A természet szeretete, a természet iránt való rajongás, kötődés nem új keletű dolog. Ha végiggondoljuk a művészeti irányzatokat, igen sokban fellelhető a természet közelsége, a természetbe való kivonulás, vagy akár a természeti motívumok megjelenése, alakváltozata. Lehet ez zene, irodalom, vagy akár a képzőművészet. Gondoljunk csak Szinyei Merse Pál, Claude Monet vagy akár Georges Seurat festményeire, amelyeken a zöld pázsit, park jelenik meg. Sorozatunkban képeslapszerű parkbemutatókat közlünk, hogy a kedves olvasóval a Magyar Szó hasábjain együtt barangoljuk be Vajdaság zöld oázisait, felidézzük a letűnt korok emlékeit, a parkokhoz fűződő történeteket, kialakításukhoz kötődő érdekességeket.
És látja. az az ut, amely a Vigadóhoz vezet, bátran helyet foglalhatna a schönbrunni parkban is. A mellékösvények, amint látja, orgonások és kedvesek, ezeken menekül az ember, ha embereket nem akar látni.
Gyóni Géza 1913.
A Vigadó épülete egy régi képeslapon (Fotó: A kép forrása: www.gradsubotica.co.rs)
A palicsi Nagypark a Palics Természeti Park részét képezi. A védett terület legnagyobb értékét a természeti és kulturális kincsek jelentik. A Nagypark, amely korábban a Hősök parkja nevet is viselte, a mai napig megőrizte eredeti formáját, ugyanakkor számos állat lakóhelyéül is szolgál, miközben gazdag építészeti örökséget rejt magában.
A palicsi Nagypark a szabadkai önkormányzat területén lévő parkok közül a második legöregebb, története a 19. századig nyúlik vissza. Történetét Kladek Ervin dolgozta fel.
Palics a 19. század közepén már ismert és látogatott fürdőhely volt, tisztában voltak a tó vizének gyógyhatásaival. Pilsanovits Károly 1841-ben tett javaslatot egy palicsi park létesítésére. Azt javasolta, hogy még abban az évben ültessenek fákat, és ezzel egy időben egy új éttermet is nyissanak meg a következő év tavaszáig. A városi tanács elfogadta a javaslatot, és a munkálatok 1842-ben indultak meg. Egy év alatt a park jelenlegi területének megközelítőleg felét rendezték el.
Magyar László Palics történetének rövid áttekintése című írásában a park történetének kezdeti szakaszáról így írt: Egy 1842 évi jelentésből megtudható, hogy az újonnan létesített palicsi kertben mintegy hétezer különféle fát ültettek. Hírt kapunk arról is, hogy a tizenkét láncnyi parkban főképp akácot és kanadai nyárfát telepítettek, majd a fürdésre alkalmas helyet is kijelölték. Idővel a parkot nagyobbítják; kőris-, jávor-, szilfákkal és különféle díszcserjékkel, virágokkal ültetik be. Jelentékenyebb számú platánfa ültetésére csak az 1860-as évektől kezdve gondol városunk. A mai Splitska aleja utat (az egykori Kanizsai út) díszítő platánsort 1882 őszén ültették, Szalay László ügyvéd kezdeményezésére.
A park az angol stílust követte, ami Kladek szerint abban az időben modern stílusnak számított, és arra utal, hogy a tervezői ismerték az aktuális trendeket. A telepített fafélék Kladek szerint nem tekinthetőek egyértelműen díszítő jellegű növényeknek, ami arra utal, hogy a környék faiskolái nem voltak kellőképpen felszerelve, és nagyobb díszértékkel bíró növényeket távolabbról kellett volna rendelni. A park megálmodói több füves területet képzeltek el, és földes járdákat alakítottak ki.
Az elkövetkező évtizedekben folyamatosan fejlődött Palics fürdője, és ezzel együtt a park is alakult.
Az 1860-as években Morava János, Szabadka főkertésze foglalkozott a parkkal. Egy alkalommal az ide kirendelt őrt bepanaszolta a városi tanácsnál azzal, hogy az nem végzi megfelelően a feladatát. Morava a városi tanácstól azt kérte, hogy az üres területekre is telepítsenek növényeket, elsősorban díszcserjéket, rózsákat, valamint díszfákat, lecsüngő (szomorú) lombkoronával. Emellett kezdeményezi egy faiskola telepítését is a parkon belül. Tervei megvalósítását a városi tanács következő ülésén jóvá is hagyták.
1887-ben a férfi és a női strand mellé is fákat telepítettek. Bednarec Károly, a város akkori főkertésze kérvénye nyomán 1889-ben újabb telepítést szerveztek a női strandnál. Ennek alkalmából 14 platánt, 14 hársfát, 5 közönséges nyírt, valamint tujákat, és különböző fenyőféléket telepítettek, amihez 230 napszámost fogadtak fel.
A park ebben az időben érte el a maximális méretét, ami nagyobb volt mint napjainkban. Beletartozott az egykori Fehér Rózsa étterem és a vasútállomás közötti rész is.
A Bácskai Hírlap 1900. augusztus 8-án megjelent számában csodálatos helyként írják le a parkot.
– Csodálatos hely az. Most már tömérdek nyaraló épült köröskörül, az óriási park árnyékába húzódva, a villamos vasút sínei mentén a sok nyaralóban sok budapesti család tanyázik. Mind jóban vannak egymással, csupa szívesség, csupa előzékenység és semmi érintkezés egymás között. Aki oda lemegy, az pihen. Beveszi magát a kertjébe és legföljebb este megy a közép pontra, a nagyvendéglőbe, a park főutjára magános vagy csoportos sétára. Az embereket ez a hely rá csábítja a barátságos magányra és kiveszi az abszolút pihenésből az unalom elemét. Nem tudom, a levegőjében, vagy a homokos talajában van-e az oka, vagy abban a megmagyarázhatatlan lelki hatásban. amelyet a különböző természeti konklúziók a lelkületre gyakorolnak: a bácskai Palicson minden jól esik és semmit sem kívánnak, ami nincsen meg.
Ennek ellenére folyamatosan szóba kerül a park fejlesztésének szükségessége. A Bácskai Hírlap 1904. február 7-ei számában így írnak erről: A szabadkai ujságirodalom emez örökkön való – egyéb hiányában kedves és kifogyhatatlan témáját nem méltatnám már az elhasználandó téntára, ha a torony alól kikerült hírek azzal nem biztatnának, hogy a városi tanács ezidő szerint komolyan tervezi Palics fejlesztését.
A 20. század elején pályázatot írtak ki a palicsi fürdő rendezésére, amin a legismertebb pesti építészek, tervezők is részt vettek. Az első díjat Vágó József terve érdemelte ki, habár a pályázók között voltak Jakab Dezső és Komor Marcell, a szabadkai városháza építői is. Az eredményeket 1906 márciusában hozták nyilvánosságra, és erről a Bácskai Hírlap is beszámolt a március 25-ei számában.
– A Palics fürdő kiépítésére kiirt tervpályázat juryje a maga verdiktjét meghozta. A terveket a bírálat befejezte után előírás szerint közszemlére állították ki, s igy most már a nagyközönség is azon helyzetben van, hogy a jury ítéletéhez hozzászólhat. – Ahhoz csatlakozhatik, vagy uj, helyesebb
véleményt adhat. Örvendünk, hogy a nagyközönség véleménye – a laikusoké és szakértőké egyaránt – az, hogy az érdemes munkát végzett jury igazmondása a közvéleménynek nem irányítója, hanem egyenesen annak tolmácsa, kifejezője lett. […] Mindenek előtt konstatálni kívánjuk, hogy
a 21 beérkezett pályaterv közt oly botrányosan, komikusan rossz terv – mint aminő minden pályázatnál szokott lenni – nem található. Vannak gyenge tervek, de viszont vannak a dijat nem nyert tervek közt is nagy qualitásu tervek, érdemes munkák. Azonban valamennyi jó tervet nem lehetett díjazni, mivel minálunk a pénzt kétszer is megnézik mielőtt kiadják – olvasható a lapban, amelyben ismertették is a díjazott pályamunkákat.
Vágó József egy ismert tervező volt, ám terveinek csak bizonyos elemeit valósították meg a későbbiekben, a teljes terület rendezésével a Komor–Jakab párost bízták meg, akik az első díjjal jutalmazott tervet kibővítették, átalakították a saját ötleteik szerint. Kladek Ervin szerint tökéletes megoldás született, amivel a fürdőhelyet sikeresen egybefűzték a parkkal. Megőrizték annak értékeit, de új tartalmakat is álmodtak, és így egy egyedülálló, harmonikus egészet alkottak.
A park átalakítása 1911-ben kezdődött meg. A terület számos tartalommal bővült, ami a (fürdő)turizmus fejlesztését (is) szolgálta. A munkálatok során az angol kert inkább barokkos kinézetet kapott, ami Kladek Ervin szerint visszalépést jelent, azt azonban elismeri, hogy esztétikusabb, grandiózusabb megjelenést adtak a területnek, és a legismertebb európai fürdők mintájára reprezentatív képet nyújtott Palicsról.
A zöldfelületek rendezésével Vágó György városi kertészt bízták meg. Eltávolították a beteg, kiszáradt fákat, valamint azokat, amik az új tartalmak útjában álltak, ugyanakkor igyekeztek a lehető legtöbb növényt megőrizni. Az új facsemetéket részben Szabadkán vásárolták, de Temesvárról és Nagykanizsáról is érkeztek fák. Magyar László a már említett tanulmányában így ír: miután a vigadó a palicsi kertben úgymond központi helyet foglal el, már kezdettől fogva nagy gondot fordítanak az épület környékének parkosítására. 1911-ben a különböző virágbokrokon (dália, rózsa stb.) kívül fenyőfélét, díszbokrot stb. is ültettek, amelyeknek jelentős része az évtizedek során kiveszett.
A park átalakítása 1912-ben ért véget. Szeptember 15-én ugyanazon a napon adták át a szabadkai Városházát, valamint a palicsi park szecessziós épületeit, a Vigadót, a Zenepavilont, a Víztornyot, ami a park bejárata egyben a villamos megállója is volt, és mára Palics szimbólumává vált.
Dömötör Gábor A holdleány álma című művében így látja az átalakítás eredményét: A palicsi Nagyterasz, avagy Vigadó központi helyet foglal el a parkban, amely az egykori villamos útvonala és a tópart között húzódik. A Vigadó mint a századfordulós fürdőhely társadalmi életének központja a park kapujaként ismert víztoronytól vezető sétány tengelyében építtetett. A palicsi park beleágyazott épületeivel, kiegészítő elemeivel, megbonthatatlan szerves kultúrtájegységet képez.
Az épületegyüttes átadásának emlékére egy emlékkutat is készítettek a tó partján. Ez utóbbi kapcsán ezt olvashatjuk a Palics Park Kft. közösségi oldalán: 1912-ben ünnepélyesen adták át rendeltetésüknek a legjelentősebb palicsi szecessziós épületeket. Ebből az alkalomból a tó partján is készült egy emlékcsobogó, amelyen három női alak és három rövid felirat szerepel: az első a tó rövid története, a második az akkori polgármester Bíró Károly dicsérete, a harmadik pedig Kosztolányi Dezső verssorai.
A Zsolnay váza egy részlete (Molnár Edvárd felvétele)
1913-ban egy szökőkutat is építettek, aminek átmérője 9 méter.
A második világháborút követően Palics mint fürdőhely elveszítette korábbi jelentőségét, és helyi jellegű fürdővé válik. Az egykori fürdővendégeket kiszolgáló épületek egy része tönkrement, megszűnt, eltűnt az egykori sárfürdő, a kádas fürdő és a Nádas hotel is. Ezzel szemben 1950-ben megépült a Nyári Színpad, ami azóta is rendszeresen koncerteknek, előadásoknak, filmvetítéseknek ad otthont.
A parkot a második világháborút követően egy ideig a szabadkai városi zöldfelületeket gondozó intézmény tartotta karban, ám később egy palicsi igazgatóság alakult. A park fenntartása számos nehézségbe ütközött, elsősorban anyagi nehézségekbe.
Kladek Ervin 1991-ben kiadott írásában kifejti, abban az időpontban a park rendkívül rossz állapotban volt, függetlenül attól, hogy a park tó felőli része a nyári hónapokban rendkívül esztétikus a virágágyásoknak köszönhetően. A fák tömegesen száradtak ki, és szükségesnek látta a rekonstrukcióra vonatkozó tervek mielőbbi kidolgozását, hogy azok alapján minél előbb megkezdődjön a rekonstrukció.
Az 1990-es évek legvégén, és az új évezred elején a palicsi Nagypark ismét a figyelem középpontjába került, amikor terítékre került a terület rendezési terve. A városvezetés és a helyiek igényei, véleménye sokszor ütközött, és ennek több alkalommal a Magyar Szó hasábjain adtak hangot, ahol nyílt levelekben, közleményekben fogalmazták meg gondolataikat. Napilapunk június 23-ai számában ezt olvashatjuk: A tervjavaslata márciusban került a képviselő-testület napirendjére, de az azidőtájt alakult polgári egyesület, a Palics Fórum észrevételeit méltányolva levették a napirendről és belgrádi, valamint budapesti recenzensektől kért véleményt az önkormányzat. Utána, június 12-ére polgári fórumot hívott össze az önkormányzat, s a vita során a Palics Fórum képviselői megismételték a kulcsfontosságú észrevételeiket, s ennek nyomán szerdán megtörténtek az utolsó simítások oly módon, hogy a tervkészítő Városrendezési intézetben az önkormányzat vezetői – Kasza József elnök és Kern Imre, a végrehajtó bizottság elnöke – és a Palics Fórum elnevezésű egyesület képviselői összehangolták a nézeteket, s ezt követően megszületett a végleges tervjavaslat.
A Magyar Szó 1998. július 28-ai számában a két említett városvezető nyílt levélben számolt be a döntésről.
A szabadkai községi képviselő-testület június 26-án megtartott ülésén határozatot hozott a palicsi Nagypark rendezési tervének meghozataláról, továbbá azokról a tervmegvalósítást szavatoló intézkedésekről, amelyeket e védett terület természeti és történelmi-kulturális értékeinek megóvása érdekében kell foganatosítani.[…] Az összehangolt nézetek eredményeként a tervkészítők kiiktatták a tervjavaslatból a védelem alatt levő Parkból a teniszcsarnokot, a teniszklub tervezett épületével egyetemben, a Vigadó közelében tervezett két kioszkot, a Halászcsárda mögött tervezett két épületet, s ily módon a Nagypark területén új épület egyedül a fürdőigazgatóság mostani romos épületei helyére tervezett pálmaház lesz, amelynek nem lehet más rendeltetése. A főterv irányelveivel összhangban,
a meglévő természeti értékek védelme, továbbá új természeti értékek teremtése érdekében a rendezési terv külön súlyt helyez a zöldövezet revitalizációjára, illetve bővítésére. A tervjavaslat eredetijének megfelelően a Nagypark és a tópart eddigi 22,955 hektáros területe 13,795 hektárral bővül, s az így megnövelt, 36,75 hektáros területen az eddigi 1,06 hektár helyett 1,07 hektár lesz beépítve.
A palicsi Nagypark zöldfelületeinek karbantartásáról, valamint az igen dekoratív virágágyások rendezéséről napjainkban a Palics–Ludas Közvállalat visel gondot, míg az ott lévő, turisztikai és kulturális szempontból jelentős épületeket a Palics Park Kft. működteti. Az említett épületek az elmúlt időszakban nagyobb figyelmet kaptak, és többet is felújítottak, a Vigadó renoválása folyamatos, 2024-ben a Víztorony újult meg, jelenleg pedig az Emlékkút felújítása zajlik. A növényállomány karbantartása folyamatos, viszont nagyobb átalakítás, állományfrissítés az utóbbi időszakban nem történt.
A parkkal kapcsolatos érdekességek közül ezúttal kettőt emelnénk ki.
Az 1910-es években a Zenepavilonban rendszeresen tartottak koncerteket, és ezt a hagyományt 2021-ben a Palics Park Kft. kezdeményezésére felelevenítették, és azóta nyári estéken újra zenével telik meg a tóparti sétány. Korabeli tudósítások szerint 1916-ban, az első világháború harmadik évében is ugyanígy történt. Erről a Bácskai Hírlap július 15-ei számában olvashatunk.
A tanács mai ülésén foglalkozott a palicsi zene kérdésével. A háború kitörése óta a palicsi parkban nem játszott a régi megszokott zenekar. Most változás áll be ebben is és a palicsi közönségnek ezentúl nem kell majd nélkülöznie a zenét. A tanács ma szerződtette Bodrics Miskát. Bodrics Miska arra kötelezte magát, hogy tiz tagu zenekarával minden délután öt órától hétig hangversenyez a palicsi parkban. Bodrics Miska és zenekara 60 koronát kapnak a palicsi zenéért. A palicsi közönség nagy örömmel fogadja a délutáni térzene felujulását.
A palicsi Nagyparkban számos szobor és emlékmű mellett két nagy méretű Zsolnay vázát is találunk. Pécsen bécsi megrendelésre tizenegy ilyen váza készült, és ezek közül kettő Palicsra került. 1910-ben Zsolnay Miklós Palicson járt, és elismerése jelül ajándékozta a két vázát, mivel a legfontosabb épületeket Zsolnay kerámiával díszítették, vagy fedték be. A két vázából egy sem maradt meg eredeti állapotában. Palicson a második világháború végén, 1944-ben egy orosz tiszt az egyik szájába lőtt kétszer, meg is maradtak a lövésnyomok. A másikat pedig ismeretlen okból ledöntötték. A két váza jelenleg a Vigadó két oldalán áll.
Végezetül álljon itt Danyi Magdolna: levélféle Nemes Nagy Ágneshez II. című alkotásának egy részlete.
Kosztolányi Dezsőre gondolok, aki a század
elején kies ligetnek látta még a palicsi
parkot. Szeretném, ha látná, megnőttek a fák,
a surjánok. Erősek s szépek. Vastag törzsüket
borostyán futja be, és sok helyütt borostyán
futja be a földet is. Fagyal, kecskerágó nő
a fák tövében s az utak mentén. A széles
ösvényekről az eget is alig látni, s a tó is
csak a főbejárat felől látszik. Szeretném,
ha tudná, itt már harminc évvel ezelőtt
indiánosdit játszottak a gyerekek. Számukra
őserdő volt a park. Egy csöppnyi dombon öreg
fenyőfák alatt volt az indiántábor, oda
hordták a sápadtarcúakat tobozt gyűjteni.
Nyitókép: A Vigadó mint a századfordulós fürdőhely társadalmi életének központja a park kapujaként ismert víztoronytól vezető sétány tengelyében építetett (Molnár Edvárd felvétele)
