Tusványos 34

Félórás út volt előttünk, mégis órákig tartott az érkezés. Nem a távolság miatt: a borvíz újra és újra megállásra késztetett. Erdély ikonikus frissítője mintha köszöntött volna: „Megjöttetek? Jó, hogy újra itt vagytok.” Ezt a természetből fakadó üdvözlést semmiképp nem lehetett, és nem is akartuk kihagyni. Kortyoltunk, nevettünk, frissültünk – már az utazás is része volt a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, azaz a Tusványos élményének.

A Tusnádfürdőn évről évre megrendezett esemény – amely mára a Kárpát-medence egyik legfontosabb közéleti és kulturális találkozóhelyévé vált – idén is különleges atmoszférát teremtett. Ez az a hely, ahol az előadások, koncertek és tábori beszélgetések egymást kiegészítve alkotnak egységet. Egyensúlyba kerül a gondolat és az élmény, a komolyság és a felszabadultság. Mindenki megtalálhatja a neki szóló pillanatot – akár most járt itt először, akár három évtizede rendszeres vendége a rendezvénynek. – Itt lehet másképp beszélgetni, mint otthon – fogalmazta meg egy egyetemista lány, aki először vett részt a táborban. Egy marosvásárhelyi srác pedig arról mesélt, hogy neki Tusványos az egyetlen hely, ahol úgy érzi, igazán megérti, mit jelent határon túliként magyarnak lenni. Egy pécsi fiú szerint viszont épp az a legjobb, hogy nincs semmilyen címke, mert mindenki ugyanabban a porban ül, ugyanazokat a szendvicseket eszi, és ugyanazokat a kérdéseket hallgatja végig, és így sokkal őszintébbek a beszélgetések is.

A táborhely már a megérkezés pillanatától élettel volt teli. A fenyves aljában sátortáborok sorakoztak, köztük kempingszékek, tábortüzek, halkan szóló gitárdallamok és mindenfelé zajló beszélgetések. Erdélyi, felvidéki, vajdasági, anyaországi fiatalok és idősebbek, családok és baráti társaságok – egy térben, egy közös nyelven, egymást keresve és megtalálva. Baráti beszélgetések szőttek sűrű, de mégis nyitott közösségi szövetet. – Tavaly jöttem először, és úgy éreztem, végre találtam egy helyet, ahol egyszerre vagyok otthon és úton – fogalmazta meg egy táborozó. Egy másik, középkorú pár így fogalmazott: – Nekünk ez családi programmá vált. A gyerekek napközben elmerülnek a programokban, este pedig együtt hallgatjuk a koncerteket. Itt újra egymásra találunk.

Tusványos nem csupán nyári rendezvény, hanem szellemi műhely is. A nap folyamán egymást érték az előadások és kerekasztal-beszélgetések – politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésekről szóltak, sokszor egyenesen a jelen legnagyobb kihívásaira reflektálva. A programok súlyát nemcsak a témák, hanem az előadók is adták: döntéshozók, gondolkodók, elemzők, aktivisták, tanárok ültek le a közönség elé – nem elefántcsonttoronyból beszélve, hanem párbeszédet kezdeményezve. Különösen emlékezetesek voltak az identitásról, kisebbségi jogokról, nemzetstratégiáról vagy a fenntarthatóságról szóló fórumok. Nemcsak információk hangzottak el, hanem álláspontok ütköztek, kérdések nyíltak meg, amelyek a tábor más pontjain is tovább éltek – akár egy sörpadnál, akár egy esti tábortűz mellett.

Mert Tusványosban talán éppen az a legizgalmasabb, hogy a beszélgetés nem ér véget a mikrofon kikapcsolásával. A hivatalos programot követően a gondolatok tovább szövődnek. Egy-egy sátor előtt, vagy borozgatás közben valaki csak annyit kérdez: „Te erről mit gondolsz?” – és hirtelen olyan beszélgetés kerekedik, amelyből akár egy új nézőpont is születhet. Ilyenkor válnak igazán élővé a témák.

Napnyugtával pedig minden a fesztiválé. A nagyszínpad előtt több ezres tömeg gyűlik össze, ahol zenekarok váltják egymást, a zene pedig nyelvhatárokat és generációkat köt össze. A hangulat minden este más és mégis ismerős: a felszabadult tánc, az együtt éneklés, a ritmus, amelyet a sötétedés nem csillapít, csak még jobban elmélyít. Tusványosban van valami mélyebb, ami túlmutat a programokon. Egy olyan közösségi élmény, amely egyszerre szól az egyénnek és a nemzetnek. Az itteni találkozások, viták, dalok, koccintások – mind-mind építenek egy közös kultúrát, amelyet máshol nehéz ennyire koncentráltan megélni.

A táborhelyi élet is külön világ. Van, aki reggel hatkor már kávét főz a sátor előtt, más csak akkor tér nyugovóra. A „chill zone”-okban függőágyakban pihennek a fesztiválozók, az információs sátor mellett valaki épp verset ír, mások spontán vitafórumot tartanak. Az idei év különösen sok fiatalt vonzott – sokan először jöttek, mások visszatérők, akik számára a sátorhely már hagyomány. Egyre többen vannak, akik családostul érkeznek, és a generációk együtt tapasztalják meg azt, amit Tusványos nyújt: közösséget, gondolatot, szabadságot. A legemlékezetesebb pillanatok gyakran nem a nagyszínpad fényében, hanem két sátor között, egy tábortűznél vagy egy pohár bor mellett születnek. Ott, ahol valaki kimond egy gondolatot, ami bennünk marad. Ahol megkérdezik, honnan jöttél – és aznap este már nem is idegenként köszönnek rád. Mindez nem pusztán egy esemény, hanem egyfajta együttlét, ahol a különböző világok nem kioltják, hanem erősítik egymást. Egy hely, ahol a gondolat szabadsága és a közösség megtartó ereje egyszerre van jelen. Ahol a borvíz nemcsak frissít, hanem mintha közvetítene valamit abból, amit szavakkal nem lehet elmondani.

Tusványos 34 éve próbálja újra és újra megfogalmazni a közösségi létezésünk értelmét. Évről évre ugyanazt a kérdést teszi fel: kik vagyunk mi, és hogyan akarunk együtt élni? És közben ad egy hetet, ahol minderre nemcsak válaszokat kereshetünk – hanem meg is élhetjük őket.