Az ünnepi időszakban hallgattam a petárdák durrogását, néztem a tűzijáték rakéták színes és káprázatos robbanását az esti égbolton. Mostanság már sokaknál az ünneplés elmaradhatatlan részévé vált a petárda robbantgatása és a tűzijáték is.
2025. január 23., csütörtök
Jó reggelt
Egy szokatlanul hideg téli délutánon történt, amikor éppen a kisboltba siettem néhány alapvető dologért. A nyirkos utcákon az emberek folyamatosan rázogatták kabátjaikról a fehér pelyheket.
Épp húsz éve dolgozta ki egy brit tudós azt az elméletét, miszerint létezik az év legrosszabb napja. Ez az a nap, amikor a legkevésbé vagyunk motiváltak, pesszimistán tekintünk a jövőre, kedvetlenek vagyunk, ránknehezednek a gondok.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy nincs karácsony Kevin nélkül, így ennek megfelelően a mögöttünk álló ünnepi időszakban is jó néhányszor lehetőségünk nyílt arra, hogy megtekintsük a csintalan kisfiú történetét, amelyet annak ellenére, hogy valószínűleg mindannyian kívülről fújjuk, mégis jól esik újra meg újra megnézni, sokkal inkább a gyermekkori karácsonyaink hangulatának felidézése, mintsem a valódi filmélmény miatt, hiszen a szőke, kék szemű kissrác történetével még húsz-, harminc-, negyven-, ötven-, sőt talán hatvan- meg hetvenévesen is szí...
Az elmúlt időszakban folyamatosan olyan dolgok jönne szembe velem, amik egyre vonzóbbá teszik előttem Lengyelországot. Az ország történelme mindig vonzott, most viszont azt látom, hogy a lengyel a kontinensünk egyik legnagyobb gazdasága.
Az ember úgy szorítja ki a természetet, mintha nem is lenne a része, vagy soha nem is lett volna. Fiatalabb koromban szerettem nézni a szabadkai tejpiacon a szemtelen kis verebeket, ahogyan lopkodják a standokról a magvakat.