Vajon mi történik akkor, ha egy fiatal srác, akit eredetileg csupán a sneakerek világa vonz, néhány év alatt a Z és az Alfa generáció egyik legismertebb megszólaltatójává válik? Trunk Tamás, ismertebb nevén Dablty, aki a 22. Vajdasági Szabadegyetemen Self-branding – Építsd fel saját magad! címmel tartott igen inspiráló előadást a személyes márka erejéről, ezt a történetet írja nap mint nap. Saját élményeiből, tapasztalataiból és megfigyeléseiből kiindulva azonban nemcsak a fiatal generációk legérzékenyebb kérdéseit fogalmazza meg, hanem hidat is épít köztük és a nagyobb nyilvánosság, illetve a vállalati világ között.
Trunk Tamás, aki szerint a fiatalokat nem elég megérteni, hanem őszintén és mélyen rájuk kell hangolódni, különben a legjobb szándék is csak zaj marad a sokszor túl hangos online térben, ma már előadóként, szerzőként és márkatanácsadóként is ismert, mindez azonban nemcsak szakmai sikert jelent számára, hanem egyfajta küldetést is. Azt vallja, hogy a márkaépítés akkor lehet hosszú távon sikeres, ha klasszikus értékekre, kulturális hozzájárulásra és önazonosságra épül. Ezek a gondolatok ugyanakkor nemcsak a saját márkáját határozzák meg, hanem azt is, amilyen módon másokat támogat. Beszélgetésünk révén betekintést nyerhetünk abba, hogyan vélekedik egy fiatal, mégis érett gondolkodású véleményformáló a jelen és a jövő kihívásairól, illetve abba is, hogyan alakíthatók ki azok a párbeszédek, amelyek összekötnek bennünket, miközben szó esik a sport – a síelés – fegyelmet formáló erejéről, a könyveiről és az írásban rejlő személyes üzenetekről, valamint arról is, hogy a jövő nemzedékei milyen kihívásokkal néznek szembe egy olyan világban, amelyben az állandó változás gyakran elsodorja a hagyományos értékeket.
A Dablty név ma már generációk közötti párbeszédet, hitelességet és felelősséget is jelent (Fotó: Hamar Richárd)
Számodra mit jelent az, hogy a generációd hangja lettél? Felelősség, lehetőség vagy inkább küzdelem?
– Nem aposztrofálnám úgy, hogy a generációm hangja lettem, főleg mivel arról beszélek, hogy amikor a generációnkról esik szó, akkor éppen egy nagyon sokszínű, sokoldalú nemzedékre kell gondolni, amivel kapcsolatban nem lehet általánosítani. De ettől függetlenül biztosan lett egy hangom, egy erős hangom, és ezzel nyilvánvalóan óriási felelősség is jár. Azt gondolom, mindig úgy láttam, mindig úgy voltam vele, hogy bármi is az adott tematika, én mindig abban hiszek, hogy azt a témát úgy szeretném építeni, hogy annak értéke legyen, az mindenki számára elérhető legyen, és az valahol tényleg a klasszikus értékeken alapuljon. Úgyhogy egyrészt ez tényleg valamiféle felelősséget jelent, másrészt viszont nem is tudom pontosan, hogy ezt otthonról hozom-e, vagy csupán személyes indíttatásból fakad, ezen azonban valójában nem is kellett soha elgondolkodnom. Tehát nem volt egy olyan pont az életemben, hogy oké, innentől most már van egyfajta felelősségem, hanem ösztönösen jött, és szerintem az ember a legjobb esetben így éli meg az életét.
Hogyan változott a saját márkád az elmúlt években, és milyen állomásokon ment keresztül a Dablty név?
– Kevesen tudják, hogy a Dablty nevet még, amikor talán tizenegy éves voltam, nem erre a világra találtam ki, hanem DJ névként álmodtam meg, mert gyerekként szenvedélyesen DJ-ztem. Máig él ez a tevékenységem is, igaz, inkább azért már csak a háttérben. Ott is a különböző zenei irányokat, kultúrákat szerettem összehozni, lehetőség szerint minél szokatlanabbul, minél váratlanabbul. Utána ez nagyon sokat fejlődött. Minden azzal indult el, hogy a sneaker világ kapcsán belecsöppentem a felnőttek világba, és akkor tapasztaltam meg azt, hogy sokan keresik a kapcsolatot az új generációhoz. Elkezdtem először ebben a témában blogolni, utána könyvet írni, előadásokat tartani, utána jött a YouTube-csatornám. Olyan szempontból nyilvánvalóan nagyon sokat változott az egész, hogy ma már újgeneráció-tanácsadó vagyok, nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában és több egyéb országban is. Amikor tanácsot adok és előadásokat tartok, már nyilván nem a sneakerekről beszélek. Ettől függetlenül persze a közösségi média oldalamon sokszor a sneakerek jelennek meg. Ott van például az eseményem, a Sneakerness Budapest, amit Budapesten Európa legnagyobb újgenerációs kulturális eseményévé tettem. Ez is jobban a fókuszba került. Az, hogy tizenhárom-tizennégy évesen előadásokat tartottam, egyfajta vállalkozás volt. Ha a klasszikusan társadalmi sztereotípiák alapján vizsgáljuk azt, hogy mi az, amiről az ember azt gondolja, hogy vállalkozás, akkor sokan azt hiszik, hogy csak a klasszikus raktárkészletre épülő kereskedelem tekinthető annak. De ez nem feltétlenül van így. Tehát nyilván fiatalabb koromban kevésbé voltam vállalkozó, úgy is mondhatnám, inkább voltam mondjuk, előadó vagy speaker, mint vállalkozó. Manapság azonban mindebben már a vállalkozói lét is benne van, igaz, tulajdonképpen még mindig ugyanarra épül a márkám. Mindig is egy önazonos értéklétrehozás és a generációk összekapcsolása volt a célom, és az, hogy valahogy Magyarország és Budapest is felkerüljön a nemzetközi térképre, bebizonyítva, hogy innen is lehet nagy dolgokat létrehozni.
Amióta megírtad az első könyvedet, rengeteget változott a világ. Ha ma írnád meg a könyveidet, akkor máson lenne a fókusz, vagy más lenne a hangnem?
– Az eddigi könyveimen semmit nem változtatnék. Annyit elárulhatok, hogy új könyvön is dolgozom most, egészen pontosan a negyediken. Azokon a könyveken, amik eddig megjelentek, azért nem változtatnék, mert mindegyiknek volt egyfajta össztársadalmi kórlenyomata, ugyanakkor az én életemből is korlenyomatot adtak. Az első könyvem nyilván teljesen más volt, akkor elsősorban a sneakerekre fókuszáltam, míg a legutóbbi Alpha Guide könyv abszolút szakmai jellegű, az új generációról, az alpha generációról szól. Azt nagyon jó látni, hogy a fiatalok a mai napig hetente küldenek nekem fotókat arról, hogy éppen most kapták meg a könyvemet, most olvassák, és szerintük a legjobb könyv azok közül, amit valaha olvastak. Azért, mert ez volt az első könyv, amit maguktól olvastak. Sokszor mondjuk azt, hogy a fiatalok nem olvasnak. Én azonban hiszek abban, hogy ha az ember jót ír, akkor el is fogják olvasni. Ezért inkább arra koncentrálok, hogy mi az az új dolog, amit el tudok mesélni a jövőben a jövőről. És érdekes amúgy az is, hogy olyan dolgok, amiket az első könyvemben megírtam, és akkor láttam aktuálisnak, szakmailag négy, öt, vagy hat évvel később váltak elfogadottá, vagy sokan akkor látták meg bennük az újdonságot, miközben én már akkor elkezdtem róluk mesélni. Úgyhogy hasonló gondolatisággal úgy próbálok könyvet írni, hogy majd tíz évvel később is azt mondhassam, hogy azért még mindig aktuális valamennyire.
Mit tapasztalsz, a cégek tényleg értik az Z-seket, vagy inkább próbálják követni őket?
– Nyilvánvalóan vannak generációs különbségek, meg vannak olyan pontok, amiket nem mindenki ért még meg. Igyekszem sokat tenni ez ellen. Bízom abban, hogy egy olyan cég, amely elhív előadni, az utána jobban érti a Z-ket és az Alfákat, mint előtte. De amit mindenképpen látni kell, az az, hogy nagyon sok cég csak a Mit? és a Hogyan? kérdésekre figyelve szalad egyes kutatások és trendek után. Csak a felületekre fókuszálnak, csak arra, hogy milyen platformokon szólhatnak a fiatalokoz. Az azonban nem ugyanaz, mintha arra is odafigyelnének, hogy Mit mondanak?, és Miért teszik ezt?. Tehát azt gondolom, hogy itt, amint az imént is említettem, tudni kell a saját értéket, egy cég értékét, egy márka értékét, és tudni kell azt is, hogy miért is érdemes egy fiatalnak meghallgatni minket. A mai limitált világban ugyanis, ahol alapvetően minden tudás elérhető, éppen a limitált válik újra izgalmassá. És amit a fiatalok után dobnak, azt nem feltétlen akarják, azt nem tartják érdekesnek. Így ha csak rohanunk a fiatalok után, nem leszünk sikeresek márkaként, ellenben ha megtartjuk a saját értékünket, meghúzzuk a határainkat, akkor újra értéke lesz a márkánknak.
Trunk Tamás arra ösztönöz, hogy a trendek követése helyett teremtsünk maradandó értéket (Fotó: Hamar Richárd)
Milyen szerepet játszik az életedben a síelés, és miért éppen ezt a sportágat választottad? Ad valamit a munkádhoz, például a kitartással kapcsolatban?
– Azt gondolom, hogy nyilván lehet a sportból is sok kitartást tanulni, de akinek nincs kitartása, az nem lesz sikeres a sportban. És ilyen szempontból, akinek nincs kitartása, az vállalkozóként sem lesz sikeres. Tehát kizárólag a sportból nem lehet kitartást tanulni. A sport természetesen nagyon sokat ad, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan, lelkileg is. Az, hogy egyik pillanatról a másikra bele tudok csöppenni egy másik világba, ahol egészen másfajta teljesítményt kell nyújtanom, rendkívül sokat hozzáad a személyiségemhez. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a síelés, már nehezebb válaszolni, mivel ennyi év távlatából nem emlékszem pontosan, hogy kerültem kapcsolatba ezzel a sportággal, hiszen akkor még valóban nagyon fiatal voltam. Ez volt az, ami megragadott, ez volt az, amit megszerettem. Sosem szerettem a klasszikus utat járni. A síelőút pedig olyan út volt, amit az embernek magának kellett kitaposnia, mivel az Magyarországon még nincs bejárva. Nagyon izgalmas folyamat volt ennek az egésznek a felépítése. A következő célom a Világkupába való bejutás, abban bízom, hogy ez még az idén meg is fog történni, ami hatalmas öröm lenne számomra.
Milyen kihívásokat látsz a fiatalok számára a jövőre nézve?
– Amit látni kell, hogy az össztársadalomnak és az emberi történetnek mindig is meghatározó ereje volt, a narratívákaknak, a közös történeteknek. Ezek tudták megmozgatni az embereket. És évezredeken keresztül voltak klasszikus nagy narratívák, klasszikus kapaszkodópontok, mindenki számára meghatározó értékrendek, amelyek összetartották az emberiséget. Aztán, ahogyan haladt előre az idő, kezdett változni a világ. Itt a digitális világ, ahol az látható, hogy a klasszikus értékpontok, a klasszikus értékrendek, illetve azok a közösségek, amelyek korábban egy fiatal életében vagy bárki életében meghatározóak voltak, sajnos veszítettek a relevanciájukból. Legyen szó családi identitásról, nemzetről, hazáról, illetve egyéb hasonló pontokból. Létrejött egyfajta vákum a narratívák között. Nincsenek nagy narratívák. Van sok pici, amik akár ütközhetnek egymással, de nincsenek nagy kapaszkodópontok, és emiatt a jövőben mindenképpen nagy kihívást jelent majd egy fiatalnak egy ilyen világban felnőni. A szabadság abszolút jó dolog, ám amikor egy fiatal keresi önmagát, keresi az útját, keresi az identitását, nagyon sok kihívást tud okozni számára, ha nincsenek stabil kapaszkodói. Szerintem ez egy nagyon fontos momentum lesz a jövőben, és azt gondolom, hogy remélhetőleg lesz is valamiféle visszatérés vagy visszalépés a klasszikus értékek és értékrendek, illetve paradigmák és narratívák felé.
| „Trunk Tamás vagyok, magyar fiatal. Szenvedélyem a sneakerkultúra és általában a generációnk márkái mögött rejlő történetek felfedezése. Mindez hozzásegített ahhoz, hogy már most márkákkal kerülhetek kapcsolatba, és feléjük vagy a nagyközönség felé véleményt nyilváníthatok. Élsportolóként Ausztriában tanulok. Több nyelvet beszélve és sok kultúra fiataljaival kapcsolatot tartva hiszek abban, hogy lehet színvonalasan és kulturáltan közösen értéket teremteni. Köszönöm a szüleimnek, hogy támogatnak abban, hogy tehessek azokért a dolgokért, amik foglalkoztatnak” – írja bemutatkozásában Trunk Tamás, aki úgy véli, a generációk közötti átjárás ma sokkal elfogadottabbá és általánosabbá vált, mint korábban. „Ha megnézzük, hogy egy szakmai konferencián pár évvel ezelőtt mindenki teljesen klasszikus öltönyben, kopogós cipőben volt, de most már nehéz olyat találni, aki nem sneakerben van. A politikusok és a sneakerek kapcsán általánosságban jegyezném meg, hogy már észrevesszük, ha valaki egy adott kultúrát csak használni akar. Önmagában az, hogy egy politikus felvesz egy sneakert, nem elég, sőt visszatetsző is lehet. Ha van mögötte cselekvés, ha támogatja a fiatalok adott kultúráját, az érződik. Sokkal izgalmasabb támogatni a fiatalok kultúráját akkor, amikor az épp felcseperedik, és nem utólag rácsatlakozni egy népszerűségi hullámra, mert ezen már mindenki átlát” – fejtette ki egy vele készült interjúban. |
Nyitókép: A 22. Vajdasági Szabadegyetemen Self-branding – Építsd fel saját magad! címmel tartott előadást (Fotó: Hamar Richárd)
