Nehéz jó döntést hozni arról, mivel csillapítsuk a szomjunkat a rekkenő hőségben. A legtöbben igyekszünk többféle módszert kipróbálni, hogy aztán megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbbet, ami – bár rövid távon sok minden szóba jöhet – hosszú távon a legtöbb esetben mégiscsak a jó hideg csapvíz, feltéve, ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy olyan helyen élünk, ahol az fogyasztható.
A próbálkozásainknak ezen a téren is csak a kreativitásunk szabhat határt, hiszen bizonyára valamennyien kísérleteztünk már ilyen-olyan keverékekkel, amelynek az eredménye olykor egészen ízletes, olykor kifejezetten furcsa lett. Minden bizonnyal így vannak ezzel azok az elsősorban amerikai fiatalok is, akik az utóbbi időben elterjedt trendek jegyében élnek azzal lehetőséggel, amit a gyorséttermek kínálnak számukra, vagyis, hogy az általuk biztosított alapanyagokból személyre szabott italokat készítsenek maguknak. Azt, hogy mindezt mennyire szívesen teszik, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a felmérések szerint a többségük ma már nem hamburgerért vagy sült krumpliért, hanem egyedi italokért jár a gyorséttermekbe, hogy aztán az így készült különlegességekről készült videókat büszkén töltse fel a videómegosztó oldalakra, hiszen mivel a színesebbnél színesebb összetevőkből álló, dupla vagy tripla adag tejszínhabbal gazdagított és különféle gyümölcsökkel meg egyebekkel díszített italok sokszor igen látványosak, azt az érzést kelthetik, hogy egyedi gasztronómiai élményt kínálnak a fogyasztójuknak, aki ezáltal is különlegesnek érezheti és legfőképpen éreztetheti magát.
Trendek ide vagy oda, azt hiszem, a külső nyomás helyett ebben az esetben is érdemes a belső igényeinkre hallgatni, és a döntést – a régi, közismert szlogen után szabadon – a szemünk helyett a szomjunkra bízni.
