A nyári hőség megérkezésével mindannyiunkban megszületik ugyanaz a vágy: elmenekülni a forró aszfaltról, és keresni egy helyet, ahol hűsölhetünk. A választás azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A mesterséges, rendezett és biztonságos medencék világa áll szemben a természetes vizek kiszámíthatatlan, de szabadságot adó atmoszférájával. Vajon a klórozott víz és a feszített víztükör vonzza jobban a mai fiatalokat, vagy a folyóparti naplementék, a tavak hűvöse és a homokos partok nyújtotta közösségi élmény?
Négy vajdasági fiatal egészen különböző szemszögből és más-más településekről – Zentáról, Topolyáról, Nagybecskerekről és Újvidékről – közelíti meg ezt a kérdést. Történeteikből jól látszik, hogy a fürdőzés mögött jóval több van, mint a hűsölés puszta vágya: ott van a gyerekkori emlékek nosztalgiája, a helyi identitás, a sport szeretete és az a megismételhetetlen közösségi tér, amit a vízpart nyújthat.
A Tisza nemcsak fürdőhely, hanem közösségi tér
Van, akinél a nyár fogalma elválaszthatatlan egy adott folyótól és a gyerekkor helyszíneitől. Ecsegi Ádám számára a vízparti lét nem egy opció a sok közül, hanem maga a megélt szabadság. Ha választania kell, a mérleg nyelve egyértelműen a természet felé billen.
– Én egyértelműen a Tiszát választom. A Tisza-parton töltöttem a gyerekkorom nyarait, nekem a nyár ezt jelenti – kezdi határozottan.
Számára a mesterséges medencék zárt világa egy idő után monotonná válik, míg a folyó folyamatosan új lehetőségeket kínál.
– Sokkal jobb hangulata van, mint egy medencének. A természet, a homokos part, a naplemente és az egész környezet teljesen más élményt ad. Szerintem a medence egy idő után unalmassá válik, mert ott igazából csak fürdeni lehet... A Tiszán viszont sokkal több lehetőség van. Lehet úszni, a parton focizni vagy röplabdázni, csónakázni, kajakozni, horgászni, grillezni, barátokkal összejönni, vagy egyszerűen csak sétálni a parton. Emiatt sokkal nehezebb megunni, mindig lehet valami mást csinálni.
Ádám reálisan látja a két opció előnyeit és hátrányait, de a komfortnál fontosabb számára a hamisítatlan folyóparti hangulat.
– Persze a medence tisztább és biztonságosabb lehet, ezt elismerem, de nekem túl mesterséges. Ha választanom kell, mindig a Tiszára megyek.
Zentai lakosként pontosan látja azt is, hogyan oszlik meg a helyiek figyelme a lehetőségek között:
– Zentán sokan járnak medencékbe, főleg családok és azok, akik a nyugodtabb fürdőzést szeretik. Szerintem a Tisza nemcsak fürdőhely, hanem egy közösségi tér is, ahol sokkal több élményt lehet szerezni, ezért én mindig azt választanám.
Két világ határán: A madárcsicsergéstől a klóros vízig
Lulić Elizabeta szerint nem kell feltétlenül falakat húzni a két műfaj közé; ő mind a természet lágy ölén, mind az uszodák zárt falai között képes megtalálni azt a bizonyos pluszt, ami emlékezetessé teszi a pihenést.
– Mindkettőnek megvan a maga hangulata. A természetben való üdülésnek is. Hisz csicseregnek a madarak, a friss levegő is jót tesz. De közben szeretem az uszodáknak a hangulatát is. Tetszik az ottani atmoszféra is. Kissé érdekes, de valamiért szeretem a klór „illatát” – meséli mosolyogva.
A topolyai fiatal számára a helyi természeti értékek és az új építésű komplexumok egyaránt fontos szerepet játszanak a mindennapokban, még akkor is, ha az időjárási viszontagságok átírják a szokásokat.
– A Topolyai-tóhoz már nem járok fürdeni. A sajnálatos aszály miatt. De ettől függetlenül szeretek oda járni, hisz városom egyik ékköve. Szeretünk oda járni a barátaimmal piknikezni vagy csak szimplán sétálni egyet.
Elizabeta a jövőbe is tekint, és kíváncsian várja, hogy a város új büszkeségét közelebbről is megismerhesse.
– A topolyai uszodát ugyan még nem volt szerencsém megcsodálni belülről. Még nem mártóztam meg benne, de a közeljövőben mindenképp tervezem meglátogatni. Jó véleményeket hallottam már róla, így szeretnék én is odalátogatni.
Ahol a medence otthonos, de a Peskara jelképezi a tengert
Lackó Arnold története bepillantást enged a kulisszák mögé: mivel édesanyja az uszodában dolgozik, ő abban a kiváltságos helyzetben van, hogy bármikor lemehet úszni vagy pancsolni.
– A kinti és a benti medencének köszönhetően télen-nyáron biztosított a kikapcsolódás. A hideg hónapokban bent kellemes meleg vár minket, nyáron pedig a nyitott részé a főszerep, ahol a büfések lángossal és pizzával várják a vendégeket – mesél Arnold az uszodai mindennapokról.
– Ráadásul a vizet folyamatosan ellenőrzik, így mindig tiszta. Nem véletlen, hogy a városiak körében rendkívül népszerű a komplexum.
A nagybecskereki és muzslyai valóságban azonban van egy vetélytársa a városi létesítménynek. A muzslyaiak ugyanis, bár megfordulnak az uszodában, a mindennapokban inkább egy másik helyet részesítenek előnyben.
– Ők szívesebben járnak a közeli Peskara strandra. Kiváló hely, a homokos partja miatt az embernek olyan érzése van, mintha a tengerparton pihenne. Mutatós szalmanapernyőket helyeztek ki, a partot szépen gondozzák, és vízimentők is vigyáznak a biztonságra.
Amikor a végső döntésre kerül sor a nyári forróságban, Arnoldnál is győz a hamisítatlan strandélmény:
– Ha nyáron választanom kell, én is a Peskarára szavazok. Sokkal hangulatosabb, kellemesebb a légkör, ott is jó a vendéglátás, és a helyszín is gyönyörű. Ráadásul a kézilabda- és focipályáknak köszönhetően sportolni is lehet.
Menekülés az újvidéki nyüzsgés elől
Ladisity Nóra egy igazi nagyvárosi környezetből, Újvidékről hozza el a tapasztalatait, ahol a nyári főszezonban sokszor harcot kell vívni a helyért és a nyugalomért. A kinti medencék megnyitásával szinte megrohamozzák a várost a strandolók, a tömeg pedig átírja a pihenés forgatókönyvét.
– Az újvidéki medencék körül a főszezonban óriási a zsúfoltság. Amikor beindul a kinti medencés időszak, szabad napágyat találni szinte esélytelen, így általában marad a földre leterített törölköző. Sokszor tapasztaltam ezt a saját bőrömön is – ecseteli a mindennapos nehézségeket Nóra.
Hogy elkerülje a tömeget, Nóra tudatosan kereste meg a saját oázisát és a megfelelő idősávokat a sportolásra. A városnak azt az uszodáját választotta, amelyet elsősorban vízilabdázók és úszóversenyek számára üzemeltetnek, így szigorúan szabályozott keretek között fogadja a nagyközönséget.
– Azért járok oda, hogy kicsit átmozgassam magam. Van egy jól felszerelt edzőtermi rész is a létesítményben, ahonnan egyenesen a hűsítő medencébe lehet menni. Mivel a komplexumot alapvetően a profi sportolók használják, illetve meccseknek és versenyeknek ad otthont, pontosan meg van határozva, mikor fogadhatnak lakossági úszókat. Én általában a reggeli idősávot választom hét és nyolc óra között, vagy az estit nyolctól kilencig. A délutáni, zsúfoltabb órákat elkerülöm.
Amikor viszont a tiszta kikapcsolódás és a természet élvezete a cél, Nóra és barátai készek útra kelni a rejtett kincsként emlegetett Ledinci-tó felé. Itt szintén résen kell lenni a helyfoglalásnál, és a víz is tartogat meglepetéseket.
– A Ledinci-tó gyönyörű, a vize pedig kristálytiszta. Viszont ide is rengetegen járnak, ezért érdemes minél korábban érkezni, ha az ember jó helyet szeretne foglalni magának. A hely egyetlen szépséghibája, hogy a víz irgalmatlanul hideg. Bár sokszor megfordultam ott, összesen kétszer vettem rá magam a fürdésre, de a jéghideg hullámok miatt szinte azonnal ki is jöttem.
A fagyos víz elől azonban kreatív módon menekülnek meg, kihasználva a tó nyújtotta egyéb lehetőségeket:
– Szerencsére találtunk áthidaló megoldást: rendszeresen viszünk magunkkal SUP-ot vagy egy kis felfújható gumicsónakot. Azokon evezünk át a tó csendesebb, távoli végébe, és a vízen lebegve élvezzük a napsütést.
A tökéletes nyári csobbanás receptje mindenkinek mást jelent. Nehéz eldönteni, hogy a medence vagy a természetes víz-e a jobb választás.
Ádám számára a Tisza a szabadság és a végtelen programlehetőségek szimbóluma, ahol a közösség épül. Elizabeta szerint a természet békéje és a modern uszodák hangulata jól megfér egymás mellett, míg Arnold az uszodai lehetőségek ellenére a Peskara tengerparti illúziója és szabadsága mellett teszi le a voksát. Nóra pedig megmutatja, hogyan lehet a nagyvárosi nyüzsgésben egyszerre megtalálni a hajnali úszás fegyelmét és a SUP-os lebegés szabadságát a Ledinci-tónál.
A „klór vagy homok” kérdésre adott válaszok mögött így végül felsejlik a legfontosabb közös nevező: mindannyian a kikapcsolódást, a feltöltődést és a felejthetetlen nyári pillanatokat keressük a vízparton – bárhol is legyen az Vajdaságban.
Nyitókép: A Ledinci-tó kristálytiszta vizét hegyi patakok táplálják, ezért meglehetősen hideg (Halász Gyula felvétele)
