Az év vége mindig különös súllyal nehezedik ránk. Mintha egyszerre lassulna le és gyorsulna fel minden: a napok sűrűbbek, a gondolatok hangosabbak, az érzések pedig mélyebbek lesznek. A fáradtság nem csupán testi kimerültség ilyenkor, hanem lelki is – az ünnepek utáni csöndben ott motoszkál bennünk a számvetés. Eleget tettem az évben? Mindent a legjobb tudásom szerint csináltam? Eléggé igyekeztem? Eleget nevettem, eleget voltam jelen? És ami talán a legfontosabb: jutott-e időm valóban élni? Az ilyen kérdések nem hagynak nyugodni, de talán nem is kell, hogy elhallgattassuk őket. Ezek a gondolatok jelzik, hogy készen állunk továbblépni. Mert ahogy egy év véget ér, egy másik már csendben megérkezik, új lehetőségekkel, új reményekkel. Az ember ilyenkor nemcsak az elmúlt hónapokra tekint vissza, hanem – akarva-akaratlanul – előre is néz. Valami mást szeretne. Valami könnyebbet. Valami olyat, ami kizökkenti a megszokásból, ami feltölt, ami emlékeztet arra, hogy az élet nem csupán kötelességek sorozata, hanem élményeké is.
Az új év mindig ígéret. Ígérete annak, hogy új barátokat ismerhetünk meg, új ízeket tapasztalhatunk, új helyeken járhatunk – vagy épp visszatérhetünk oda, ahol már egyszer otthon éreztük magunkat. A hosszú kimerültség után jöhet a feltöltődés ideje, a felszabadulásé, a nevetésé, a közös élményeké. Kevés dolog képes erre olyan erővel, mint a zene, a közösség és a nyári éjszakák varázsa. Mert az új év nemcsak az újdonságokról szól, hanem a visszatérésről is: ahhoz, ami bevált, ami feltöltött, ami jólesett. A szórakozás nem felszínes menekülés, hanem szükséglet. Kell az embernek a zene, a közösség, a közös nevetések és az együtt átélt pillanatok. Ez az év bőkezűen kínálja mindezt.
2026-ban fesztiválok sokasága várja a visszatérőket és az újonnan érkezőket. Várják azokat, akik már pontosan tudják, hová tartoznak, és azokat is, akik még keresik a helyüket. A választék sokszínű, ahogy az emberek is: van, aki a tóparti naplementékért jön, van, aki a természet csendjéért, más a hajnalig tartó beszélgetésekért vagy a közös éneklésért. Egy biztos: minden esemény mást ad, mást jelent – és mindegyik hozzátesz valamit az évhez.
A nyár színe, a szabadság illata, a ritmus, amely átjárja az embert – mindez különösen élénken lüktet a Topolyai-tó partján, ahol júniusban újra életre kel a Lake Fesztivál. Itt a napok nem sietnek. A víz tükrében megcsillan a fény, a zene lassan tölti be a teret, és az ember szinte észrevétlenül engedi el mindazt, amit év közben cipelt magával. Háromnapnyi élmény, háromnapnyi zene és találkozás – de valójában sokkal több ennél. A Lake nemcsak hangokat kínál, hanem pillanatokat is. Olyanokat, amikor idegenekből beszélgetőtársak lesznek, amikor egy dal egyszerre ismerős és új, amikor a nevetés összeköt. A tóparti fesztivál hangulata egyszerre felszabadító és meghitt: nappal könnyed, este elmélyülő, éjszaka pedig emlékezetes. Itt az ember nemcsak jelen van, hanem valóban meg is érkezik.
A Lake szellemiségéhez közel áll, mégis más irányból közelít a Green Future Fesztivál Zentán. Ez az esemény nemcsak zenei élmény, hanem gondolkodásra hívás is. A természet és a zene harmóniája itt nem díszlet, hanem lényeg. A fák árnyékában madárcsicsergés és elektronikus dallamok keverékében lehet elmerülni – nemcsak a ritmusban, hanem a gondolatokban is. A Green Future azok számára kínál teret, akik szeretnének lassítani, figyelni, kapcsolódni. Kapcsolódni a környezethez, egymáshoz, önmagukhoz. Nem harsány, nem tolakodó – inkább finoman terel, emlékeztet arra, hogy a szórakozás és a tudatosság nem zárják ki egymást. Sőt, együtt válnak igazán értelmessé.
Egészen más hangulatot képvisel Kishegyes Dombos Festje, amely évről évre bebizonyítja, hogy a vidék csendje és a kultúra ereje különleges elegyet alkot. A dombok között nemcsak a zene szól, hanem történetek is megszületnek. Itt a kultúra nem elvont fogalom, hanem megélt élmény: egy vers, egy dal, egy hosszú beszélgetés egy pohár bor mellett. A Dombos Fest nem akar több lenni annál, ami – és éppen ettől lesz tökéletes. A lassú esték, a hajnalig tartó beszélgetések, az egymásra figyelés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember feltöltődve térjen haza. Ez az a hely, ahol az ismeretlenekből ismerősök, az ismerősökből barátok válhatnak, és ahol a kultúra természetes módon van jelen.
Magyarkanizsán a Kanizsa Feszt a hagyomány és a modernitás találkozási pontja. Olyan esemény, ahol a múlt értékei nem poros emlékek, hanem élő részei a jelennek. A fesztivál egyszerre szól a családoknak, a fiataloknak, az idősebbeknek – mindenkinek, aki nyitott arra, hogy a megszokott dallamokat új fényben hallja. A Kanizsa Feszt hangulata közvetlen és befogadó. Nem zár ki, hanem összehoz. Itt természetes, hogy különböző generációk találkoznak, beszélgetnek, együtt élvezik a programokat. A zene, a közösség és a hely szelleme együtt teremti meg azt az érzést, amely miatt sokan évről évre visszatérnek.
Természetesen 2026 sem képzelhető el EXIT nélkül. Az ikonikus fesztivál, amely évtizedek óta meghatározó szereplője a térség kulturális életének, ebben az évben is különleges utat jár be. A szervezők globális turnéra viszik az EXIT szellemiségét: Horvátország, Málta, Macedónia, Egyiptom, India, ugyanakkor a fesztivál Szerbiába is visszatér, megőrizve azt az egyedi hangulatot, amely világszerte ismertté tette. Az EXIT nemcsak zenei esemény, hanem jelenség is: találkozási pont, élményhalmaz, egy közös emlékekből szőtt világ.
A nyár nemcsak a zajról és a tömegről szól. Sokszor épp azok az események maradnak meg a legmélyebben, amelyek nem harsányak, mégis tartalmasak. A palicsi Nyárhangoló Fesztivál pontosan ilyen: biztos pont a nyár térképén, nem akar többet mondani annál, ami. Mégis évről évre új jelentéssel telik meg. Palicson az idő másként halad. A tóparti séták, az esti fények, a levegőben keveredő vízillat és zene olyan hangulatot teremtenek, amelyben jó megérkezni. A Nyárhangoló nem sürget, nem kényszerít választásra – hagyja, hogy az ember maga döntse el, mikor áll meg, mikor hallgat, mikor kapcsolódik be. Itt a zene nem elnyomja a gondolatokat, hanem kíséri őket, és sokszor épp ezekben a csendes pillanatokban születnek a legmaradandóbb emlékek.
A fesztiválok a délutáni órákban is tele vannak élménnyel: játékok, programok és nevetés vár mindenkit (Molnár Edvárd felvétele)
Egészen más, mégis ugyanilyen emberközeli élményt kínál Oromon a Malomfesztivál. Ez az esemény olyan, mintha rövid időre kiszakítana a megszokott világból, és áthelyezne egy lassabb, figyelmesebb térbe. A természet közelsége, a régi malom épülete, a fák árnyéka mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember ne csak szórakozzon, hanem meg is pihenjen. A Malomfesztivál különlegessége abban rejlik, hogy nemcsak programokat kínál, hanem közösséget is teremt. A közös étkezések, a spontán beszélgetések, az esti zenélések mind azt erősítik, hogy itt nem nézők vagyunk, hanem résztvevők. A napok nem sietnek, az esték hosszúra nyúlnak, és mire az ember hazafelé indul, már tudja: valami olyat visz magával, amit nehéz szavakba önteni.
A noszai Róka Fest igazi külön világ. A Róka-tanyán megrendezett fesztivál egyszerre zenei, kulturális és közösségi esemény, ahol minden részletnek jelentősége van. A koncertek és a lemezlovasok mellett előadások, filmes programok és beszélgetések is helyet kapnak, így a nap bármely szakában találhatunk magunknak tartalmas elfoglaltságot. A sátoros hangulat különleges szabadságérzetet ad: az ember egy időre elengedi a megszokott kereteket, és átadja magát a fesztivál ritmusának. A Róka Fest erőssége, hogy miközben neves fellépőket vonultat fel, megőrzi barátságos, befogadó jellegét. A helyi közösség számára kínált kedvezmények pedig tovább erősítik azt az érzést, hogy ez az esemény valóban együtt jön létre – nemcsak a közönségnek, hanem a közönséggel.
Szabadkán az Interetno Fesztivál a találkozások ünnepe. Itt a közösségi élmény nem mellékes elem, hanem a fesztivál szíve. A kultúra, a hagyomány és a kulturális értékek nem vitrinek mögé zárt emlékek, hanem élő, mozgó, lüktető részei a mindennapoknak. A tánccsoportok és a zenekarok magas színvonalon mutatják be az eredeti népzenét és néptáncot, miközben a közönség nemcsak szemlélő, hanem részese is az élménynek. Az Interetno fejlődése jól mutatja, hogyan válhat egy kezdetben egynapos rendezvény komplex, összművészeti fesztivállá. A zene és a tánc mellett helyet kap a színház, valamint a kézműveshagyományok bemutatása is. Ezek az elemek együtt azt az üzenetet hordozzák, hogy a hagyomány nem a múltban él, hanem velünk együtt alakul, változik, gazdagodik.
Ahogy az elmúlt években, úgy 2026-ban is számos eseményen velünk is találkozhatnak. Jelen leszünk a nyári forgatagban, a tóparti naplementékben, a poros fesztiváludvarokon és a csillagos ég alatt zajló beszélgetésekben. Mert hisszük, hogy az élmények akkor válnak igazán értékessé, ha megosztjuk őket, és ha van kivel együtt megélni a pillanatot.
Ahogy leszáll az este, ezrek gyűlnek össze, hogy együtt hallgassák a neves előadókat (Ótos András felvétele)
A fesztiválok mindenki ízlésének kínálnak lehetőséget: mindenki megtalálhatja a hozzá illő zenét és hangulatot (Ótos András felvétele)
Végül, amikor majd újra közeledik az év vége, talán könnyebb lesz válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek most még nehezen formálódnak meg bennünk. Talán elmondhatjuk: igen, voltak pillanatok, amikor megálltunk. Volt idő a nevetésre, a táncra, a beszélgetésre. Volt idő egymásra.
Legyen 2026 a feltöltődés éve. Legyen a kikapcsolódásé, az új kezdeteké, az új barátságoké. Legyen olyan év, amelyben nemcsak haladunk, hanem meg is érkezünk. És soha ne felejtsünk el egy kicsit lelassítani – mert szükségünk van az egyensúlyra, szükségünk van a kikapcsolódásra, és szükségünk van színekre a szürke mindennapokban.
Nyitókép: Kicsik és nagyok együtt élvezhetik a zene örömét – mindenki megtalálhatja a maga pillanatát a koncerteken (Fotó: Bencs Zoltán)


