@keretes= A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom vagy akár képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.
Az 1781-től 1783-ig tartó időszakban a törökök elleni háborúban elszegényedett államkincstár feltöltése érdekében a bécsi udvar 164 bánsági falu eladását engedélyezte, amelyek addig a bánátiak tulajdonát képezték. Szentgyörgyöt (mai nevén Bégaszentgyörgyöt – a szerző megjegyzése) 1781-ben 66.788,53 forintért vásárolta meg Kiss Izsák. Az akkorra már betelepült svábok hathatós pártfogóra leltek Kiss Izsák fiában, Antalban, aki a XIX. század elején költözött Szentgyörgyre, hogy szépítse és szabályozza a községet. Kiss Antal a település délkeleti részén kastélyt és parkot építtetett, mivel a 18. század végén és a 19. század elején a bánáti birtokokon végigsöpört a tájépítészet divatja. Minden tehetős ház arra törekedett, hogy legalább egy kisebb angolkertet kialakíttasson. Nem történt ez másképp a bégaszentgyörgyi Kiss család esetében sem, az ő parkjukat 1817 és 1819 között Christian Heinrich Nebien német tájépítész tervezte meg 5 hektáros területre.
Nebien magyarországi parkjaitól eltérően a bánáti munkái nem számítottak nagyoknak, különálló egységekként álltak, vagy a településbe integrálódtak. Kisebb területük oka egyszerű: a föld annyira termékeny és értékes volt, hogy a tulajdonosok nem akarták parkokként elpazarolni őket.
A fennmaradt adatok alapján Vedres István egy 1817-es dokumentumban feljegyezte, hogy Kiss Antal 600 tűlevelű és örökzöld fát vitt el az écskai faiskolából ültetésre: 200 vörösfenyőt és 400 kanadai nyárfát. Ezeket a csemetéket birtokok, falvak erdősítésére használták. Melléjük tölgy-, gyertyán-, som- és hársfák, japáncsernyersze és -birs, valamint jázmin is került a parkba. Sokan megcsodálták az amerikai aloét (agavét) és a ginkgo bilobát is. A környezetet festőivé varázsolták az alacsonyan nyíló kúszórózsák, valamint a sétálóhelyek mentén sorakozó orgonafák. A szentgyörgyi díszkertbe akkoriban egy gyönyörűen feldíszített főkapun át lehetett bejutni. A nemesi ligetet elkerítették, az csak a Kiss család, valamint a vendégeik pihenését és szórakozását szolgálta.
A fő ösvény mentén kilenc, fehér kőből faragott, életnagyságú, ősi, női karaktert ábrázoló neoklasszikus szobrot helyeztek el, amelyeket a kor mitológiai ismeretei, Pompeji és Herculaneum régészeti leletei, valamint a görög és a római művészet ihlettek. Négy szobor a négy évszakot jelenítette meg: a művészek a hórákat alkották meg, akik az évszakok és az évszakok változásából eredő természeti rend, valamint az emberek és istenek közötti harmónia megszemélyesítői. A tavasz istennőjének szobra friss virágokkal lett díszítve, a nyár és az ősz istennőjének szobrai betakarított búzát és idénygyümölcsöket tartanak, a tél istennője pedig a hidegtől védte magát. A másik öt szobor a görög múzsákat ábrázolja, amelyekből összesen kilenc van.
A park 1889-ig a Kiss család magántulajdona volt, ekkor az önkormányzat megvásárolta tőlük az összes uradalmi ingatlant és a parkot is. Ettől kezdve a városi közigazgatás vette át a park karbantartásának és szépítésének felelősségét. Megalakult a Városi Park Megőrzéséért és Szépítéséért Egyesület, amelynek feladata a park megőrzése és fejlesztése volt. A területet megnyitották az érdeklődők előtt is. A település lakói védték, ápolták, és büszkék voltak a rájuk bízott örökségre.
A 20. század első évtizedeiben egy gyönyörű, fából készült kocsmát építettek a területre, amelyet az önkormányzat a nyár folyamán kávézótulajdonosoknak adott bérbe. Így a park kedvelt nyári tartózkodási hellyé vált. A zenekarok késő estig játszottak. Tánczene, betyár- és óvárosi szerelmes dallamok egészítették ki a környezet romantikus báját. A területen tekepályát, attól jobbra, a sík terepen egy kis teniszpályát alakítottak ki, így a park éjjel-nappal szórakozást és szépségélményt is kínált a látogatóinak. Az 1990-es években a vendéglátóhely épületét lebontották. Körülbelül 15 évvel ezelőtt egy újat építettek a régi tervek alapján. A szórakozóhely a Park nevet kapta, és a közelmúltig a fiatalok éjszakai életének központja volt, főként a nyári időszakban.
A szerelmesek fája ma is rengeteg titkot őriz
A sétaösvényeket 2019-ben újították fel
Játszóteret is kialakítottak
Meleg napokon, különösen vasárnaponként, a park megtelt sétálóval, helyiekkel és máshonnan érkező vendégekkel is. A meglévő növényzetről és az új fajok telepítéséről a községi tanács és a község polgármestere gondoskodott, akik személyesen vásároltak fa- és virágpalántákat Nagybecskereken, jó időben pedig fizetett munkások, általában minden szombaton, takarították a parkot és nyírták a füvet. Futballpálya építése céljából az önkormányzat 1931-ben átvette a park egy részét. A fákat gyökerestül kivágták, a pályát elegyengették, és futballpályát építettek, amely ma is ugyanazon a helyen áll.
A parkban sétálók a múzsák mellett pihentek meg (Fotó: Ljubica Budać: Begej Sveti Đurađ 1319–1947)
Az egyetlen fennmaradt kép az eredeti Sas-toronyról és a Dombačkáról (Fotó: Ljubica Budać: Begej Sveti Đurađ 1319–1947)
A park megjelenése az évek során jelentősen megváltozott, de még mindig vannak olyan jellegzetességei, amelyek egyértelműen arra a korszakra emlékeztetnek, amelyben létrehozták. A park továbbra is vonzza a helyieket és a turistákat is. Mai nevét egyik gondviselőjéről, Jockó nagypapáról kapta.
A terület mai mérete kisebb az eredetinél, mindössze 4 hektár. Számos probléma merült fel a növényzet, a fák, valamint a virágok fenntartásával kapcsolatban, ezért csökkentették a területét. Ma főként tölgyfák, mezei és fekete kőrisek, vadgesztenyefák, fehér és rózsaszín akácok, szentjánoskenyérfák, galagonyafák, szibériai szilek és varjúhájfélék ékesítik. A park bizonyos helyszínein ritka és idős fákban is gyönyörködhetünk, amelyek igazi látványosságok: a csüngő kőrisfák egyedi példányaiban, valamint a park jelképévé vált görbe fában, amely a narancseperfa fajhoz tartozik. A görbe fa szokatlan és szabálytalan alakú ágaival rácsavarodott a szomszédos fákra, olyan vizuális benyomást keltve, mintha átölelné azokat. A szerelem fájának is nevezik, mert alakja mindig is vonzotta a párokat. Úgy tartják, hogy ha egy pár kapcsolata sikeres, akkor ez a szerelem fája, ha pedig szakítanak, a fát hibáztatják érte.
A helyi legendák szerint a park a viszonozhatatlan szerelem jelképe. Történt ugyanis, hogy Kiss Antal beleszeretett egy szegény lányba, szerelmük azonban nem teljesedett be, mivel a férfi szülei nem egyeztek bele sem a kapcsolatba, sem a házasságba. A férfi félt ellenszegülni a parancsnak, ezért inkább elvette szülei választottját, aki rangban megfelelt az ő elvárásaiknak is.
A park közepén a Dombačka néven elhíresült mesterséges dombot és a Sas-tornyot 1867-ben kőből és téglából építették fel. Christian Heinrich Nebien összes parkprojektjében szerepel egy-egy kisebb építmény vagy épület, amelyet pihenési, menedékkeresési pontként építettek, és megfigyelőhelyként is funkcionáltak. A tornyot körülbelül négy méter magasra építették.
A város lakóit mindig is lenyűgözte a Sas-torony rusztikus megjelenése, és számos legenda született róla, amelyek fennmaradtak. A Kiss család birtokán – minthogy nemesi rangot viseltek – sasokat is tenyésztettek. A madarakat többnyire vadászatra használták, a helyieknek rengeteg problémát okoztak, mivel nem kímélték az udvaraikban élő szárnyasokat sem. Egyszer az egyik vadászó sas felkapott egy kisebb gyermeket, annak a súlya miatt azonban nem tudott vele magasra felrepülni. Amint ezt a helyiek észrevették, szembeszálltak a sassal, és megmentették a gyermeket, viszont úgy döntöttek, hogy megbüntetik a sast. Bezárták ebbe a toronyba, ahol egy idő után elpusztult. A legenda túlélte a tornyot, amely körülbelül száz évig állt. Fokozatosan vált romossá, míg végül a múlt század közepén teljesen lebontották. A helybeli Infocentar Egyesület kezdeményezte az újjáépítését, a Közösségek együtt elnevezésű NIS-pályázatra jelentkeztek támogatásért. Az emlékhelyet modernebb anyagokból építették fel az első torony romjaira. A saját elképzeléseik alapján dolgoztak. A bástya most biztonságos, és könnyebben megközelíthető. A bástya mögé lépcsőket is elhelyeztek, így fel lehet mászni a tetejére, ahonnan az egész park belátható.
A közeljövőben revitalizálnák és állami védelem alá vonnák a parkot. Bár mára részben modernizálták, fái között még mindig rejtélyek és történetek bújnak meg, a park egyes részei pedig egy letűnt korra és Kiss Antal beteljesületlen szerelmére emlékeztetnek.
Felhasznált irodalom:
Ljubica Budać: Begej Sveti Đurađ 1319–1947. Arhiv Vojvodina, Novi Sad, 2023.
Nyitókép: Ma így néz ki a Sas-torony és a Dombačka (Vidács Hajnalka felvétele)
