A nyári szabadságot igyekeztem a kis családommal a lehető legtartalmasabban eltölteni. Már korábban eldöntöttük, hogy a híres fürdővárosba, Gyulára utazunk, néhány nappal az indulás előtt azonban sajnos a kislányunk lebetegedett, ami keresztülhúzta a számításainkat. A Várfürdőbe nem tudtunk elmenni, de a város látványosságait a nagy hőség ellenére is megcsodáltuk. A városnézésünk során a látványosságok mellett a közlekedési kultúra is megragadta a figyelmem. Mondhatom, hogy meglepődtem a városban található közlekedési lámpák csekély számán, hiszen idehaza épp az ellenkezőjéhez vagyok hozzászokva. A kijelölt gyalogátkelőkön zavartalanul tudtunk átkelni, az autósok mindig előzékenyen megálltak és átengedtek bennünket. Szerbiában ezt a hozzáállást kevésbé tapasztaltam, sőt még babakocsival sem adják meg minden esetben az elsőbbséget, tisztelet a kivételnek. Alaposan szét kell nézni, csak nagy óvatossággal lehet rálépni a gyalogátkelőre, és még akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy épségben átkelünk az úttesten. Talán apróságnak tűnik, mindez mégis sokat elárul egy közösség közlekedési kultúrájáról és az emberek egymás iránti figyelmességéről is.
