Spanyolországi nyaralásunk során az, ami szemet szúrt, hogy az utcákon, intézményekben, boltokban valóban odafigyelnek arra, hogy mindenki számára minden könnyen hozzáférhető legyen. A kikövezett járdákon nincs kiálló vagy mozgó kő, de az útkereszteződésben is könnyen átkelhetnek az úton a gyalogosok, tolókocsival közlekedők. A bankautomaták használóit képekkel utasítják lépésenként, és mindenki számára elérhetők, nem úgy, mint nálunk, ahol van, hogy a bankautomata gombjait csak akkor tudjuk elérni, ha két lépcsőfokot lépünk…
Sajnos Szerbiában az esélyegyenlőség egyelőre csak jól hangzó szó. És ha már bankokról beszélünk, meg kell állapítanom, úgy, hogy nem írom le a bank nevét (nem is fontos), hogy a mozgáskorlátozottaknak elkészített rámpa korlát nélkül nem segítség: arra feljutni anélkül, majd legurulni tolókocsival, életveszélyes. Az új banki rendelkezés pedig, miszerint már nem SMS-üzenetben értesítik az ügyfeleket a banki tranzakciókról, hanem applikációs-értesítéseken keresztül, egyáltalán nem barátságos megoldás, ahogy az sem, hogy egyes fiókokban megszüntetik a banki kifizetéseket, és a pénzfelvétel csakis automatánál lehetséges. Azok, akik félnek az új technológiai megoldásoktól, mert 70-80-90 évesen már nehéz alkalmazkodni az újhoz, különösen, ha gyengül a szem, a memória is, könnyebben feltalálták magukat a banki kasszáknál, mint ahogy azok is, akik nem tudnak olvasni (még mindig van ilyen polgár), illetve azok a fogyatékossággal élők, akik bár önállóak a mindennapokban, dolgoznak ugyan, de minden újdonság kiemelt nehézséget jelent számukra.
A bankoknak sok esetben félre kell tenni a saját érdekeiket, be kell látniuk, minden ügyfél egyenlő, azoknak is egyenlő esélyeket kell teremteni, akik nem tudnak vagy nem akarnak alkalmazkodni a technológiai fejlesztésekhez.
