Valami úrhatnámság költözött a nyelvünkbe ismét. Az év eleje óta tartó furcsa időjárás engem is a televízió képernyője elé kényszerített, hogy reggelente megnézzem az időjárás-jelentést, mind a budapestit, mind a belgrádit. Ahhoz, hogy az előzőt láthassam, meg kell néznem a reklámokat, az állami, mint a magántulajdonban lévő adókon. Persze mindkét helyen ugyanazokat a hirdetéseket is sugározzák. Van például egy Saridon elnevezésű fájdalomcsillapító, amit a hirdetésben Saridonnak ejtenek, bár a nem magyar nyelvű Európában mindenütt Szaridonként ismernek. Aztán jön a Grundfos névre hallgató szivattyúk reklámja, ahol a szóvégi „s” betű már „sz”-ként hangzik. Tehát Grundfosz.
Nem ismerek olyan szabályt, amely szerint a magyar „S” betűt különbözőképpen ejtenénk, attól függően, hogy a betű a szó elején vagy végén helyezkedne el. Arról se tudok, hogy a „szar” és a „fos” szavaink valamiféle tilalom alá tartoznának. Akkor meg biztosan nem, ha idegen nyelvű szóösszetételben fordulnak elő. Ekkora prűdség elképzelhetetlen olyan adók esetében, amelyek kíméletlenül döntik a nézőkre a korhatáros filmeket, a médiaszemetet.
