Szép hetünk van. Ünnep hátán ünnep. Gondolom, örülnek ennek a palicsi majálisra érkezett árusok, vidámparkosok. Nem csak két nap az élet számukra, hanem csaknem az egész hét. Én május elsején voltam Vajdaság legnagyobb majálisán. S mint minden ilyen vásári hangulatnak, ennek is megvan a varázsa. Éppen a vidámpark felé araszoltunk, amikor a tóparthoz nem messze két igen morcos ábrázatú fiatalemberre lettem figyelmes. Az egyiknek a nyakában egy termetes kígyó lógott, kanyargott, s ugyanő pórázon tartott egy hatvan-hetven centiméteres kis krokodilt. Az állat nem akart szót fogadni, igyekezett megszabadulni a nyakörvétől, de nem ment neki. Kicsit közelebb léptem, s akkor láttam, hogy pénzragasztóval össze van ragasztva a kis krokodil szája.
Az egyik vásári érdekességnek szánták, hogy a két agyongyötört állattal le lehetett fényképezkedni. Nem igazán voltak jelentkezők, legalábbis, amíg én ott voltam. Csak rosszalló tekinteteket láttam. Láthatóan nem helyeselték az emberek az állatkínzást.
De hol voltak a felügyelők? Az nem igaz, hogy ilyet lehet büntetlenül csinálni a 21. században! Hogy legálisan megálljon valaki a tóparton, és abból csináljon bizniszt, hogy lefényképezkedhet a gyerek a vadállatokkal.
Meg úgy egyébkét is, honnan kerül egy kis krokodil egy civil kezébe? Vagy inkább azt a kérdést kellene feltenni, minek egy civil embernek krokodil? Én azokat az embereket sem értem, akik hüllőket vagy mondjuk mérges pókokat tartanak a lakásukban házi kedvenc gyanánt. De lelkük rajta. Ám a nyilvánosság előtt kínozni az állatokat, hát ez már meghaladja az én ingerküszöbömet. De a palicsi majálist szervező Park Palics vállalatét úgy látszik nem. Vagy az is lehet, hogy ellenőrizték a fickót, aki azt is mondhatta, hogy éppen most sétáltatja kedvenceit a friss levegőn, azért van a majálison kígyóstól, krokodilostól. Ha a kutyának szabad sétálni, miért ne lenne szabad az aligátornak.
