A jó szomszéd aranyat ér – tartja a mondás, és ennek valóságtartalmát minden bizonnyal azok ismerik el elsőként, akik életük valamely szakaszában ezen a téren negatív tapasztalatokat szereztek. A jó szomszéd olyan, mint a focimeccsen a jó bíró: szinte észre sem veszed, hogy ott van. Az életed része anélkül, hogy fejtörést okozna, és bizonyos értelemben – nemcsak földrajzilag – közelebb áll hozzád, mint a rokonaid, barátaid vagy más ismerőseid. Ha segítségre van szükséged, automatikusan hozzá fordulsz: például ha a futár éppen az ajtód előtt vár, hogy átadja az interneten rendelt cuccokat, ha hirtelen egy tojásra vagy éppen wifire van szükséged.
De mi a helyzet, ha a szomszédod nem ilyen? Mi a teendő, ha a téli hónapokban mindenféle műanyaggal, szeméttel tüzel, ha az avart mindig rossz időpontban égeti, éppen amikor kiteregetnél vagy szellőztetnél, ha a kutyája folyton kiszökik az udvarból és a ti házatok elé piszkít, ha rendszeresen a házatok előtt találkozik a barátaival, és egy halom csikket hagynak maguk után a bejáratnál, vagy ha folyamatosan emlékeztet a teendőidre, például arra, hogy már csak nálatok nincs lenyírva a fű, a mezsgyehatár pontos helyére, esetleg arra, hogy néha túl hangos vagy? Van-e erre egy jól bevált recept? Járt már valaki sikerrel?
Nézzük a lehetőségeket…
Az első, hogy nem szólok semmit, csak tűrök, bízva abban, hogy a szomszéd egyszer abbahagyja a számomra kellemetlen tevékenységet, szokást, gyakorlatot, vagy azzal nyugtatom magam, hogy nem mindig csinálja azt, amit csinál: a nap 24 órájából legfeljebb egy órán keresztül égeti a lehullott leveleket, a kutyája pedig naponta legfeljebb egy alkalommal piszkít a gyepre, szóval nincs nagy baj. A gond csak az, hogy semmi sem garantálja, hogy az avar égetése legközelebb nem tart három-négy órán át, és lehet, hogy még egy kutyát örökbe fogad... Másrészt az embernek a saját lelki nyugalma érdekében muszáj tennie valamit az ilyen esetekben, tehát jönnie kell…
... a másodiknak, miszerint beszélek a szomszéddal. Persze először csak ímmel-ámmal, kicsit félve emlékeztetném, majd kérnék, és ha nem kapok pozitív választ, akkor hangosabban és határozottabban mondom. Ami lehet, hogy eredményt hoz, na de milyen áron? Talán egy életre megromlik közöttünk a viszony, és lehet, hogy a jövőben talán nem akkor gyújt be a műanyag szeméttel, ha látja, hogy kiteregettem, viszont kutyasétáltatás közben biztosan a házam előtt fogja megvárni, míg a kutyájára rájön az inger. Ráadásul ezek után, ha a futár az ajtó előtt vár a csomaggal, én meg épp nem vagyok otthon, tuti, hogy nem kérhetem meg az adott szomszédot, hogy vegye át a csomagot, és esetleg fizesse is ki, utána majd megadom. Valamit nyertünk, valamit veszítettünk, és eljutunk...
... a harmadik lehetőséghez, ami ugyanúgy kezdődik, mint a második, nevezetesen, hogy beszélek az illetővel, és ha ez nem működik, feljelentést teszek ellene, kihívom a kommunális rendőröket, a földmérőket, a mit tudom én milyen felügyelőket, hogy ők döntsenek helyettünk. Azután meg majd hónapokig vagy rosszabbik esetben évekig húzzuk a közös ügyünket, beadványokat adunk be, panaszokat, fellebbezünk, lelebbezünk, kérvényezünk, javasolunk, közben a pénzünk meg csak fogy, a problémát viszont nem oldottuk meg, csak átalakítottuk, a bürokrácia mezejére tereltük a kutya piszkát is. És itt felmerül a kérdés, hogy van-e...
... negyedik lehetőség. Lehet. Például ha látom, hogy a szomszédnak avarégetésre támad kedve, miközben én éppen szellőztetnék, fogom a kutyámat, és megsétáltatom a háza előtt, hátha... Vagy ültetek egy fát közel a mezsgyéhez, hogy az ágai azután jól átlógjanak hozzá, mondjuk éppen epret, ami azután majd az udvarába potyog.
Választási lehetőségünk tehát van, ám mindegyik kimenetele kérdéses. Ha valakinek van biztos módszere, meghálálnánk, ha megosztaná velünk.
Ha a szomszédok témakörét említjük, mindig eszembe jut a legendás színészpáros, Jack Lemmon és Walter Matthau legendás filmjei: A szomszéd nője mindig zöldebb és folytatása a Még zöldebb a szomszéd nője. Klasszikusok, szállóigévé vált mondatokkal. Mindenkinek olyan szomszédokat kívánok, akivel békességben és egyetértésben meg tudják nézni ezeket a filmeket. A közös nevetés összehoz. Akivel meg nem lehet együtt nevetni, attól hiába is kérjük, hogy ugyan vegye már át a futártól az interneten általam rendelt dolgokat, mert lehet, hogy megteszi, de a kutyája holnap is a ház előtti gyepre fog piszkítani.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
