Az Óverbász és Bácsfeketehegy közti útról nehéz lenne jót mondani. Évek óta téma a teljes rekonstrukció, de ezt elintézik egy-két lapát aszfalttal, amit a munkások évente egyszer beledöngölnek a kátyúkba. A héten egy mezőgazdasági eseményen voltam a bácsfeketehegyi határban, amikor észrevettem, hogy egy sárga kamion érkezik, bójákat helyeznek ki, munkások jönnek. Megörültem, hogy valami végre történik, de hazafelé menet csalódva láttam, hogy mindössze a csíkot festik fel újra az út közepén. Mondjuk, ez volt az egyetlen, amivel semmi gond nem volt, mert a régi is tökéletesen látszott. Sajnos, az egész ország úgy működik, mint ez az útkarbantartás. Az oktatás, az egészségügy és sok minden más alig a falig működik, de azért új iskolák, templomok és kórházak építéséről beszélnek. Néha átadnak egy-egy szakasz új utat, aztán fejlődésről papolnak. Az intézményrendszer, a gazdaság és ez az egész ország olyan mint a Bácsfeketehegy–Óverbász út: kátyús, repedt, romos, de ahelyett, hogy megcsinálnák, festenek rá egy-két csíkot.
