Minden kétséget kizárva, a Laibach a világ egy legkülönlegesebb és legeredetibb zenekara. Talán furcsa is belegondolni, hogy egy ex-jugoszláv, szlovén együttesről van szó, hiszen kultuszstátuszra tettek szert egész Európában, sőt távolabb is. Sok szempontból úgymond megfoghatatlanok, ezért nem könnyű írni róluk. A politikával, a társadalmi kérdésekkel magas művészi szinten, gyakran szatirikusan foglalkoznak, és a tagok számos más projektben is részt vesznek. Művészi szerepvállalásuk tudatos és jól átgondolt. A zenekar a Neue Slowenische Kunst művészeti kollektíva részét képezi, és gondoljunk bele, hogy a kunszt szó – a művészet mellett, használattól függően – ügyességet, rátermettséget, fortélyt, trükköt is jelenthet. Ezért is annyira különleges a Laibach. A dalaik könnyen érthetők, ám többféleképp értelmezhetők. Számos átdolgozást készítettek, de ezek a zeneszámok az ő előadásukban mást jelentenek. Nyilván tudatosan szemezgetik ki azokat a dalokat, amelyek a térségükön akár más üzenetekkel bírnak, és erre hívják fel a figyelmet. Hadd tegyük hozzá, hogy a több mint negyvenöt éves létezésük óta, mindig tudtak újdonsággal szolgálni, és közben hűek tudtak maradni önmagukhoz.
E – némileg kicsit ellentmondásos – bevezető lényege pedig az, hogy a Laibach nemrég új lemezt adott ki Musick néven, a szinte átláthatatlan vagy nehezen kibogozható albumlistájuk megközelítőleg harmincadik kiadványát. A Laibach zenéje is különleges: zeneműfajok egyedi keveréke. Az indusztriális, az avantgárd-, a kísérleti, a dark-, a komoly-, a rock- és az elektronikus zenei elemek sora lelhető fel dalaikban, társítva olykor mondjuk a dadaizmussal vagy épp a giccsel. A zenéjük amennyire elvont, annyira nem is. Sokak szerint kiváló dalt készítenének James Bond-filmhez, hiszen már bizonyították is, hogy képesek a 007-es ügynökről szóló filmzenékre jellemző hangulatot elcsípni. Sokan azt is gondolják, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon a helyük. A Laibach 2014-ben készített is egy sötét hangulatú zeneszámot Eurovision címmel, amelyben szó szerint a víziókkal foglalkoznak, és amelyben Európa szétesését jósolták meg. A Laibachot ezért többek között, úgymond vizionárius együttesnek is tartják, akik a zenéjükkel képesek előrevetíteni a jövőt. Ugyanakkor a Laibach azt is tudja, hogy az embereket néha ki kell vezetni a sötétségből és megmozgatni. A Musickkal vizuálisan is üzennek, a fekete és a szürke megannyi árnyalata mellé a neonrózsaszínt társították kontrasztul. Ez talán a legpoposabb lemezük, táncba invitálják az embereket. A dallista a következő zeneszámokat tartalmazza: Musick, Fluid emancipation, Singularity feat. Donna Marina Mårtensson, Resistencia feat. Gregor Strasbergar, Love machine feat. Senidah, Luigi Mangione, Keep it reel feat. Manca Trampuš, Yes Maybe No feat. Donna Marina Mårtensson, Allgorhythm feat. Wiyaala, Das göttliche Kind. Először is azt láthatjuk, hogy több közreműködővel dolgoztak: más zenészek, művészek bevonása mindig is jellemezte őket, kiváltképp a koncertjeiknél. A Laibach-koncertek látványosak, több művészeti ág színvonalas ötvözésével zajlanak, komplex élményt nyújtva a közönségnek, és nagyszabásúak akkor is, ha az együttes kis színpadon lép fel.
Habár a Musick lemez az elektronikus, dance-pop műfajba sorolható, továbbra is hordozza a zenekar stílusjegyeit. Ha gondolkodni szeretnénk a dalok jelentéséről és üzeneteiről, érdemes talán kiindulni a szójátékokból, amelyekre a szövegekben szép számmal akad példa. Music/Musick – a zene melyből elegünk van, vagy amely beteggé tesz, amit túladagolunk, Resistencia/Existencia – ellenállás/létezés, Allgorhythm/All go rhythm – algoritmus és a mi ritmusunk, Reel/Real – közösségi média/valóság, A. I./Alien Intelligence – mesterséges intelligencia, azaz idegen vagy földönkívüli intelligencia.
Minden apróságra érdemes odafigyelni, mert a Laibachnál semmi sem véletlen. Az sem, hogy a Musick c. lemezt május elsején, a munka ünnepén adták ki. Ahogyan az sem, kiktől és hogyan dolgoznak át dalokat. Teszik ezt nem kevés szarkazmussal és iróniával, mégis maximális tisztelettel. A lista pedig igencsak változatos. Helyet kapott rajta a Beatles, a Rolling Stones, a Queen, a Europe, a Foreigner, az Opus, Leonard Cohen, Prince és még sorolhatnánk. A Laibach mások dalain keresztül is kritizál és politizál, ugyanakkor újból felfedezteti és fontossá teszi a dalokat. Az együttes visszatérő témái a totalitarizmus, a vallás, az asszimiláció, a manipuláció, a cenzúra, az egoizmus, de patetikusság helyett valahogy mégis poétikusan tudnak szólni. Zenéjükre jellemző a katonás masírozó ritmus, a stílusuk militarista ihletésű, és szabadon használják a politikai vagy vallási szimbólumokat.
Megalakulásuk után betiltották őket, de ettől nem estek kétségbe, és nem is nehezteltek a rezsimre. A Laibachról tudni kell, hogy tudatosan provokál és feszegeti a határokat. Gyakran nácizmussal vádolták őket, de erre azt mondták, hogy annyira nácik, mint amennyire Hitler festő volt. Máskor pedig „vad” kommunistáknak nevezték őket, de emiatt se kapták fel a vizet. Ők az absztrakt értelembe vett gonosszal veszik fel a harcot a művészet eszközeivel élve. Fontos megjegyezni, hogy ők voltak az első – és talán egyetlen – nyugati könnyűzenei együttes, amely Észak-Korában koncertezhetett – történt ez 2015-ben, és állítólag ez adta az alkalmat, hogy sajátos stílusban dolgozzák át A muzsika hangja c. film zenéjét.
Nem vitás, hogy a német Rammsteint megihlette a Laibach, de ők erre is, rájuk jellemzően, némileg gúnyosan, csipkelődve reagáltak. Ennek ellenére megadták a tiszteletüket a Tribute to Rammstein lemezen, és feldolgozták két dalukat.
Ez a kis ismertető legyen kedvcsináló a Laibach felfedezéséhez. Lehet kiindulni a Musickból, amely megosztotta a rajongókat. Akik a sötétebb, nyersebb Laibachra számítottak, talán csalódtak. Az igazi rajongók azonban jól tudják, hogy Laibach sokkal árnyaltabb, kifinomultabb és trükkösebb. Számukra a zene kunszt.
