Hajnali ötkor ébredt. A leeresztett redőny résein már átszűrődött az új nap első derengése, és lebegő félhomállyal töltötte be az alig néhány bútorral berendezett, szűkös szobát. Az ablakkal szemben fekete, nehéz ajtó, most ennek még bizonytalan körvonalú, sötét tömbje és a túloldali gyengén parázsló fény jelölte ki a teret. Kopottas, barna fotel állt a téglalap alakú helyiség végében, az ágy lába felőli oldalon, karján és támláján ruhák hevertek. A szoba közepén alacsony, négyszögletes, poros asztal üres üvegpohárral, telefonnal, pénztárcával, néhány kacattal és papírfecnivel. Az ajtó melletti fal nagy részét egy alacsony, széles ruhásszekrény foglalta el, felette a pontos időt mutató nagy képernyő. Az ágy fejénél hevenyészett konyharész és a fürdőszoba résnyire nyitva hagyott, piszkosfehér ajtaja. A tompa fémszínű, szürke falak csupaszon meredtek.
Aerius, a pilóta kinyitotta szemét, majd azonnal behunyta: jól tudta, nem kell félnie attól, hogy újra elmerül álmában. Precízen meg fog érkezni a hatórai műszakkezdésre. Hosszú évek óta egész lénye úgy működött, mint egy hibátlan óramű, szervezete régen hozzászokott az időre szabott élethez. Ha akart, sem tudott volna eltérni ettől. Olykor, ha reggel a fürdőszobában tükörbe nézett, fanyar gúnnyal már-már arra gondolt, ő maga is csupán egy megtervezett és részekből összerakott szerkezet. Szerette az ébredés utáni szabad perceket, amikor gondolatait még nem szennyezte be a későbbi teendők kuszasága, és tisztán, szinte önmagára eszmélve látta saját életét, mint a repülésekből ismerős, fénnyel borított, mélykék tenger hullámhegyeit és -völgyeit, fodrozódó felszínét. Nemsokára úgyis jön a jól ismert zúgás, a koponyát belülről feszítő nyomás, a szemgolyók izzása.
Jó ideje élt szinte minden társas élettől elvonultan, önként választott számkivetettségben, a tizenegyedik körzet egyik égbe magasodó toronyházának százharmincnegyedik emeletén. Hét éve, hogy épp ilyentájt, egy fullasztó júliusi kora délutánon felesége rövid magyarázkodás után közölte vele, elköltözik. Azóta, ha akart, sem tudott volna hírt szerezni felőle. Másrészt nem érte teljesen váratlanul a dolog, az élet addigra már mindkettejük számára inkább sújtva volt a másik személyével, és az anyagi kilátástalanság csak még több keserűséggel tetézte a helyzetet. Nem mintha egyedülálló eset lett volna az övék; a messzi múltban ismert jólét és családi idill generációk óta inkább mesének számított az egyszerű emberek számára. Minden metropoliszban két kézen meg lehetett számolni az így élő famíliákat. Egyetlen saját gyerek jogának megvásárlása, majd eltartása is próbára tette az összeálló párokat; a FutureSpirit cégből közvetlenül a vállalatokhoz kerültek az új emberek.
A feleségének ugyan voltak homályos célzásai, hogy egy ismerőse közbenjárásával valamelyik külső gyűrűre költözik új életet kezdeni, de Aerius, ha visszagondolt erre, mindig kaján, örömtelen mosolyra húzta száját. A korai telepesek álmaiból szinte semmi sem vált valóra. Minden előzetes számítás ellenére a kinti élet fenntartása nehezebb volt, mint azt az úttörők várták. A napenergia viszonylagos biztonságán túl hamar kifogytak a lehetőségekből, és bár úgy-ahogy önfenntartó gazdaságot működtettek a kintiek, az olyannyira várt szintkülönbségből, a paradicsominak ígért jövőből nem lett semmi.
A telepesek ráadásul fokozatosan egyre mélyebbre süllyedtek; a mindent egy lapra feltevő tömegek csalódással szembesültek, a nyüzsgő bolygótól való elszakadás pedig mintha a földi világ még megmaradt sovány jogi és erkölcsi rendjétől is elvágta volna őket. A kintiek fokozatosan elzüllöttek, társadalmuk egyre törékenyebbé vált. Az első hullám tagjai közül egyesek a visszaköltözésben reménykedtek egy ideig, a leghalványabb esély nélkül, hiszen előző életüket teljesen fel kellett számolniuk az új lehetőségért. A fájdalmas beletörődés csak lassan ment, a FutureSpirit ezzel egyidejűleg fokozatosan gondoskodott az utánpótlásról. A gyűrűkön való élet csak annyiban tért el a földitől, hogy az a kevés biztonságérzet is hiányzott belőle, amit a biztos talaj jelent a kapaszkodót keresőnek…
Nyitókép: Pixabay
