tavaszi megújuláshoz. Pszichésen nekünk, embereknek is szüksége lenne erre a fajta elengedésre és lassításra. A gond csak az, hogy a mindennapi hajtásban ritkán engedélyezzük magunknak a pihenést. Ha a természet körforgása lassulásra intene, de mi továbbra is maximális fordulatszámon pörgünk, a belső motorunk előbb-utóbb túlmelegszik, és kimerültséggel jelzi, hogy elég volt.
Itt nyeri el valódi értelmét az őszi rituálék sora. A gőzölgő tea illata, a szegfűszeg és a fahéj aromája, a lakásban meggyújtott gyertyák pislákoló fénye nem csupán divatos kellékek. Ezek mind-mind apró kapaszkodók. Olyan menedékek, amelyeket tudatosan teremtünk magunknak, hogy ellensúlyozzuk a külvilág korai sötétségét és nyirkos hidegét. Ahelyett, hogy erőből küzdenénk a természetes lassulás ellen, az ősz arra hív, hogy összhangba kerüljünk ezzel az új ritmussal.
A természetes fény gyűjtése, a melengető, tápláló ételek, az örömből végzett mozgás és az esti képernyőmentes csend mind olyan kapaszkodók, amelyek segítenek átvészelni a szürkeséget. Ezek az apró gesztusok visszahozzák az egyensúlyt a mindennapjainkba és megvédik a szervezetünket a kimerültségtől.
Az ősz nem az ellenségünk, és nem is a hanyatlásról szól. Csupán egy lehetőség arra, hogy a nyári pörgés után megérkezzünk a meghittségbe, a jó beszélgetések és a bekuckózás csendesebb világába. Ha nem harcolunk a fáradtság ellen, hanem odafigyeléssel fordulunk önmagunk felé, a falevelek hullása nem a veszteséget, hanem a megérkezés és a megnyugvás békés örömét jelenti majd.
Nyitókép: Halász Gyula felvétele
