Emlékek és értékek

Jubileumok jegyében ünnepeltek a hétvégén falunapot a bánáti Magyarittabén. Kétszáznegyven évvel ezelőtt telepítették újra a falut, az idén 160 éves a helybeli református templom, harminc éve alakult meg a Búzavirág Népi Szokásokat és Hagyományokat Ápoló Egyesület, és most tartottak 20. alkalommal falunapot. A jelentős dátumokról több rendezvénnyel is megemlékeztek.

Szombaton megkoszorúzták a Kossuth-szobrot és a II. világháborúban elesett magyarittabéiek emlékművét, a Deák Ferenc Kultúrotthonban pedig emléktáblát avattak Dési András emlékére, aki 1786-ban 44 magyar családot telepített a mai Magyarittabé területére. Tárnok Lászlóné a magyarországi Békés városának jegyzője elmondta, hogy nagy megtiszteltetés a számukra, hogy testvértelepülésükkel közösen ünnepelhetnek. 

‒ Kétszáznegyven évvel ezelőtt Dési András vezetésével negyvennégy békési család indult útnak, hogy ezen a vidéken új otthont teremtsen. Az első telepesek nem csupán házakat építettek, hanem közösséget is formáltak. Magukkal hozták hitüket, szorgalmukat, nyelvüket, hagyományaikat és azt a szellemi-lelki örökséget, amelynek köszönhetően Magyarittabé ma is hűen őrzi magyar gyökereit. A most leleplezett tábla ennek a bátor és áldozatos vállalkozásnak állít méltó emléket – fogalmazott Tárnok Lászlóné.
 

Magyarittabén hétszázan élnek, miután sok fiatal a jobb megélhetésért külföldre költözött. Kerekes József, a helyi közösség tanácsának elnöke szerint az itthon maradók élhetőbbé teszik a falut a hazatérőknek is. Kiemelte: a 240 éves szórványlétben a magyarság megőrzése az elődök hagyatéka, amelyet az utókornak is át kell adniuk. 

‒ Háborúkat, nélkülözést és fojtogató bizonytalanságot éltünk túl. Végignéztük, ahogy sokan elvándoroltak, családok szakadtak szét, és házak ürültek ki. Magyarittabé mindezek ellenére megmaradt! Megmaradt, mert mindig éltek itt olyan emberek, akik nem adták fel. Akik hittek a szülőföldjükben, és nemcsak otthont teremtettek, de jövőt alapoztak az utódaiknak is. Ez a mi valódi örökségünk! Falunk ereje mindig a közösségben rejlett: abban, hogy a nehéz időkben félretettük a nézetkülönbségeket, és vállat vállnak vetve, összefogva dolgoztunk. Így épült fel Magyarittabé, és kizárólag így maradhat meg a jövőnek is – nyomatékosította Kerekes József.

A művelődési otthonban Horvát Király Andrea, a Gazdasági Minisztérium államtitkára és Kerekes József tanácselnök mondott köszöntőt. A faluünnepség csütörtöki, nulladik napján a Durindó és Gyöngyösbokréta fesztivál előkészületeiben segítő önkéntesekkel ünnepelték meg a jeles évfordulót. Boros Beáta, a Búzavirág Népi Szokásokat és Hagyományokat Ápoló Egyesület elnöke kiemelte, hogy a falunapi kultúrműsort a helybeli és a Darnózseliből érkező fellépők tették emlékezetessé.

‒ Amikor 2010-ben átvettem az egyesület vezetését, az még csak kézimunka- és néptánccsoportból állt. Akkorra már a citerások is abbahagyták a munkát. Ahhoz az időszakhoz viszonyítva most sokkal jobb a helyzetünk, hiszen mára már három néptánccsoporttal, egy citeracsoporttal és egy kórussal is büszkélkedünk. Az Aprócskáknál – ők a legfiatalabbak – az óvodások, az elsősök és a másodikosok táncolnak. A Virgoncoknál a harmadiktól a hetedik osztályosokig járnak a gyerekek, a Csavargók csoportjában pedig a nyolcadikosok, a középiskolások, az egyetemisták és a felnőttek táncolnak – mesélte Boros Beáta.

A falunapra hazalátogatnak az elszármazottak is. Groß szül. Kolozsvári Zsófia 16 évesen került el szülőfalujából.

‒ Az összetartás mindig megvolt annak idején is, és szerencsére még most is él. Megvannak a jószomszédi kapcsolatok, minden a régi. Azért is szerettünk mindig hazajönni, mert itt mindenki ismert bennünket. A férjem német, de őt ugyanúgy befogadták, mint bárki mást. Meg is tanult magyarul, és a gyerekeink is beszélnek a nyelvünkön – magyarázta az elszármazott. 

A református templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, és megnyílt a falu régi Bibliáit bemutató kiállítás is. Nt. Kovács Csaba 2023 augusztusa óta látja el a magyarittabéi hívek lelki gondozását.

‒ Gyülekezetünknek van egy 1804-ben kiadott Bibliája, amely meglehetősen megviselt állapotban van – vagy úgy is fogalmazhatnánk: egy nagyon szeretett, sokat használt könyvről van szó. Ezt a kötetet is kiállítottuk, de mivel magát a Bibliát már nem ajánlatos lapozgatni, csak néhány jellegzetes oldalát fényképeztük le és nyomtattuk ki. Közösségünk több régi énekeskönyvet is örökölt, ezekből szintén bemutatunk néhányat. Az egyik tagunk Bibliája és énekeskönyve ugyancsak a kiállítás része: a Biblia 1805-ből, az énekeskönyv pedig 1830-ból származik. Emellett közszemlére tettük a gyülekezet korábbi lelkipásztorainak és gondnokainak névsorát is. Jómagam vagyok a 21. lelkipásztor, aki az elmúlt 240 évben ebben a közösségben szolgál, a jelenlegi gondnokunk pedig a 80. a sorban – összegezte nt. Kovács Csaba.

A kultúrotthonban is megnyitottak egy alkalmi tárlatot, amelyen régi fotókon szemléltették a falu történetét. Előkerült egy értékes ereklye is: Kiss Ernő aradi vértanú bírói botja, akinek Ittabé környékén voltak birtokai.