Aki dolgozik, az téved is – bizonyosodott meg a maga bőrén minap az egyik székvárosi valutaváltó iroda alkalmazottja, aki tévedésből 4500 euró dinárellenértéke helyett 100 000 dinárral többet fizetett ki a tolóablaknál megjelent fiatalembernek. Nem sok idő kellett, hogy a förtelmes hibát észleljék, de a devizáját dinárra váltó ügyfélnek bottal üthették a nyomát. Hiába köröztek utána a környező utcákban, szőrén szálán eltűnt.
Mi fordulhatott meg ez alatt a néhány óra alatt a pénztáros kisasszony fejében, rágondolni is rossz, ha tudjuk, hogy ekkora összegért egyeseknek, sőt a lakosság zömének nap mint nap három-négy hónapot is dolgoznia kell. Csöppet sem szeretnék a helyébe lenni, mert nem csak a munkája forgott kockán, hanem annak tudata is, hogy figyelmetlensége miatt utcára kerülhet, a pénzt pedig a váltóiroda tulajdonosa mindenképp bevasalná rajta.
Világunkban, amikor a munkanélküliség tágabb régiónkban is párját ritkítja, amikor a munkaviszonyban levők is aprópénzért dolgoznak, amikor se szeri, se száma a kisebb-nagyobb felderítetlen lopásoknak, mégis történnek csodák. A váltóiroda tolóablakánál másnap ismét megjelent az egy nappal korábban pénzét beváltó fiatalember, és benyújtotta a 100 000 dinárt, amelyet többletként kapott a kisasszonytól. Mekkora lehetett a meglepetés, mekkora kő eshetett le a szegény alkalmazott szívéről, csak elképzelni lehet. Az ügyfél bocsánatot kért, hogy bokros teendői miatt nem tudta még aznap visszavinni a többletpénzt. A váltóiroda tulajdonosa a nevét eltitkolni kívánó fiatalembernek újságon keresztül köszönte meg nem mindennapi jótettét.
Tévedni tehát emberi dolog, a tévedés kimenetele azonban emberséges is lehet.
