A kissé hosszúra nyúlt tél után valóságos megváltás a napsütés. Az ember kirohanhat a szabadba, napozhat, kertben munkálkodhat, grillezhet, vagy éppen céltalanul sétálgathat. Azonban a napsütés ellenére nem feledkezhetünk meg elménk kipallérozásáról, az olvasásról sem. Mert olvasni kell, szépet és szomorút, ábrándozót és racionálist, ismertet és ismeretlent. A média forgatagát nem elfelejteni kell, hanem megérteni, amit csak a könyvek adta műveltség tud kiteljesíteni. Be kell látni a hírek mögé, mert minden történés valakivel és valahol történt, olyan emberekkel, mint mi magunk. Ha elsajátítjuk az empátiát a másik ember iránt, akkor a mi életünket is jobban tudjuk majd megrendezni. Mert valahonnan jött az emberiség és valahova tart. Mi ennek az utazásnak vagyunk a részesei sokad magunkkal, és van valami felfoghatatlan rendszer az egész létezésben, ami okot ad a mindenségnek, hogy azt tegye, amit történik. A legkisebb sejtünk működésétől a világűrt mozgató energiákig minden egy monumentális gépezet működő része. Tavasszal nem feledkezhetünk meg magunkról, hanem ép ellenkezőleg, újra fel kell fedeznünk magunkat és újra meg kell születnünk.
