Jó reggelt

A szeretet bolondja kezdetben csak a szerelem bolondja volt: a világi szerelemé, már amennyire világinak lehet nevezni ezt a mindennapiságból kiszakító érzést. Tegyük fel, s nyilván ez az igazság, hogy nem csupán volt, de akart is szerelmes lenni, s így önkéntelenül is agyonütötte az egyik érzelmi megnyilatkozásával a másikat, a faragatlannal a nemest, az önzővel az önzetlent.

„Lenyűgözte szélén a táska”. Ki se próbálják találni, mire vonatkozhat a közölt utasítás, amely magyar szavakat tartalmaz, de azt magyar ember ugyan meg nem érti.

Ha egy teremben, viszonylag csendben ülő emberek közül valaki tüsszent, biztosan meg fogja mindenki nézni, ki volt az. Ha a városi buszban valaki odakiált a feledékeny sofőrnek, hogy a leghátsó ajtókat is nyissa már ki, tuti, hogy fél busz odakukkant, ugyan kinek akadt gondja a jármű elhagyásával.

Sokan kíváncsiak voltak arra a rendezvényre, amelynek Lackó Illés Vajdaság-szerte ismert néptáncoktató és felesége voltak a vendégei. Ott volt a kisunokájuk is, édesanyja öléből érdeklődve figyelte a színpadon zajló eseményeket, hogyan beszélget a műsorvezetővel a nagyanya és nagyapa, majd hogyan táncolnak.

Komolyan mondom, néha nem értem magam. Minek csábulok el, ha már előre tudom, hogy az a valami nem is lesz olyan jó?

A minap délután csöngött a telefonom. Azonnal igyekeztem felvenni, mert ismeretlen volt a szám, hátha fontos a hívás.