Az új esztendő második napjának reggelén még egy Budapest-méretű város sem tér teljesen magához.
Terasz
Nem emlékszem pontosan, mi volt a neve annak a játéknak, amit gyermekkoromban annyira kedveltünk, csupán az dereng, hogy személynevekkel játszottuk, és mindig az előző utolsó betűjével kellett...
Feljöttünk a mélygarázsból. Elindultunk az irodalmi est helyszíne felé. Én nem voltam izgatott, kávét viszont nagyon kívántam volna inni.
A mi vidékünkön sosem volt disznóölés, hanem disznóvágás.
Nem állt tőlem távol, hogy bajba sodorjam magam. Arrogáns és pimasz újságíró voltam, Duranci Béla azt mondta, miközben a forró Korzón gyalogoltunk, hogy ne írd meg ezt, kislány, mert nagy bajba...
Szeret, randevúd lesz, gondol rád. Ha jól emlékszem, ezek voltak azok a jóslatok, amelyeket még általános iskolás korunkban az osztályunkba járó lányok az autók rendszámtábláin fellelhető azonos...
Réges-régen történt, hogy emberünk bement a bankba, és kivette a nem jelentéktelen összeget kitevő pénzét. Akkoriban ritkán fordult elő sorban állás, a hivatalnokok igyekeztek gyorsan és udvariasan az
– Mindenki magából indul ki – hangzik el a nagy bölcsesség egy pszichológus barátom szájából fővárosi albérletének teraszán. A megállapítást impulzív reakció követi: a lány, akivel néhány percen...