Soha sem gondoltam volna, hogy egy zenei fesztivál kellős közepén tapasztalom meg a feltétel nélküli emberi kedvességet.
Történt ugyanis, hogy nemrég, miközben a Green Future Fesztiválon álltam valamikor hajnali egy óra tájékában, és csak néztem magam elé, a fáradtság is eluralkodott már rajtam, mellém lépett egy ismeretlen lány. Közel állt hozzám, mint aki mondani szeretne valamit. Egyszer csak arról érdeklődött, hogy én bulizok-e. Mondtam, hogy most sajnos nem, dolgozom. Ezt követően megkérdezte, hogy gond lenne-e, ha ő itt maradna mellettem. Nem szeretne zavarni, de a barátnői a párjaikkal szórakoznak. Természetesen ráztam a fejemet, hogy számomra ez nem jelent problémát. Megköszönte, és mondta, hogy milyen kedves vagyok, milyen szép a hajam és a ruhám is, gondolatait pedig ezzel zárta: „Gyönyörű vagy!” Nem hazudok, kicsit zavarba is jöttem, viszont nagyon jólestek a szavai, hiszen manapság csak a hozzánk közel álló embereket, ismerősöket dicsérjük ekképpen. Egyből megbeszéltük, mennyire kár, hogy ez már teljesen kiveszett az emberekből, az, hogy egy számunkra vadidegen embernek bármilyen kedvességet is mondjunk, amely talán teljesen kibillentheti egy esetleges mélypontból.
