Jó reggelt

Vergődő országunkban a személyes érdek a történelem során mindig felülírta a közérdeket. Voltak ugyan rövidebb vagy hosszabb időszakok, amikor kakastollas csendőrök vagy gumibotos, a vörös csillagot büszkén hordó pandúrok megpróbáltak ugyan rendet tenni, de a kulcsmondat nem sokat változott: Itt mindenki azt csinál, amit akar.

A medve nem játék, idézzük sokszor a székely ember bölcseletét, amelyet érdemes lenne a mindennapokban is szem előtt tartani, jut eszembe időről időre, amikor azt látom, hogy valaki valamely medvék által lakott területen jár, és egészen közel merészkedik hozzájuk, hogy igazán jó képet készíthessen, amelyet aztán büszkén mutogathat a barátainak, vagy tehet közzé a közösségi oldalakon, nem törődve azzal, milyen veszélyek leselkednek rá. Mert bár valamennyien hallottunk már sokféle vélt vagy valós jó tanácsot azzal kapcsolatban, mit kell tenni,...

Csörög az ébresztő. Még ki sem nyitottuk a szemünket, de már kattog a fejünkben a napi teendők végtelen listája.

Kis falunk utolsó helyben lakó papja, a falu papja, igyekezett megreformálni az egyházi szolgálat, közelebbről a misézés egyes elemeit. Ezek közé az újítások közé tartozott az éjféli mise előbbre hozatala.

Ontják virágaikat a fák, a virágok. Különösen szeretem, amikor a jázmin, az akác és a bodza fehér virágai omlanak körénk.

A héten az épületünk infótábláján piros színu felhívás jelent meg, feltételezem, hogy mindenki észrevegye. Kedves lakók!