Jó reggelt

A csacsogó öregasszony leül az üresen álló székre a városi tömegközlekedésen. Levegőt sem vesz igazán, máris nyomja dumáját a mellette ülőnek.

Sokszor úgy érzem, hogy a buszozás egy véget nem érő, improvizációra alapuló színházi bemutató, melynek szereplői tehetséges közemberek. A néni, aki hetente egyszer hat teletömött szatyorral a kezében is képes a busz után kocogni azért, hogy elsőnek üljön le az üresen induló járgányban.

A nyárban az a jó, hogy sok dinnyét ehetünk. Igaz, az ára miatt csak mértékkel.

A rekkenő hőségben igazi felüdülést jelent egy fagylalt. Egyik nyáron kísérleteztem házi fagylalt főzésével, a forró tűzhelynél nem épp kellemes háromnegyed órát töltöttem, mire besűrűsödött a massza, s fagylaltgép híján egy sima, jéghideg vaníliakrém volt csupán.

Vannak, akik helyeslik, ha az oktatási intézmények korlátokat szabnak a diákoknak a mobiltelefonok használatára vonatkozóan, elismerve, nem feltétlenül jó, ha a különféle okoseszközök minden egyébről elvonják a figyelmüket, akadnak viszont, akik felháborodva veszik tudomásul az ilyen döntéseket, mondván, nem azért vesznek telefont a gyermeküknek, hogy aztán ne tudják a nap minden pillanatában elérni őket. Érdekes megoldást találtak a problémára az egyik angliai elitiskolában, ahol az intézmény illetékesei úgy döntöttek, a diákjaik ezentúl cs...

Jó néhány éve történt, hogy az öcsém átmenetileg hazaköltözött a szüleinkhez, és hozta magával az összes holmiját, amelyek között bőven akadt élelmiszer is. Lelkesen föl is töltötte az otthoni készletet: lisztet a liszttartóba, cukrot a cukortartóba, konzerveket a kamrapolcra.