Ismét sor kerülhet arra, hogy naponta legkevesebb 100 milliós kárt jegyezzenek a nyugat-balkáni országok. A régió fuvarozóinak javaslatait ugyanis február közepén visszautasította az Európai Unió annak ellenére, hogy január végén az Európai Bizottság elismerte: az olyan harmadik országbeli hivatásos egyéneknek, mint a kamionsofőröknek, a körúton levő művészeknek és sportolóknak, a határon átívelő projekteken dolgozó szakembereknek, valamint az unió iparát és szolgáltatásait erősítő személyeknek szükségük van arra, hogy több napot tartózkodjanak a schengeni övezetben, mint amennyit az eddigi rendelkezések engedélyeztek.
Az, hogy a nyugat-balkáni sofőrök megélhetését veszélyezteti, és a régió gazdaságát is károsítja az unió által októberben érvényesített új határregisztrációs rendszer (EES), annak a fokozatos szigorításával vált nyilvánvalóvá. Erre a régió fuvarozói azóta figyelmeztetik a különböző uniós szerveket, hogy csaknem két évvel ezelőtt bejelentették a fokozott ellenőrzést biztosító rendszer alkalmazását a schengeni határátkelőkön. Mint ismeretes, az EES előrelátja, hogy a határátlépéskor mindenkit be kell jegyezni, aki nem állampolgára az unió valamely tagállamának, és be kíván lépni a schengeni övezetbe. A szabályozás megerősíti azt a korábbi rendelkezést, miszerint a beutazó 180 napon belül legfeljebb 90 napig tartózkodhat az unió területén. Ez a határozat része a schengeni egyezménynek, mint ahogyan az is, hogy minden ennél hosszabb tartózkodást hosszú távú vízum kérelmezésével, vagy a tagállamok külön engedélyével lehet megvalósítani – indokolta korábban Brüsszel azt, hogy nem tesz kivételt a szigorított határellenőrzés alól. Az illetékesek többször is kiemelték: az EES alkalmazásával nem vezetnek be új rendelkezéseket a tagállamokban tartózkodás tekintetében, a rendszer csupán lehetővé teszi a már létező rendelkezések jobb érvényesítését.
A régió fuvarozói viszont mintegy két éve szorgalmazzák, hogy az Európai Unió ne turistaként kezelje őket. Ez alatt az idő alatt nem kaptak érdemi választ, sem megoldásra utaló szándékot Brüsszelből, így a szerbiai, a montenegrói, az észak-macedóniai és a bosznia-hercegovinai fuvarozók január 26-tól lezárták a schengeni övezet határain a teherszállító átkelőhelyeket. A kezdeményezésüket a régió államvezetései és a gazdasági kamarái is támogatták. A tiltakozás január 30-ig tartott, amikor az Európai Bizottság kiadta az említett jelentést arról, hogy bizonyos hivatásos egyéneknek igenis szükségük van a meghosszabbított tartózkodásra. A jelentésben kiemelték, hogy új szabályozások megalkotására van szükség. Ennek megvalósítása érdekében a bizottság felülvizsgálja a létező kétoldalú egyezményeket, amelyek jelenleg engedélyezik a meghosszabbított tartózkodást, és mérlegeli azok fokozatos megszüntetésének lehetőségét – írták az EU illetékesei január végén.
Ezt követően a fuvarozók folytatták a javaslataik felterjesztését az unió felé. Hivatalos megerősítést továbbra sem kaptak az Európai Bizottságtól arra, hogy közös érdekeket szolgáló megoldás felé haladna az ügy – nyilatkozta a szerb sajtónak pár nappal ezelőtt Neđo Mandić, a Szerbiai Nemzetközi Szállítók üzleti egyesülésének elnöke. Kiemelte, hogy a bizottság az uniós tagállamok 29 nagykövetségére utalta őket azzal a magyarázattal, hogy a sofőrök ott kérelmezhetnek munka- vagy tartózkodási engedélyt. A kérelmeket minden említett nagykövetségnek elküldték, de csupán kettőtől érkezett válasz – mutatott rá arra a fuvarozók képviselője, hogy járhatatlan útra terelték őket. Mandić magyarázatot is fűzött állításához: a nagykövetségek ugyanis csak akkor adhatnak ki munkaengedélyt a sofőröknek, ha az unió területén bejegyzett szállítóvállalatoknál dolgoznak, a tartózkodási engedélyt pedig akkor kaphatják meg, ha a schengeni övezet országaiban van lakcímük. A nyugat-balkáni sofőrökre egyik kritérium sem érvényes, hisz itteni vállalatok alkalmazottai, akik hazájukban élnek.
Így ismét olyan ördögi kört futtatott az unió a régió fuvarozóival, amely nem vezetett megoldásra. Miközben az uniós adminisztráció egyik hivataláról a másikra hárítja mind a döntést, mind az ügyintézést, a schengeni határátkelőkön továbbra is sorra tartóztatják le és toloncolják ki azokat a szerbiai, montenegrói, észak-macedóniai és bosznia-hercegovinai sofőröket, akik munkájuk miatt lépik túl a 90 napos tartózkodási korlátot. Ezzel egyrészt a sofőrök és családjaik megélhetését lehetetlenítik el, másrészt jelentős gazdasági kárt okoznak a régió országainak és az Európai Uniónak is.
Az öt napig tartó tiltakozás ideje alatt ugyanis a Szerbiai Gazdasági Kamara becslése szerint legkevesebb 500 millió eurós gazdasági kár sújtotta a Nyugat-Balkán országait. A kamara elnöke, Marko Čadež kiemelte, hogy az említett napi 100 millió eurós kár csupán az áru kivitelére vonatkozik: ehhez még hozzáadódnak azok a „büntetőpontokhoz” kötött, 10–50 ezer euró között mozgó összegek, amelyek a leszállítás hiányából okozott kárra vonatkoznak a kereskedelmi szerződésekben. A tetemes összeget megerősítik azok az adatok is, melyek szerint Szerbiában több mint 10 ezer cég szállít árut az Európai Unió területére. A becslések szerint a Nyugat-Balkán és az unió közötti áruforgalom 70 százaléka közúton zajlik, így a szabad áruforgalmat bármilyen módon korlátozó intézkedések jelentősen érintik a tagállamokat is. A tiltakozás idején a Német–Szerb Gazdasági Kamara is felhívta a figyelmet arra, hogy Szerbia évente több mint 5 milliárd euró értékű árut szállít Németország területére. A schengeni teherszállító határátkelők lezárása csak a német és a szerb áruforgalom terén naponta 100–150 millió eurós kárt okoz – támasztották alá a megoldás sürgősségét a német szakemberek.
Mindezen adatok tükrében sokan jogosan vitatják: miért áll érdekében az uniónak továbbra is ragaszkodni olyan rendelkezéshez, amelynek szigorított ellenőrzése magának a tagállamoknak is kárt okoz. Nos, ez lett a 100 millió eurós napi kérdés. A válasz értéke pedig nyilván jóval meghaladja még a számunkra felfoghatatlan 5 milliárdot is.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
