A minap realizálódott bennem, hogy a hétvégén már augusztus lesz. A nyár több mint fele eltelt, és még egyszer sem jutottam el strandolni. Természetesen ez részben az én hibám is, de valahogy úgy érzem, az időjárás sem volt eddig a legjobb. Sokszor felhők takarják el a napot, és ettől az embernek rögtön más lesz a kedve. Mindez valószínűleg azért van, mert a tavalyi nyár azt a nyomot hagyta bennem, hogy csak akkor lehet fürdeni menni, ha folyamatosan 35 fok felett jár a hőmérő higanyszála. Az elmúlt években hozzászoktunk az extrém meleghez, és szinte már furcsa, ha nincs folyamatosan rekkenő hőség.
Tisza-parti gyerekként sokat jártunk úszni a folyóra, illetve a medencébe is, és a nyár hátralévő részében igyekszem majd bepótolni az elvesztegetett hónapokat. Gyerekkorunkban napi szinten jártunk fürdeni, és a nyári szünet végtelennek tűnt. Ezzel szemben a nyarak most gyorsan véget érnek, a hónapok csak telnek, az idő múlik, mi pedig nem leszünk fiatalabbak. Aki csak teheti, ragadjon meg minden alkalmat a vízparti hűsölésre, mert a munka mellett egy szempillantás alatt elillan a nyár, és újra beköszönt az ősz.
