Az embernek vannak alapvető szükségletei, amelyek kielégítése nem tűrhet halasztást. Ha eszünk és iszunk, márpedig eszünk is és iszunk is, mert ezek is alapvető szükségleteink, akkor a biológia törvényei szerint ürítünk is – és ha jön az inger, menni kell. A gond csak az, hogy amennyiben nem az otthonunkban tartózkodunk, akkor előbb meg kell találnunk a megfelelő helyszínt ahhoz, hogy elvégezzük kis- vagy nagydolgunkat. És itt jönnek a gondok... Ha például egy városban vagyunk, körbenézünk... Ha szerencsénk van, találunk egy nyilvános vécét. Na és itt jönnek az újabb gondok... Fizetnünk kell! Fizetnünk kell azért, hogy pisilhessünk, kakilhassunk! Fizetnünk kell, hogy elvégezhessük az alapvető szükségleteinket. Nem tudom, mi a megoldás, hogy szerencsésebb helyeken hogyan működik ez, de egyértelmű, hogy ez egy olyan szolgáltatás, aminek mindenkinek alapból járnia kellene. A pedikűröst, fodrászt, szabót, miegymást fizetjük, az rendben van, de egy pisilésért... És ez ugyanúgy felháborító akkor is, ha az autópályán egy benzinkúton csak abban az esetben végezhetjük el a dolgunkat, ha már költöttünk is, vagy ha egy bevásárlóközpontban teszik fizetőssé a vécéhasználatot, vagy éppen a turisták által látogatott helyeken. Én törvénybe foglalnám, hogy a pisilés és kakilás alapvető emberi jog, és senki sem gátolhatja meg az embert, hogy elvégezze a dolgát, ráadásul ingyen.
Ja, és a vendéglátóipari létesítmények esetében megtiltanám, hogy megfizettessék a csapvizet. Mert nehogy már...
