Bor és kultúra címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem népszerű programhelyszínén, a Janus Pannonius Sátorban, ahol három ismert közéleti személyiség osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel a borkultúra jelenével és jövőjével kapcsolatban. A beszélgetés vendégei Rókusfalvy Pál borász, Magyar Kormány nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztosa és Balla Géza borász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyetemi docense voltak, moderátora pedig L. Simon László író, költő, kultúrpolitikus, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
A beszélgetésen szóba került egyebek mellett az, hogy miként változik a bor helye a társadalomban, milyen válaszokat adhat a szakma a fogyasztói szokások átalakulására, illetve az is, miként lehet megszólítani a felnövekvő generációk tagjait a bor és a borkultúra népszerűsítése érdekében.
A BOR MINT KULTÚRA – NEM CSAK EGY ITAL
A beszélgetés kezdetén Rókusfalvy Pál határozottan leszögezte: a bor egyedülálló kulturális érték, amely jelentős mértékben különbözik a többi alkoholtartalmú italtól. Mint mondta, szerinte a bor nem csupán fogyasztási cikk, hanem közösségi élmény, hagyomány, stílus és párbeszéd is egyben.
– Ha valaki csupán alkoholittas állapotba szeretne kerülni, akkor az nem bort iszik – jegyezte meg a kormánybiztos, rámutatva ezzel arra is, hogy a borfogyasztás jókora tudatosságot feltételez.
Balla Géza, aki saját elmondása szerint már több mint harminc éve építi pincészetét a Ménesi borvidéken, egyebek mellett arról beszélt, hogy a borászat jóval több, mint egy egyszerű szakma, hiszen sokkal inkább tekinthető hivatásnak és életformának is egyben. Sajnálattal állapította meg, hogy tapasztalatai szerint a fiatalok ma már jóval kevésbé érdeklődnek a borászat iránt, mint korábban, ami hosszú távon komoly kihívások elé állítja az ágazatot. Úgy vélekedett, rendkívül fontos lenne újra vonzóvá tenni ezt a pályát a felnövekvő generáció tagjai számára, és az is, hogy megtanítsák nekik, mit is jelent valójában bort készíteni és fogyasztani.
MIÉRT CSÖKKEN A BORFOGYASZTÁS?
A beszélgetés során mindkét borász egyetértett abban, hogy a probléma nemcsak Magyarországot érinti, hanem Európa sok egyéb országát is, hiszen a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy Európa-szerte csökken a borfogyasztás, ami alól természetesen Magyarország sem képez kivételt. Rókusfalvy Pál szerint az elmúlt 25 évben mintegy 40 százalékos visszaesés történt, miközben az egészségtudatosság és az alkoholmentes alternatívák térnyerése mellett a bor különösen sebezhetővé vált, éppen ezért – mint mondta – a borászszakma már régóta szorgalmazza, hogy az Európai Unió sorolja külön kategóriába a bort, elismerve annak kulturális szerepét és gasztronómiai jelentőségét.
– A bor az egyetlen olyan alkoholos ital, amely mögött évszázados hagyomány, művészet és természeti tudás áll. Nem szeszes italként kellene kezelni, hanem kulturális termékként – fogalmazott Rókusfalvy Pál.
A FIATALOK ÉS AZ ÚJ TRENDEK EREJE
A borhoz való viszonyulás jelentősen megváltozott a fiatalabb generációk körében, a fiatalok ugyanis napjainkban gyors, intenzív és könnyen értelmezhető élményekre vágynak – magyarázta Rókusfalvy Pál, aki szerint a borászat némiképp „elszunyókált”, miközben más italgyártók régen felismerték a marketing erejét, majd hozzátette, talán éppen ez az egyik oka annak, hogy a fiatalok manapság inkább a különféle koktélok, illatos italok vagy gyümölcsös sörök felé fordulnak, miközben a bor egyre jobban háttérbe szorul.
Balla Géza kitért arra is, hogy véleménye szerint komoly kérdéseket vet fel az alkoholmentes bor divatja, ami több szempontból is megközelíthető.
– Ha kivonjuk belőle az alkoholt, akkor az már nem bor – jelentette ki határozottan, utalva arra, hogy a bor karakterének és lényegének része az alkoholtartalom is. A megoldást elmondása szerint abban látná, ha olyan friss, jól bemutatható és izgalmas ízvilágú borokat készítenének, amelyek ugyan meg tudják szólítani az új generációkat, ugyanakkor nem veszítik el hitelességüket sem.
A FRÖCCS MINT KÖZVETÍTŐ FORMA
A beszélgetés során a vendégek külön kitértek a fröccsre mint hungarikumra és egyben „átjáróra”. Rókusfalvy Pál úgy fogalmazott, véleménye szerint talán éppen a fröccs lehet az a forma, amely hidat képezhet a bor kultúrája és a fiatalok könnyedségre vágyó ízlése között.
– Nincs még egy ország, ahol ilyen sokféle, kulturálisan beágyazott fröccs létezne. A fröccs nem hígítás, hanem lehetőség – magyarázta a kormánybiztos, aki arra is igyekezett felhívni az egybegyűltek figyelmét, hogy a borászat nemcsak a termelésről szól, hanem a kommunikációról is. A jó borász ugyanis nemcsak műveli a szőlőt és készíti a bort, hanem beszél is róla, elmondja, mit jelent számára, mit üzen egy-egy évjárat, hogyan kapcsolódik egy-egy bor egy adott helyhez, történethez vagy éppen közösséghez.
Ez a fajta nyitottság és történetmesélés lehet a kulcs ahhoz, hogy a bor ne veszítse el közösségteremtő erejét – állapították meg a Bor és kultúra címmel meghirdetett kerekasztal-beszélgetés vendégei, akik végezetül leszögezték, a cél nem feltétlenül az, hogy mindenki borivó legyen, hanem sokkal inkább az, hogy az, aki bort fogyaszt, értse és értékelje is mindazt, amit a poharában tart.
Nyitókép: A résztvevők szerint a bor nemcsak ital, hanem kultúra, párbeszéd és jövőformáló gondolat is (Fotó: Zabos Kasziba Angéla felvétele)
