A likai napszámosok, a „lícsányok” a70-es években Oromparton, a néhai Ősz Szabó Péter tanyáján voltak elszállásolva egy üres istállóban. Volt köztük egy tanult, írástudó boszniai férfi, a horvát nemzetiségű Ivo, ő volt a bandagazda. Felvállalta a munkát és egyezkedett a gazdákkal a napszámról. A banda többi tagja muszlim, azaz muzulmán vallású volt, a disznóhúst nem ették, ezért a gazdasszonyok leginkább baromfit főztek nekik.
Huncut volt ez az Ivo. Amikor osztotta a pénzt, egyesével olvasta le nekik a lóvét:„Tebijedan, menijedan! Tebijedan, menijedan!” (Egy neked, egy nekem!) Alaposan megvámolta mindegyik napszámos keresetét. A bandagazda az bandagazda: járt neki a kiemelt kereset, amibe a többiek bele is nyugodtak.
Amikor Ősz Szabóékhoz megérkeztek a „lícsányok,” a gazda távollétében a szerb nyelvvel hadilábon álló neje fogadta őket. Mivel késtek, a gazdaasszony mondta a bandagazdának, hogy a férje, a Péter lud (bolond). Azt akarta mondani, hogy haragszik, azaz ljut. A „licsányok” tájszólásban beszéltek, ami még megnehezítette a kommunikációt a helybeli magyarokkal, akik nem beszélték jól az államnyelvet.
