A Tisza partján, a színpad fényében

A Tisza csendes hullámai mellett, Bácsföldvár napfényes lankáin augusztus első napjaiban újra felálltak a sátrak, és megnyílt egy kapu a gyerekek számára, hogy együtt éljenek meg egy olyan hetet, amely nemcsak a színpadról, hanem az élet minden apró, mégis fontos pillanatáról szólt. Huszonhét gyerek érkezett, Vajdaság több pontjáról – Újvidékről, Zentáról, Lukácsfalváról, Kátyról –, hogy egyetlen nagy, összetartó közösséggé kovácsolódjanak a Színes Szilánkok Diákszínpad nyári táborában. Hat oktató irányításával, ám a gyerekek saját gondolatait és érzéseit beépítve alkották meg azt a különleges atmoszférát, amely a hét minden pillanatát áthatotta.

Figura Terézia, a tábor lelke és táborszervezője mesélt az izgalmas folyamatról: – Nagyon izgalmas volt látni, hogy akik nem diákszínpadosok, milyen könnyedén beilleszkedtek a többiek közé. Olyan természetességgel értették meg egymást, mintha már régóta ismernék a többieket. Mintha tegnap találkoztak volna először, mégis szinte azonnal beszélgetni kezdtek, együtt éltek, együtt léteztek. És az, hogy itt 24 órán át együtt vagyunk, egy zárt közösségként, lehetőséget adott arra is, hogy megismerjük egymás olyan oldalát, amit a mindennapi próbákon nem szoktunk látni – például azt, hogy ki hogyan és milyen ritmusban horkol éjszaka. Ezek apró, emberi részletek, amelyek még szorosabbá fűzik a kapcsolatot.
Nemcsak a gyerekek, hanem a helyi közösség is mélyen kötődött a táborhoz. Már negyedik éve adott otthont Bácsföldvár ennek a különleges élménynek, és a helyiek minden módon támogatták a szervezőket és a gyerekeket. Terézia így emlékezett: – Fantasztikus érzés volt megtapasztalni, hogy egy kis közösség milyen nagyra becsüli, ha valaki a gyerekekért és a gyerekekkel dolgozik. Az egész falu része volt a tábor életének.
A támogatók között külön megemlítette Boros Melindát és az Európa Pékséget, ugyanis ingyen biztosították a reggeliket. – Ez nem kis dolog, hiszen ennyi ember számára friss péksüteményeket adni nagy segítség. 
Deli Gabriella Temerinből hozta el a két nagy fazéknyi főtt kukoricát, hogy meglepje a gyerekeket, míg a bácsföldvári Pece család zöldségekkel és gyümölcsökkel látott el mindenkit. A muzslai molnárgazdaság zöldségei – krumpli, hagyma, sárgarépa, tök, padlizsán – mind-mind hozzájárultak a tábori élethez.
A bácsföldvári MKA motorosklubja pedig egy egész délutánt töltött a gyerekekkel, akik boldogan ültek fel a motorokra, fényképezkedtek és túráztatták azokat. Ők biztosították az egyik vacsorát is, ahol nyárson sütögettek, és a pénteki babfőzés hozzávalóit is ők adták.
Nem maradhatott ki a palacsinta sem, amely egy egész délutánon át folyamatosan készült a Bácsföldvári Palacsintafesztivál szervezőinek jóvoltából. – Hat csodakezű asszony jött le, hogy egész délután palacsintát süssön nekünk. A gyerekek kipróbálhatták magukat a palacsintasütésben: tekerhették, kenhették, dobálhatták, nem volt, aki rájuk szólt volna, ha esetleg rongyos lett a tészta, vagy ha liszt került a padlóra. Egész délután ették a palacsintát, annyira, hogy már vacsorázni sem igazán tudtak, mert tele lett a bendő.
Figura Erzsébet, Terézia édesanyja, aki hamarosan betölti a hetvenet, bátran vállalta a napi főzést. – Néha 38 emberre is megfőzte az ebédet, – emlékezett hálásan a lánya.
A segítőkről sem feledkezhetünk meg: Terézia kísérői és kollégái – Figura Gábriel, Csáki Beáta és Husztka-Blaska Edit angoltanárok, valamint Dupák Fanni és Szalai Bence színészek – második éve dolgoztak együtt a táborban. – Ez a nyerő csapat, – mondta Terézia. – Olyan összhangban vagyunk, hogy sokszor egymás gondolatait is ki tudjuk olvasni, és szinte be tudjuk fejezni egymás mondatait. Ez megkönnyíti a munkát, mert mindig tudjuk, ki mennyit bír abban a pillanatban, és ha kell, leveszünk a másik válláról a terhet anélkül, hogy kérné.

A tábor napirendje szigorú rend szerint zajlott, amely mégis megadta a szabadságot a pihenésre és a játékra. Minden reggel a konyhafelelősök, a reggeli, az ebéd és az esti konyhások, valamint a szemétőrök kerültek beosztásra – három-három gyerek minden napra. Velük együtt indultak bevásárolni a faluba, a piacra, a boltba és a pékségbe. A főzés, a zöldségtisztítás, a gyümölcsök összevágása, az uzsonna felszolgálása mind a táborlakók közös feladata volt. – Fontosnak tartjuk, hogy megtanulják a munkamorált és azt, hogy egy közösségben mindenkinek megvan a maga kötelessége. Mi nem kiszolgáljuk őket, hanem együtt élünk velük –  magyarázta Terézia.
A reggeli torna Dupák Fanni vezetésével kezdődött, majd jöttek a beszédórák, az angol nyelvű foglalkozások és a dalok tanulása. Amint az idő engedte, délután már fürödtek is a Tiszában. Addig társasjátékoztak, kártyáztak, labdáztak, vagy csak beszélgettek a sátor körül. Ahogy haladtak előre a szövegek tanulásában, egyre több időt töltöttek a jelenetek kidolgozásával, megosztva egymással érzéseiket és gondolataikat, amelyeket aztán beépítettek az előadásba. A napokat tábortűz zárta, ahol gitárral kísérve énekeltek, rémmeséket meséltek, és mély beszélgetéseket folytattak egészen takarodóig.

Halász Kata másodjára vett részt a táborban, és lelkesen mesélt az élményeiről: – Nagyon jó a hangulat, az oktatókkal is jó beszélgetni, és megértenek minket. Rengeteg emlékezetes pillanat akadt, de a két kedvencem az volt, amikor jöttek a motorosok és motorozhattunk. Az számomra nagyon érdekes volt, és egy csodálatos élmény. A másik pedig a palacsintasütés, ahol még megtanultam fordítani is! Minden alkalommal nagyon jól érezzük magunkat.

Az egyik fiatal résztvevő, Vajda Júlia így emlékezett vissza: – Negyedjére vettem részt a táborban, és nagyon tetszett, hogy sok szabadidőnk volt, de sokat dolgoztunk is. A végén a pihenés pedig igazán kiérdemelt volt. Sok új barátot szereztem, és tetszett, hogy új dolgokat csináltunk a színpadon.

Zavargó Zoé Vivien, aki másodszor volt itt, arról beszélt, hogy a tábortűznél való közös éneklés és a társaság tette számára igazán különlegessé az együttlétet. – Nagyon sajnálom minden évben, amikor el kell mennem a táborból, mert a szervezőkkel is nagyon jóban vagyunk. Mindenki más, de mivel közös az érdeklődési körünk, nagyon jókat barátkozunk.

Pressburger Írisz harmadszor vett részt a táborban, és elmondta, hogy számára az idei volt a legjobb. – A délutáni fürdések és a szabadidő tetszettek a legjobban, rengeteget barátkoztunk, és sok új barátot szereztem. Megismerhettem a régi barátaim új oldalát is. Az angol órák nagyon tetszettek, az oktatók szinte barátként tekintettek ránk.

Fodor Móna szerint a tábor remek lehetőség minden gyerek számára. – Rengeteg barátra lelhet az ember, lehet fürödni a Tiszában, és sokféle foglalkozás van. Számomra a tábortűznél való éneklés és beszélgetés volt a legjobb.
Ahogy az utolsó nap közeledett, a gyerekek lassan elkezdték összepakolni a holmijaikat, és érezni lehetett a tábor csendes búcsújának hangulatát. De amit magukkal vittek, az nem csupán a táskákban lapult: a közösen megtanult dalok, a nevetések, a tábortűz melege, a motorok dübörgése, a palacsinta illata mind-mind egy-egy emlék, amely örökre velük marad. És mindenki tudta: jövőre újra találkoznak, ugyanitt, ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanolyan szeretettel.