Habár nem vagyok megrögzött online vásárló, és már hónapok óta nem nyitottam ki az applikációt, mégis gyakorlott mozdulattal kattintok a termékre, közben pedig reménykedem, hogy amit kinéztem, az a kézhezvétel után is elégedettséggel tölt el. Az egyik legnépszerűbb, online kereskedelemmel foglalkozó távol-keleti oldal ezúttal is csodálatosnak ható vásárlási kamukuponokkal és kedvezményekkel hiteget, de mit sem törődöm velük, automatikusan zárom be az ablakokat. Két, akciós áron kínált, egyszerű, de elegánsnak tűnő felsőt néztem ki magamnak, amelyek a hazai üzletekben jóval drágábbak, és már egyezem is bele a vásárlásba egy, az öltözködésben örömöt lelő hölgy gyermeki izgalmával. Szinte észre sem veszem, olyan gyorsan történik minden, és az app már le is vonta az összeget a bankkártyámról. Csak valahogy sokallom a végösszeget. A számlát böngészve aztán leesik az állam: 20%-os adót számoltak fel a vásárlásomra. Gyors rákeresek az interneten, vajon mi lehet ez, mi kerülte el a figyelmemet. Habár az elmúlt hetekben a hazai és a magyarországi hírcsatornák is attól voltak hangosak, hogy az EU megadóztatja 3 euróval a távol-keleti kereskedelmi oldalakról vásárlókat. Azt viszont annyira nem reklámozták sehol, hogy Szerbia sem maradhat le az adóztatási lendületben. Vagy csak én nem regisztráltam. És nem 3 euróért tartja a markát június közepe óta, hanem a vásárlási összeg 20%-ért. Persze, a fekete- és a szürkegazdaság gondot jelent egy ország gazdaságának, csakhogy mi, vásárlók eddig máshoz voltunk szokva. És ez a vásárlási lehetőség az egyre elharapódzó inflációt is valamelyest tompította. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezután válogatás nélkül törlöm a kereskedelmi oldal végtelenül unalmas reklámjait, és még ha első látásra tetszik is egy ajánlgatott termék a képen, nem kattintok rá. Még ha belezöldülök is!
