A minap egy boltban figyeltem fel valamire. Egy vásárló hosszú percekig állt egy polc előtt. Nézte az egyik terméket, majd a másikat, elolvasta a címkéket, összehasonlította az árakat, végül pedig levett egyet a polcról. Pontosan azt, amit talán már az első pillanatban is választott volna.
Nem volt ebben semmi különös. Talán naponta több százszor megtörténik velünk ugyanez. Mégis elgondolkodtatott.
Soha nem volt ennyi lehetőségünk. Annyi márka, annyi változat és annyi ajánlat vesz körül bennünket, hogy néha éppen a választás válik nehézzé. A bőség, amelynek meg kellene könnyítenie az életünket, időnként inkább bizonytalanságot hoz.
Régen talán kevesebből választottunk, mégis könnyebben döntöttünk. Nem állt előttünk húszféle ugyanabból a termékből, és nem kellett minden vásárlás előtt véleményeket olvasnunk, összehasonlítanunk és mérlegelnünk.
Ma már nemcsak tárgyakat vásárolunk, hanem folyamatosan döntéseket is hozunk. Mit vegyünk? Mit nézzünk meg? Hova menjünk? Mire fordítsuk az időnket?
Talán néha nem is újabb lehetőségekre lenne szükségünk, hanem arra, hogy megtanuljunk megelégedni azzal, ami elég jó.
Mert a kevesebb választási lehetőség néha nem hiány, hanem megkönnyebbülés. És lehet, hogy az egyszerűség ma már az egyik legnagyobb luxus.
