Huszon pár évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk az új lakásunkba, az épületben csak a negyedik emeleten lakó szomszédnak volt egy cicája, nem voltak házi kedvencek. Aztán idővel, nekünk is lett egy kandúrunk, majd jó pár évre rá a harmadik emeleti szomszéd vett egy kis kutyát. Attól kezdve évente bővült az ebek száma az épületünkben, de soha sem volt gond velük, mindenki pórázon vitte sétálni, összetakarították az elszórt kutyagumit. Mára már többségbe kerültek a házi kedvencet tartó lakók, és nem is olyan problémamentes a dolog. Egy-két hónapja éppenséggel indultam volna ki a lakásból, és ahogyan nyitom az ajtót, két nagy termetű fekete kutya indult volna be a lakásba. Marci cicánk meg a hátam mögött. Se póráz, se szájvédő kosár… Hirtelen visszarántottam az ajtót, és nagyot káromkodtam, amire a pár hete beköltözött zsíros hajú szomszéd rászólt a kutyáira, majd elindultak a lift felé. Egyszer együtt utaztunk fel a lifttel, a kutyák meg kezdtek nyaldosni, mondtam neki ezt ne engedje nekik, nem kérek ebből. Csak azt ismételgette, hogy ne féljek, nem bántanak… Mondtam neki, hogy nem félelemről van szó, csak egyszerűen nem szeretem, ha összevissza nyaldosnak, de ezzel nem nagyon törődött. Azóta is póráz nélkül viszi sétáltatni a két nagy ebet. Kerüljük egymást amennyire csak lehetséges.
